Viccek
Látogatók száma: 49
Nagyvonalúság:
− Őszintén sajnálom – mondja az orvos a frissen operált betegnek –, de újra fel kell nyitnom a hasát.
− Miért?
− Mert benne felejtettem a gumikesztyűmet. Ez nem probléma doktor úr! Itt van száz forint, és vegyen magának egy másikat.
xxxxxxxxxx
A műtétet nem lehet elkezdeni, mert az altatóorvos késik. Felhívják telefonon, hogy mikor ér be.
− Hát sajnos dugóba kerültem, de mi a páciens foglalkozása?
− Útkarbantartó.
− Ó, akkor nem kell altatni. Tegyenek egy lapátot az álla alá, és rögtön elalszik.
xxxxxxxxxx
Egy bokszolónak sürgősen ki kell venni a vakbelét.
− Alszik már a páciens? – kérdi az operációra érkező sebész az altatóorvost.
− Sajnos nem – panaszkodik. – Már harmadszor próbálom altatni, de nem megy. Miközben számolok 1-től 10-ig, 9-nél mindig talpra ugrik!
xxxxxxxxxx
A műtőben operációhoz készülődnek. A sebész megszólal:
− Nővér, kérek egy kis alkoholt.
Erre a beteg ijedten felül a műtőasztalon:
− Nem tudna várni a műtét utánig, doktor úr?xxxxxxxxxx
Mi az, amit nem szeretnél a sebészorvosodtól hallani a műtőben:
Ø Nővérke, aláírta a beteg a szervadományozásról szóló nyilatkozatot?
Ø Ne aggódjon, azt hiszem, elég éles.
Ø Mindenki álljon meg ott, ahol van! Kiesett a kontaktlencsém.
Ø A francba, megint kiment a lámpa…
Ø Hozd vissza! Rossz kutya!
xxxxxxxxxx
Tapintatos nővér:
− Mondja Kovács úr, maga babonás?
− Nem. Miért? Mert holnap reggeltől már csak bal lábbal tud felkelni.
xxxxxxxxxx
Egy férfinak amputálni kellett az egyik lábát. Műtét után bemegy hozzá az orvos, és azt mondja:
− Van magának egy jó és egy rossz hírem. Melyiket mondjam előbb?
− A rosszat.
− Az a rossz hír, hogy tévedésből a jó lábát vágtuk le.
− Na, és mi a jó hír?
− Gyógyul a rossz.
xxxxxxxxxx
− Kovács úr! Van egy jó meg egy rossz hírem.
− Tudja mit, kezdje a jóval!
− A leletek szerint önnek már csak 24 órája van vissza.
− Uramisten! Mi lehet az, ami ennél is rosszabb?
− Az, hogy elfelejtettem tegnap szólni…
xxxxxxxxxx
Ne aggódjon! – mondja az orvos az egyik betegének vizit közben. Két héten belül kikerül az osztályomról.
− Hogyan főorvos úr?
− Vagy így, vagy úgy.
xxxxxxxxxx
Az orvos alaposan megvizsgálja a beteget, ellenőrzi a leleteit, de meg sem szólal, csak hümmög a papírok felett. A beteg türelmetlenül kérdezi:
− Doktor úr, hát mi a bajom?
− Azt majd a boncolás mutatja meg.
− Doktor úr, biztos a diagnózisban?
− Többé-kevésbé. Biztosat majd csak a boncolás után tudok mondani.
xxxxxxxxxx
− Doktor úr, hány boncolást végzett hullákon?
− Minden boncolást hullákon végeztem
xxxxxxxxxx
Orvos a pácienshez:
− Van egy jó, meg egy rossz hírem, melyikkel kezdjem?
− Kezdje a jóval!
− Egy betegséget fogunk magáról elnevezni…
xxxxxxxxxx
− Miért beszélnek az orvosok a műtőben latinul?
− Nem tudom.
− Hogy a beteg szokja a holt nyelveket.
xxxxxxxxxx
Bízzuk szakemberre:
− Jaj, doktor úr, szörnyen beteg vagyok! Reménytelen a helyzetem… Szeretnék véget vetni az életemnek!
− Nana! Ne hamarkodja el, a barátom! Bízza csak énrám!
xxxxxxxxxx
− Azért hoztam el önhöz a férjemet, professzor úr, mert azt mondják, ön kiváló diagnoszta. Csak azt szeretném megkérdezni: Ön még sohasem tévedett? Annyi esetet hall az ember, hogy valakit vesebajjal kezeltek, és mégis tüdőrák vitte el…
− Sose aggódjon, asszonyom! Akit én vesebajjal kezelek, az vesebajban is hal meg.
xxxxxxxxxx
− Doktor úr, attól félek, hogy élve temetnek el.
