Megint Giovanna

Látogatók száma: 16

Avagy szemelvények egy kamionos életéből

Giovanna Trasporti nem volt egy rossz hely. A főnökünk Antonio, amolyan igazi "férfias" jelenség volt. Mintegy 160 centire tornyosult a föld fölé cipőben, és valóban vidáman viselte, szuszogta a 120 kilóját. Néha azon monfodíroztunk, van - e olyan magas, mint amilyen széles.
Antonio (Dagi- ahogy barátságosabban neveztük) egykor sofőr volt, majd egy bulgár útján megismerte élete nőjét, akit ugye elvett évekkel ezelőtt és legott megszületett a Giovanna cég.
Akkoriban már stabil csapat alakult ki ott. 11 - en voltunk magyarok, és azt kell mondjam, Dagi pontosan tudta, kiváló pilótái vannak, akiktől semmiféle baromság nem áll távol, amiktől olykor Giovanna haja égnek meredt. ( pl helyi sláger volt napokig a Cannes -i tengerparton a homokban nyakig elakadt Giovannás Magnum, mert ugye a fiúk fürdeni mentek és tenni a szépet a lányoknak a nagy döggel)
Igaz, szava nem lehetett nagyon mert a fuvarok mindig odaértek, ahová kellett időben.

Még az euros időszak előtti idők, amikor mi, ott mindig milliomosok voltunk, hisz a lirában mérték a fizetésünk. (olasz cégek jellemzője: a lóvéért mindig kicsit hadakozni kellett)
Egy nap Peti odaszól Giovannának.
Mi páran a kávéautomatánál álldogálva vártuk mi lesz ebből.
- Te Giovanna adj már 50000 lirát.
-Minek Peti?
-Szaxofonra.
Dagi enyhén kuncogni kezdett, mi hasonlóképpen látva Giovanna érdeklődő, hitetlenkedő szemeit.
-Szaxofonra? Zenét tanulsz?
Dagi néhány szóval helyesebb irányba terelte élete nője gondolatait. Giovanna talpig vörösödve adott Petinek lóvét, mi meg megkíséreltük nem túl hangosan kiröhögni magunkat.

Másnap Peti ismét bemegy az irodába.
-Kellene lóvé Giovanna...
-De Peti tegnap adtam 50000 lirát a szaxofonra.
Erre Peti széttárja a kezeit.
- De hát concerto volt....

A cikket írta: John Saxon

támogatóink