újabb események régebbi események további események
07:31
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Egy őszi nap, de nekem a legszebb volt (Játékra)

2018. november 15. - Látogatók száma: 35

Megadott szavak: kavics, kontroll, kenyér, kutyasétáltatás, kulipintyó

Hivatkozhatnék a koromra, hogy bezzeg az én időmben; de már lassan emlékezni sem lesz kire-mire, persze ha kutakodok, az agyam apró kis fiókjaiban mindig akad valami kincsecske.

Az emlékek hatására máris bizsergés fut végig rajtam, rejtem a mosolyom, ne lássa meg senki. A szerelem hevében nem is olyan régen, akár egy kulipintyóban is eléltem volna, csak hogy a szeretett férfi közelében lehessek. Tűz égett akkor még a bokámban is, a többiről nem is beszélve. Elég volt egy szerelmetes pillantás és a kontrollt már is elvesztettem és nem csak a gondolataim fölött.

Szép őszi nap volt, amikor megismerkedtünk és már messze túl a legszebb fiatal éveinken. A parkban kutyasétáltatás közben történt az első feledhetetlen találkozás, pillantásunk csak egy pillanatra találkozott, de az mindkettőnknek az elkövetkező hónapok csodáját hozta el. Este alig tudtam elaludni a perzselő érzéstől és reménykedtem, hogy másnap is találkozni forgunk. Ébredés után máris megjelentek az ismeretlen férfi mélykék szemei, melyek az elmúlt délután megidéztek. Ólomlábakon jártak az órák, komótosan tettem a dolgom, bár én siettettem volna az időt, hogy mihamarabb találkozhassunk ismét. Kutyám érezte izgatottságom, majd fölborított, amikor meglátta a kezemben a pórázt. Eszeveszetten húzott, szinte alig tudtam lépést tartani vele. Már messziről megláttam a kedves alakot, sőt mosolyát is látni véltem, ami persze lehetetlen volt. Érdekes módon őt is szinte vonszolta a kutya, apró vakogásokkal üdvözölték egymást a négylábúak. Örömmel köszöntöttük egymást, kezem mélyen simult az ő hatalmas tenyerébe.

Igen, semmit sem változott tegnap óta, nyugtáztam magamban a látványt, a szemei csodálatos kékek, az alakja sudár és magas, egy deka felesleg nincs rajta, biztosan sportol. Csodálatos ősz haján megcsillant a lenyugvó nap utolsó melegítő sugara. Sokáig sétáltunk a lábunk alá terített vastag avaron, és ebben a csendes idillben minden megszépült, mi körülölelt bennünket. Arra sem emlékszem, hogy miről beszélgettünk, gondolom csupa jelentéktelen apróságokról.
Mindennaposakká váltak a találkozásaink, érzéseink pedig egyre mélyültek, a barátságunk lassan átalakult szerelemmé. Sétáink alkalmával boldogan simultunk össze, persze csak akkor, ha nem volt senki a közelünkben. Éreztük, ennél már több kell nekünk, bátran beszéltünk a jövőnkről, mely egyelőre még nagyon a távolinak tűnt.

És akkor a földön megcsillant valami.
-Nézd csak egy gyűrű - mondta a kedves ember - Látod, égi sugallat, mi egymáshoz tartozunk.

Lehajoltam, hogy felvegyem a csodát, de a sors csúfot űzött belőlem, csak egy apró kavics volt, melyen megcsillant az ősz utolsó álnok fénye. Leforrázottan álltam a szertefoszlott álmaimmal és a megtépázott érzéseimmel.

-Ne haragudj, mennem kell. A bolt hamarosan bezár és nincs otthon kenyér.

Fotó: internet

A cikket írta: D Klári

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: