Utcán
Látogatók száma: 18
Sokat közlekedem és hallok mindig valamit. Érdekes dolgokat is, és kevésbé érdekeseket is. A zagyva tömegben mindig van valami ami felhívja magára a figyelmemet. Néha egy mondat, de van, hogy egy figura, vagy ember akit meglátok.
A minap ültem a buszon és utaztam. A lány és a barátnője a hallókészülékemet figyelte és beszélgettek, hogy a mi franc lehet az és vajon mit tud a ketyerém. Mosolyogtam magamban, de hallgattam és ültem tovább.
A magasabbik észrevette, hogy egy kis damil szerű szál kilóg. Beszéd közben megszólalt a barátnő felé, mintha semleges témáról lenne szó:
-Szerinted észrevenné, ha kirántanám?
- Lehet, de lehet észre sem venné olyan régóta bent van neki mióta felszálltunk.
Na forgattam a fejem és láttam úgy tesznek mintha érdektelenek lennének és figyeltek kifele az ablakon.
Aztán egyszer érzem emeli a kezét és picit hozzáért a vállamhoz. Éberebb lettem.
Egyszer érzem a hajamnál a keze. Hirtelen felkaptam a kezem és elkaptam a kezét:
- Na kislány, van 300.000.- Ft hirtelen a zsebedben?Akkor tiéd a készülék. Hallókészülék! Amin hallom mit beszélnek az emberek, és hogy jönnek az autók. Kellene?
A lány megfehéredett arccal:
- Bocsi, csak kíváncsi voltam, nem tudtam mi az!
- Jó, de a szüleid nem tanítottak meg arra, hogy elnézést kérve megkérdezd illedelmesen, hogy mi az? Megmondtam volna.
- Ha hallotta miről beszélünk miért nem szólt?
- Azért, mert nem tartozik rám amit beszéltek, csak mivel a fejem felett történt véletlen hallottam,de míg nem érint a dolog nem figyelek rá!
- Azért mit gondol elloptam volna?
- Én utazni szálltam fel a buszra és nem találgatni!- válaszoltam.
A többi utas megrettenve hallgatta a beszélgetést és elhültek a hallottakon.
Egy magas fiatalember odalépett és megkérdezte a lányt:
-Miért elloptad volna?
- Talán nem tudom ! - felelte a lány félvállról.
- Azt hogy képzelted, mikor a fülében van? A táskájába is belenyúlnál?
A lány csak húzogatta a vállát. A férfi ingerülten megkérdezte :
-Nos?
A lány azt mondta igazán nem lopta el, és hagyják őt békén, Ő nyugodtan utazik, csak mi zrikáljuk Őt.
A fiatalember elővette igazolványát és megmutatta, hogy rendőrnyomozó, és azt vizsgálják, hogy a tömött közlekedésben ki mennyire figyel az értékeire, mert sokan jelentettek lopásokat a tömegben.
A lány sértődötten:
- Csak nem rám akarja azokat verni?
- Nem akarom rád verni, de a hölgy a füle közelében fogta meg a kezedet, ez a lopás egyértelmű szándékának bizonyítéka.
Ez igaz volt, ha még egy pillanatot várok, már nincs a szerkentyű a fülemben.
Nem az a bajom, hogy el akarta lopni, hanem belegondoltam, én ezzel hallok, és ha elveszi az mérhetetlen pénz, és másikat kedvezményre nem kapok csak 5 év elteltével, és Ő úgysem tud mit kezdeni vele.
A másik, ha megijesztem, akkor elejti és a tömeg összetiporja és vége megint a dolognak ugyan az.
A káros bármelyik esetben én vagyok, Ő meg lelép és vége.
A fiatalember nem hagyta annyiban és a többiek is közrefogták és erősítették, igen és volt egy kisebb fiatal csoport, akik meglepően a lány ellen fordultak, hogy bizony ők is látták ám a szándékot, és valóban el szándékozott lopni.
g aztán leszálltunk egész sokat, és felvették a jegyzőkönyvet, közben megjött a rendőr autó is.
A tanuk is megvoltak, és bizonyították a szándékot.
A fiatalok csoportja elmondta a rendőrnek, hogy egy iskolába járnak, és bizony sok lopás volt az iskolájukban, ezért már járőr szolgálatot szerveztek, hogy a tolvajt megfogják, de eddig nem sikerült. Lehet, hogy ugyan ez a lány volt az is.
A rendőr mondta kivizsgálják, és menjenek be az őrsre, és tegyék meg a feljelentést, és adják, meg az eltűnt tárgyak listáját, és házkutatásnál, ha megtalálják, az egyértelmű bizonyíték.
A fiatalok, felhívtak egy tanárukat, aki azonnal kész volt odajönni. Megvártuk.
Érdekes beszélgetések voltak addig. Sokaknak hiányzott a szekrényéből a MP3 lejátszója, telefonja, és hasonló kisebb tárgyak, vagy volt akinek a táskája tűnt el.a könyvek ott maradtak.
Volt gyanú, de egyértelmű bizonyíték nélkül nem akartak vádaskodni.
A tanár úr aki oda jött hozott listát a tárgyakról, mert az iskolában összeírták kinek mije tűnt el.
Az eset a tanárt is meglepte, főleg, hogy a fülemből akarta elvenni a készüléket.
Pedig a damil szál ahhoz segítség, hogy kivenni és tisztítani tudjam könnyebben és alig a fülcimpa fölött 1 milliméterrel lóg ki.
Amúgy elképedtem a bátorságán is, de hát a fiatalok merészek és bátrak.
Azóta nem láttam a lányok közül egyet sem és a diákok közül sem.
Ugyan a rendőr közölte lesz majd meghallgatás és eljárás a későbbi időben, de arról majd értesítést küldenek a részemre, mert hivatalból meg kell jelennem.
Hát ez van utazzunk nyugodtan és biztonságosan de tényleg mi jöhet még?
Kikapcsolják a nyakláncot?
Bár olyat már hallottam, hogy levágják a válltáskát, de hát ez elszomorító.
Elhiszem nagy a szegénység, és nem mindent tud mindenki megvenni a gyerekeinek, na de a lopás az hogy jön ide, az büntetendő cselekmény!
Én sem tudtam megvenni sok mindent, de a gyerekeim mégsem loptak.Igaz, ha valami idegen tárgy hazajött azonnal rákérdeztem honnan van?
S megtudtam a választ és ellenőriztem a visszaadását a tárgynak.
Soha nem volt idegen emberek tárgya véglegesen nálunk.
Igaz soha nem is loptak, mert más szellemben neveltem Őket.
Megelégedtek azzal, ami van és azzal amire telik. Ma pedig boldog és nyugodt vagyok. Nálunk soha nem volt és nem lesz házkutatás idegenek tárgyai miatt.
Ez pedig tényleg nevelés kérdése is. Mert ellenőrizni kell igen a gyerekeink dolgait, tudni mi az amit mi veszünk, amit kap. Az idegen dolgokra pedig rá kell kérdezni és figyelni!
Tudom nem könnyű, de másképpen nem lehet!!
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
időrendi sorrend
puszi:)
Legközelebb reméljük a kedves kislány tanulva az esetből nem próbálkozik.....üdv Orsolya