− Ettől nem kell félnie, amíg én kezelem.
xxxxxxxxxx
Orvosnál:
− Mit ajánl doktor úr?
− Iszappakolást.
− Miért, az használ?
− Nem, de legalább szokja a földet.
xxxxxxxxxx
− Nos uram, önt meg kell műteni – mondja az orvos.
Mire a beteg:
− Azt nem. Inkább meghalok.
− Az egyik nem zárja ki a másikat.
xxxxxxxxxx
Orvos a beteghez:
− Sajnálom, most már élete végéig le kell mondania a szexről!
− Jaj, nagyon elkeserített doktor úr?
− Ugyan már, csak kibírja valahogy azt az egy hetet!
xxxxxxxxxx
Kovácsot kórházba szállítják, s kivizsgálás után egy hatalmas kórteremben helyezik el. Elszörnyedve tapasztalja, hogy az éjszaka folyamán több beteget is kivisznek a szobából, fehér lepedővel letakarva, holtan. Reggel a nagyvizitnél felháborodva reklamál:
− Főorvos úr, miért nem jelölnek ki a haldoklóknak egy külön kórtermet? Mire a főorvos:
− Röhögni fog Kovács úr! Ez az.
xxxxxxxxxx
− Doktor úr, sajnos nem tudok fizetni önnek a vizsgálatért, de beveszem magát a végrendeletembe.
− Rendben van, asszonyom, de akkor kérem, adja vissza a receptet! Felírok egy másik gyógyszert!
xxxxxxxxxx
A beteg altatás előtt megkérdi a főorvostól:
− Jaj doktor úr, drága lesz a műtétem?
− Maga most ne törődjön a pénzzel. Bízza ezt az örököseire!
xxxxxxxxxx
− Doktor úr, csak azért kerestem fel, hogy őszinte köszönetemet fejezzem ki önnek…
− Ne haragudjon, nem emlékszem… Ön páciens vagy örökös?
xxxxxxxxxx
− No, Kovács úr! Megvan elégedve az új hallókészülékével?
− Nagyon is doktor úr! Amióta megvan, háromszor módosítottam a végrendeletemet.
xxxxxxxxxx
A súlyos beteg otthon fekszik az ágyában. Mellette van az orvosa, az ügyvédje, a felesége és a gyerekei. Egyszer csak a beteg felül, szétnéz, és mérgesen így szól:
− Gyilkosok, tolvajok, kurvák, szégyentelenek!
Aztán újból álomba merül. A doktor szólal meg először:
− Azt hiszem jobban van, felismert mindannyiunkat.
xxxxxxxxxx
− Meddig tart még a műtét, professzor úr? – kérdi a kimerült asszisztencia.
− Hogyhogy a műtét? Hát nem boncolunk?
xxxxxxxxxx
− Doktor úr, nekem van egy komoly problémám. Mindenen olyan könnyen felidegesítem magam.
− No, de miért?
− Mit miért, az istenit!
xxxxxxxxxx
A pszichiáter magyarázza a betegnek:
− Higgye el nekem, nincs olyan akadály, amit erős akarattal le ne győzhetnénk.
A beteg eltűnődik.
− Doktor úr, megpróbálta már a fogkrémet visszanyomni a tubusba?
xxxxxxxxxx
Az idegorvos azt mondja a vizsgálat végén a betegének:
− Nézze, én most felírok magának valami enyhe nyugtatót, de az tenne igazán jót magának, ha bele tudna temetkezni a munkájába.
− Az nem megy, doktor úr.
− Miért nem?
− Mert betonkeverő vagyok.
xxxxxxxxxx
− Uram, az ön betegsége pszichés eredetű. Azt tanácsolom, hogy mélyedjen el jobban a munkájában!
− Na még csak az kéne!
− Miért? Mivel foglalkozik?
− Emésztőgödröket tisztítok.
xxxxxxxxxx
− Doktor úr, hipochonder vagyok!
− Ugyan már, csak bebeszéli magának!
xxxxxxxxxx
A pszichiáter várótermében két páciens álldogál. Kérdezi egyik a másiktól:
− Ön most érkezett, vagy már távozni készül?
− Kérem, ha én azt tudnám, akkor nem lennék itt.
xxxxxxxxxx
A pszichiáter megkérdezi a páciensétől:
− Mi történne, ha levágnám a bal fülét?
− Nem hallanék.
− És ha levágnám a jobb fülét is?
− Akkor nem látnék.
A pszichiáter meglepődve kérdezi:
− Miért?
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: emillio
Mert akkor leesne a szemüvege! (:-D)
Válasz erre: Sanda
Morbid:-)
Az utolsóban mi a vicces?
Az utolsóban mi a vicces?