újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Képek 7.

Látogatók száma: 43

Érdekes sok képet őrzök magamban. Vannak kevésbé vidámak is, de azokat mindig hátrébb sorolom, mert a szomorú dolgok bántják a lelkemet.
A lelkem pedig a szívemmel és a szememmel van összekötve.
Amikor a lelkem szomorú a szívem fáj, a szemem pedig elered és végtelen folyamként borítja könnyekkel az arcomat.
Az édesapámat lassan 18 éve hogy elveszítettem. Akkor kaptam életem első felmondó levelét is.
Nagyon nagy fájdalmam volt, mert apám sokat volt kórházban, műtötték is, de hiába a rák elhatalmasodott rajta.
A kérése az volt otthon szeretne meghalni.
Így hazavittem és otthon injekcióztam és ápoltam. Tisztába raktam, fürdettem és etettem, és cseréltem az oldalára kikötött vastagbélhez csatlakoztatott zacskót, melybe a széklete ürült. Nem kívánom senkinek, mert borzalom volt az a két év mialatt szenvedett.
Ő is és édesanyámmal együtt a család is.
Abban az időben sok orvosi könyvet olvastam el, és tanultam meg dolgokat.
Van orvos ismerősöm, akihez bejártam a kórházba tanulni, mit hogyan kell, és végső esetben mit kell csinálni.
Ezek szomorú képek, mert fájdalmasak. Igaz okultam belőle sokat.
Megtudtam mi a jele annak, ha már a vég közel van. Mit kell csinálni ha a lélek elhagyja a testet ahhoz, hogy emberi méltóságban távozzon a test is.
Azért ha visszaemlékezem a mai napig meglepődöm még magamon is, honnan volt annyi erő bennem, hogy végig csináljam a dolgokat.
Tudom az első volt mikor a jeleket láttam, hogy papot hívtam az édesapámhoz, hogy méltón búcsúzzon és meggyónja a bűnét.
Mikor láttam már az élet szikrája kialszik, a tükröket takartam le. Majd vizes gézlapot tettem a lezárt szemére. Levetkőztettem és lemosdattam és felöltöztettem szépen. Ablakot nyitottam és összekulcsoltam a kezeit.
Mindaddig cselekedtem és tettem a dolgomat míg a fekete autó meg nem jött.
Akkor mikor bejöttek és rám néztek egy pillanatra megállt körülöttem minden.
Még egyszer megöleltem és megfogtam a kezét. Arcát egy nagy fehér zsebkendővel letakartam. Mikor betették az autóba és bezárták az ajtót és elindult az autó, olyan érzésem volt, mint aki alól a lábat kiütik. Elcsúsztam és összeestem. bevittek a lakásba és leültettek. Nagy nehezen összeszedtem magamat. Alig álltam a lábamon.
Tudtam menni kell intézkedni és mentem, némán és könnyek nélkül, de vérző szívvel és intéztem a hivatalos dolgokat. Édesanyámhoz orvost hívtam. Intézkedtem mint egy gép, tettem a dolgomat, de belül olyan volt mint akit kiürítettek .
Az érzelmeim nem tudom hova lettek. Talán az édesapámmal mentek, mert szinte csak fájást és meghatározhatatalan fájást éreztem ,de belül és nem tudtam volna megmondani mim fáj.
Aztán a munkahelyemre is bementem és akkor mondták, hogy értesítenek a felmondásról.
Bementem az igazgatóhoz, és december volt. Megköszönte a munkámat és magyarázott valamit, amit nem értettem, de nem is figyeltem. Mikor kezet akart velem fogni, azt mondtam ne tegye, nem vagyok kíváncsi semmire tőle vagy vele kapcsolatban, de ilyen csodás karácsonyt kívánok neki szívből vagy hetet egymás után, amilyet most én élek át.
Azzal kimentem.Amikor a gyár kapuján is kívül voltam, kértem Istent bocsássa meg átkomat és vegye le a büntetést.
Meggondolatlan voltam, hiszen Ő is utasítást követ.

Hát igen a szó kiszaladt, a bánás már késő volt.
Nem régen találkoztam a volt főnökömmel, és kérte ne szóljak semmit, de elmondta, hogy fogott az átkom. Az első időszakban karácsony közeledtével veszítette el idősebb hozzátartozóit, majd egyre rosszabb karácsonyok jöttek ,akkor ugyan nem halál, de betegség a rokonságban a szoros családi körben. Akkor jutott az eszébe az átkom, és fájt, neki, hogy azt mondtam, de Utasították, hogy embereket kell elküldeni és nem tehetett semmit.
Azt mondta ahogyan letelt a hét év utána kezdett jobb kicsivel jobb karácsonya lenni.
Közben egy karácsony fele őt is elküldték.

