Egérlesen
Látogatók száma: 45
Ma jó kedvem volt. Látnod kellett volna, amint egérvadászatot tartok....egyedül.
Padlástéri nappalinkban szellőztetés közben ülök a kedvenc fonott ládikámon, amikor egy egér surran be a nyitott erkélyajtó felől. ... és pont akkor, amikor egyedül vagyok az
egész lakásban. Nem félek az egerektől, de most érzékenyen érintett a kis rágcsáló jelenléte. A kanapé alá masírozott, gyorsan bezártam az összes ajtót, s mint egy alabárdos, a lépcsőfeljáróhoz álltam a partvisommal. Vártam a csodát, majdcsak előbújik, enyém lesz a kis dög. Nem így volt. Hosszú percek teltek el, mivel sem az egér, sem a családtagok nem jöttek, királyomnak telefonáltam, nem érzem jól magam új jövevényünk társaságában.
Hamarosan megérkezett, ádáz küzdelmet folytatva elejtette a "fenevadat", ki megzavarta nyugalmamat. Nos, Isten nem ver bottal, gyilkos ösztönömet megbosszulta .... úgy megrándult a térdem, hogy még most is sajog. De csak azért is, JÓL vagyok!:-)
A cikket írta: hamisgyöngy
Hozzászólások
időrendi sorrend
"Azóta tanultam belőle, bár ők jobban tudják mi az ehető... Inkább tanulnunk kéne tőlük, lassan... :-)" - attól nem félek, hogy Te ne tudnád, mi az ehető és mi nem:-) Ha gondolati síkon mellé fogtam, igazíts ki kérlek!
Ui.: szeretem az egereket, olyan gyönyörű szemük van, csak ha lehet, ne engem látogassanak:-)
Eszembe juttatod a tanyát. Vajon mit hagytam kint, ami előcsalogatja őket. Már vagy egy hónapja nem voltam kint. Mi vár ott rám? :-)
Utolsó emlékem a kis rágcsálókról, amikor egy egész családot likvidálnom kellett. Sokan voltak. Én voltam a hunyó... Kint hagytam elemózsiát, mert olyan nagy a szívem. Volt is nagy csetepaté.
Azóta tanultam belőle, bár ők jobban tudják mi az ehető... Inkább tanulnunk kéne tőlük, lassan... :-)
Ui.: szeretem az egereket, olyan gyönyörű szemük van, csak ha lehet, ne engem látogassanak:-)
Kedves Hamisgyöngy!
Bájos kis sztori, én ragasztót használok az illegális bevándorló rágcsálók ellen, csak az időigényes :) A harc szemtől szemben sokkal eseménydúsabb tényleg! Jobbulást a térdednek!
Üdv:Ailet
Puszi,
hamisgyöngy
Utolsó emlékem a kis rágcsálókról, amikor egy egész családot likvidálnom kellett. Sokan voltak. Én voltam a hunyó... Kint hagytam elemózsiát, mert olyan nagy a szívem. Volt is nagy csetepaté.
Azóta tanultam belőle, bár ők jobban tudják mi az ehető... Inkább tanulnunk kéne tőlük, lassan... :-)
Bájos kis sztori, én ragasztót használok az illegális bevándorló rágcsálók ellen, csak az időigényes :) A harc szemtől szemben sokkal eseménydúsabb tényleg! Jobbulást a térdednek!
Üdv:Ailet