Hozzáállás
2010. július 23. - Látogatók száma: 26
Ti mit tennétek? Érdekes a helyzet. Ez nem apró gyerek probléma, inkább már gyerekes probléma. Az iwiw - en a volt férjem bejelölt engem és a lányunkat: Vissza jelöltük, hiszen ismerjük. A lányom júniusba férjhez ment. Eddig bármilyen családi eseményre - szalagavató, ballagás - meghívta az apját, soha nem jött el. Mindig volt valami kifogása . A lányomnak mondtuk hívja meg, ha akarja. A lányom azt mondta, eddig bármi problémával fordult hozzá, soha nem kapott segítséget csak siránkozást, hogy nekik is milyen nehéz. Nem tudja mit tegyen. Végül is nem hívta meg. A volt férjem ezt észrevette és kitörölt az ismerősei közül.
A lányomnak annyit írt, köszöni a meghívást. Szerintem gyerekes, de ez az Ő dolga vagy dolguk. Nevetek rajta, de végül is soha nem látogatta Őket, mondván zavarja, hogy ott élnek a szüleim is. Helyesebben a szüleimmel éltünk, de amikor külön költöztünk egyszer látogatta meg a gyerekeket és soha többet. Akkor nem értem, mit várt?
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Valahol megértem a lányomat is az apját is és sajnálom mind a kettőt, de ez gyerekes viselkedésnek tartom, és mégis az apja a felnőttebb ember. Én mondtam meg kell bocsájtania Neki, mert az apja és valakihez kell tudnia ragaszkodni ha valami történik a világban és bármi is van. Azt mondja eddig sem segítette se tanáccsal és sehogyan sem, csak rám számíthatott mindig. Tudom, de két sziklát nem tudsz összegúrni, pedig a kettő hasonló makacs, akaratos és rátarti ember.De ha szólok, akkor én is bajban vagyok. Már nem haragszom azon már régen túlléptem. Inkább tehetetlennek érzem magam ebben a helyzetben.
Ha már sokat agyaltál, elárulom... térben (háromszög alapú gúla)
Na az apát is "térbe" lehet összehozni a lányával..., igen, ki tudja mi lesz esetleg veled.... és akkor velük?!
Huh! Szerintem belől minden apa apa, csak valahol megszakadt a fonál, és most a sebek nagyobbak, mint a lelkesedés a begyógyítására. Tudom, érzem, hogy te is haragszol rá, de a gyereknek hosszútávon az lenne a jó, ha valahogy segítenél nekik (pl. csak titokban), kicsit közelebb kerülni...
Aztán, lehet magamból indulok ki.
(Tegnap a 16 éves lányom kérte, hogy mostmár ne érdekeljen, mi lesz vele, mert ő felnőtt és tud okosan dönteni magáról..., nehéz hagyni és azt mondani, "nem érdekel"..., az is művészet..., úgy hagyni, hogy nem hagyni!)
Nem jelölte vissza, Ő alapból ilyen ő azt szokta erre mondani mindegy nem érdekel Ez nem érzés és nem apai Szerinted?
Aztán, lehet magamból indulok ki.
(Tegnap a 16 éves lányom kérte, hogy mostmár ne érdekeljen, mi lesz vele, mert ő felnőtt és tud okosan dönteni magáról..., nehéz hagyni és azt mondani, "nem érdekel"..., az is művészet..., úgy hagyni, hogy nem hagyni!)
Az apa sokszor mond tesz olyat, amit nem úgy gondol és rögtön megbánja, visszavonja... mert a gyerekét mindig szereti! Nem lehet, hogy már visszajelölte?