Megvallom őszintén nagyon megsajnáltam, és megfogadtam soha senkire nem átkozódom többet. Még véletlenül sem.
Igaz magam mindent úgy teszek, hogy a lelkiismeretem tiszta legyen és az a fontos azzal legyek összhangban. Abban is vagyok. Igyekszem az isteni sugallatnak is eleget tenni. Nem káromkodom, nem beszélek csúnyán, nem vagyok irigy, elég az ami van.

Igaz néha szeretnék kicsit többet, de nem más kárára.
Érnek engem is rossz dolgok, de a csúnya beszédet még akkor is kerülöm. Olvasom egy film hatására ismét a Bibliát.
Megnéztem egy barátommal az Éli könyve című filmet, és nagy hatással volt rám.

Szerintem nem véletlenül vagyunk a világon. Mindenkinek van küldetése. Van aki megtalálja, van aki keresi. Azt mondták egyszer, aki megtalálja, az nem születik újra vissza, aki nem az igen. Amíg nem teljesíti be küldetését.

Sokan kinevettek a kórházba is, hogy miért olvasom és miért hiszek.
Mondtam a műveltség alapja a Biblia ismerete, a hit pedig kell, mert hit nélkül nem lehet élni. Én hiszem, hogy van egy felsőbb lény, aki segít, vagy próbára tesz minket. Aki nem hisz annak üres az élete. A hit reményt ad, vigaszt nyújt és segít, hogy dolgokon még a legfájdalmasabbakon is túl tudjunk lenni.

Halottam egy viccet amely nagyon megkapott. A pokolban is és a mennyben is ugyan az a kép, csak a pokolban nem tudnak enni az emberek, mert a terített asztal mindenhol ott van bőséggel, de hosszú a kanál nyele, és nem érik el az emberek a saját szájukat. A pokolban éheznek, míg a mennyben az emberek egymást etetik, és jól laknak és élvezik a létet. Ugyan úgy néz ki mind a kettő.
Igen, csak az emberek önzetlensége a megoldás, hogy amíg elérik a másikat addig annak adnak enni, s majd jön aki nekik ad enni. Ez így megy körbe.

Ez sajnos a földön is így van. aki segíteni tud, és akar, az segít a másikon, aki nem az magának él.
Bár néha túl sok a kéregető és nem is vagyok biztos benne, hogy oda megy a pénz, ahova kérik. Túl sokat becsaptak már minket és azért nem hiszünk.

Pedig jó lenne egy jó társadalomban élni, ahol a megbecsülés és a szeretet nem lenézendő dolog, hanem emberi alapforma lenne.
Soha nem ítélek el vagy meg senkit sem kinézet, sem öltözködés alapján.
Az azért felháborít, hogy innen kivándorolt emberek elhordták az országot mindenféle rasszista mocsoknak, és most mégis ide akarnak haza jönni. Vajon miért, ha itt olyan rossz volt.
A másik a külföldön való kéregetés és alamizsna gyűjtés, amikor meglátom szégyenlem, hogy magyar vagyok, pedig eddig büszkén mondtam magyar vagyok: Büszke voltam és hiú a magyarságomra, de néha elszégyellem magamat amit kint csinálnak. Aluljárókban műanyag kannákon dobolva kéregetnek, lopnak, és utána a mi becsületünket vonják kétségbe.

Hát vannak még csodák és lesznek is, de régebben addig nem mehetett ki senki míg nem rendelkezett megfelelő pénzzel a kint tartózkodási időre, vagy nem állt érte jót valaki kintről. Néha az az érzésem újra be kellene vezetni és kevesebb ember járathatná le kis hazánkat.

A becsületünket ne taposhassa senki le, ne járathassák le, mert azt visszaszerezni nagyon nehéz. Megkockáztatom szinte lehetetlen is.

A cikket írta: Divi Éva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Évike! Nagyon mély érzelmekről tanuskodik írásod, sok mindenen átmentél már te is az biztos! Üdvözlettel Orsolya
Tudod Orsolya ez úgy van, hogy az ember mire megöregszik nagyon sokat megtapasztal, lát, hall, és ha kellően figyelmes, sokat tanul.
Nem panaszkodom, de nem is dicsekszem. Volt elég, de ha ismét el kellene kezdeni azt hiszem megtenném és ezt tenném ma is.
Az életnek van napos és árnyékos oldala, de a napot is és az árnyékot is befolyásolhatod, ha jól cselekszel, vagy jó szögből nézed a dolgokat.
Fel lehetne fogni, hogy sok minden tragédia, de úgy is, hogy ez is egy próba, és túl kell lenni rajta.
Semmit nem osztanak ingyen. Az ö9regapám azt mondta, mikor kérdeztem honnan tud olyan sok mindent, hogy okosan kell megöregedni, és figyelni kell a mások hibájára is, te elkerüld.
Hát megpróbálok okosan öregedni és figyelek közben.
Majd évek múlva rájössz Te is erre. Puszi Éva.
Évi! Igazad van egy életen át tanulunk! üdv Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: