Első rajongó
Látogatók száma: 56
Ha valaki írásra adja a fejét és történetesen nem csupán az asztalfióknak szánja magvas gondolatait, előbb vagy utóbb szembesül az olvasók véleményével.
Jómagam is így jártam.
Aki ír annak nagyon fontos a visszajelzés a nagybecsű olvasótól. Legyen az pozitív kicsengésű vagy elmarasztaló, mindekettőből tanulhat az illető. Vagy nem.
Ha megjelenik valamelyik irodalmi portálon valamelyik „gyermekem”, általában felteszem az oldal nevét egy-két közösségi portálra, mintegy figyelemfelkeltés céljából: Hahó! Írtam valamit, érdekelne mit szóltok hozzá.
Ügyes-bajos dolgaimat intézem a városban ahol élek. Sűrű gondolataimba merülve loholok az utcán, mikor egy ismerős rám köszön és élénken érdeklődni kezd arról, hogy én hirdetem-e a lenolajat. Másodpercek töredéke alatt jelent meg az agyam vetítővásznán az egyik irodalmi portál képe, amelyen rendszerességgel jelennek meg írásaim. Igen, kérem átmelegített a jóleső érzés. Íme az ember, a hús-vér Olvasó. Szemtől-szembe velem, nem a számítógépen lévő arctalan hozzászólások. Most! Most végre élő egyenes adásban hallhatom a véleményt munkásságomról. Emberek! Ezt az édes Olvasót egyszerűen aranyba kéne foglalni. Magamban már csak az Első Rajongóm titulussal illetem, mert Ő megérdemli. Autogram. Mi mást szeretne tőlem?! Azt hiszem van is a táskámban papír és toll. Hmm….Hogyan is írjam alá, ennek a drága embernek? Üdvözlettel…. Na, nem ez olyan rideg.Szeretettel… Ez kissé bizalmaskodó, bár régről ismerjük egymást. Na, de a polgári teljes nevemet írjam-e? Á, az olyan, mint mikor a postásnak szignózom az utalványt. Ha a becenevemet írom, akkor meg még a végén nem vesz komolyan. Végülis írhatnám az írói álnevemet. Nem jó, mert akkor meg azt hinné tréfálok vele, hogy valami idegen nevet firkálok a papírjára.
Izzadtság gyöngyök kezdenek kiütközni a homlokomra. Ki hitte volna, hogy ilyen nehéz ez a sztárság. Pedig még csak az Első Rajongónál tartok. Persze ehhez is idő kell, hogy az ember belerázódjék. Én ígérem igyekezni fogok. De hallga’ csak! Valamit beszél hozzám zengő baritonján az én Első Rajongóm. Le ne maradjak egyetlen szaváról sem! Úgy kortyolom őket, mint a szomjas szarvas a hűs patak vizét. Beszélj, beszélj hozzám! Hadd tudjam meg mit ér eddigi munkásságom.
- Ez a lenolaj érdekelne engem, hallod. A gyereknek már jóideje szorulása van, aztán valaki azt mondta a lenolaj, lenmagolaj vagy mi, használna neki. Mennyiért adod?
A cikket írta: Amarilla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nekem is van egy hasonló sztorim.
Anno kezdő grafikusként közreműködtem egy cég óriásplakátjainak tervezésében, grafikai kivitelezésében. Büszke alkotóként rá is írtam a telefonszámom az 5x2 méteres nagyságban megjelenő plakát jobb alsó sarkára. Egyszer csörög a telefonom, ismeretlen vidéki szám:
- Jó napot, maga csinálta azt a plakátot?
- Igen - mondtam elcsukló hangon, végre felismerték a tehetségem.
- Na, akkor csináljon vele valamit, mert lefújta a szél, oszt betakarta a veteményesem.
Megragadom az alkalmat! Nem akarsz nekem mondani valamit? :-) Pedig régóta várom!... Persze ez is attól függ, kinek mit jelent a régóta?
Elég egy, ill. három szó: Igen! vagy ... Nem jött össze!
Pussz,
Éva
Nekem is van egy hasonló sztorim.
Anno kezdő grafikusként közreműködtem egy cég óriásplakátjainak tervezésében, grafikai kivitelezésében. Büszke alkotóként rá is írtam a telefonszámom az 5x2 méteres nagyságban megjelenő plakát jobb alsó sarkára. Egyszer csörög a telefonom, ismeretlen vidéki szám:
- Jó napot, maga csinálta azt a plakátot?
- Igen - mondtam elcsukló hangon, végre felismerték a tehetségem.
- Na, akkor csináljon vele valamit, mert lefújta a szél, oszt betakarta a veteményesem.
De komoly! :D
Nekem is van egy hasonló sztorim.
Anno kezdő grafikusként közreműködtem egy cég óriásplakátjainak tervezésében, grafikai kivitelezésében. Büszke alkotóként rá is írtam a telefonszámom az 5x2 méteres nagyságban megjelenő plakát jobb alsó sarkára. Egyszer csörög a telefonom, ismeretlen vidéki szám:
- Jó napot, maga csinálta azt a plakátot?
- Igen - mondtam elcsukló hangon, végre felismerték a tehetségem.
- Na, akkor csináljon vele valamit, mert lefújta a szél, oszt betakarta a veteményesem.
Tamás
Látod ezért jó, ha hozzáértő rajongód van. A cikk mellé írhatsz egy receptet is.
Valaki a múltkor azt kérte írjak valami szépet neki a művemre.
Ráírtam hogy "szépet", és aláírtam.
Tamás
Nem hiszem, ezek a plakátok könnyen repülnek... :-)
Höh.:) A te sztorid kering a vicc újságokban? :-D
Nekem is van egy hasonló sztorim.
Anno kezdő grafikusként közreműködtem egy cég óriásplakátjainak tervezésében, grafikai kivitelezésében. Büszke alkotóként rá is írtam a telefonszámom az 5x2 méteres nagyságban megjelenő plakát jobb alsó sarkára. Egyszer csörög a telefonom, ismeretlen vidéki szám:
- Jó napot, maga csinálta azt a plakátot?
- Igen - mondtam elcsukló hangon, végre felismerték a tehetségem.
- Na, akkor csináljon vele valamit, mert lefújta a szél, oszt betakarta a veteményesem.
Nagyon jó!!!
Ó, nekem még nem volt "élő" rajongóm:-(, még Adventi koszorút se kértek tőlem, pedig itt az oldalon a cikkeim mellett fel-fel villan:-) Azért te már előrébb jársz egy fél lépcsővel! Tetszett a cikked:-)
Pinokkió
Örülök,ha tetszett. :)
Anno kezdő grafikusként közreműködtem egy cég óriásplakátjainak tervezésében, grafikai kivitelezésében. Büszke alkotóként rá is írtam a telefonszámom az 5x2 méteres nagyságban megjelenő plakát jobb alsó sarkára. Egyszer csörög a telefonom, ismeretlen vidéki szám:
- Jó napot, maga csinálta azt a plakátot?
- Igen - mondtam elcsukló hangon, végre felismerték a tehetségem.
- Na, akkor csináljon vele valamit, mert lefújta a szél, oszt betakarta a veteményesem.
Pinokkió