újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Viccek

Látogatók száma: 49

Nagyvonalúság:

− Őszintén sajnálom – mondja az orvos a frissen operált betegnek –, de újra fel kell nyitnom a hasát.

− Miért?

− Mert benne felejtettem a gumikesztyűmet. Ez nem probléma doktor úr! Itt van száz forint, és vegyen magának egy másikat.

xxxxxxxxxx


A műtétet nem lehet el­kezdeni, mert az altató­or­vos késik. Felhívják te­le­fo­non, hogy mikor ér be.

− Hát sajnos dugóba ke­rül­tem, de mi a páciens fog­lalkozása?

− Útkarbantartó.

− Ó, akkor nem kell al­tat­ni. Tegyenek egy lapátot az álla alá, és rögtön elalszik.

xxxxxxxxxx

Egy bokszolónak sürgősen ki kell venni a vakbelét.

− Alszik már a páciens? – kérdi az operációra érkező sebész az altatóorvost.

− Sajnos nem – panaszkodik. – Már harmadszor próbálom altatni, de nem megy. Miközben számolok 1-től 10-ig, 9-nél mindig talpra ugrik!

xxxxxxxxxx

A műtőben operációhoz készülődnek. A sebész megszólal:

− Nővér, kérek egy kis alkoholt.

Erre a beteg ijedten felül a műtőasztalon:

− Nem tudna várni a műtét utánig, doktor úr?xxxxxxxxxx




Mi az, amit nem szeretnél a se­bész­orvosodtól hallani a műtőben:

Ø Nővérke, aláírta a beteg a szerv­adományozásról szóló nyilat­koza­tot?

Ø Ne aggódjon, azt hiszem, elég éles.

Ø Mindenki álljon meg ott, ahol van! Ki­esett a kontaktlencsém.

Ø A francba, megint kiment a lám­pa…

Ø Hozd vissza! Rossz kutya!


xxxxxxxxxx


Tapintatos nővér:

− Mondja Kovács úr, maga babonás?

− Nem. Miért? Mert holnap reggeltől már csak bal lábbal tud felkelni.



xxxxxxxxxx



Egy férfinak amputálni kellett az egyik lá­bát. Műtét után bemegy hozzá az orvos, és azt mondja:

− Van magának egy jó és egy rossz hírem. Melyiket mondjam előbb?

− A rosszat.

− Az a rossz hír, hogy tévedésből a jó lábát vágtuk le.

− Na, és mi a jó hír?

− Gyógyul a rossz.


xxxxxxxxxx


− Kovács úr! Van egy jó meg egy rossz hírem.

− Tudja mit, kezdje a jóval!

− A leletek szerint önnek már csak 24 órája van vissza.

− Uramisten! Mi lehet az, ami ennél is rosszabb?

− Az, hogy elfelejtettem tegnap szól­ni…


xxxxxxxxxx


Ne aggódjon! – mondja az or­vos az egyik betegének vizit köz­ben. Két hé­ten belül kikerül az osz­tályomról.

− Hogyan főorvos úr?

− Vagy így, vagy úgy.


xxxxxxxxxx


Az orvos alaposan megvizsgálja a be­­teget, ellenőrzi a leleteit, de meg sem szó­lal, csak hümmög a papí­rok felett. A be­teg tü­rel­metlenül kérdezi:

− Doktor úr, hát mi a bajom?

− Azt majd a boncolás mutatja meg.





− Doktor úr, biztos a diagnózisban?

− Többé-kevésbé. Biztosat majd csak a boncolás után tudok mondani.

xxxxxxxxxx

− Doktor úr, hány boncolást végzett hullákon?

− Minden boncolást hullákon végeztem


xxxxxxxxxx


Orvos a pácienshez:

− Van egy jó, meg egy rossz hírem, melyikkel kezdjem?

− Kezdje a jóval!

− Egy betegséget fogunk magáról elnevezni…

xxxxxxxxxx

− Miért beszélnek az orvosok a műtőben latinul?

− Nem tudom.

− Hogy a beteg szokja a holt nyelveket.

xxxxxxxxxx

Bízzuk szakemberre:

− Jaj, doktor úr, szörnyen beteg vagyok! Reménytelen a helyzetem… Szeretnék véget vetni az életemnek!

− Nana! Ne hamarkodja el, a ba­rátom! Bízza csak énrám!

xxxxxxxxxx

− Azért hoztam el önhöz a férjemet, professzor úr, mert azt mondják, ön kiváló diagnoszta. Csak azt szeretném megkérdezni: Ön még sohasem tévedett? Annyi esetet hall az ember, hogy valakit ve­sebajjal kezeltek, és mégis tüdőrák vitte el…

− Sose aggódjon, asszonyom! Akit én vesebajjal kezelek, az vesebaj­ban is hal meg.

xxxxxxxxxx

− Doktor úr, attól félek, hogy élve temetnek el.

− Ettől nem kell félnie, amíg én ke­zelem.

xxxxxxxxxx

Orvosnál:

− Mit ajánl doktor úr?

− Iszappakolást.

− Miért, az használ?

− Nem, de legalább szokja a föl­det.

xxxxxxxxxx

− Nos uram, önt meg kell mű­teni – mondja az orvos.

Mire a beteg:

− Azt nem. Inkább meghalok.

− Az egyik nem zárja ki a mási­kat.

xxxxxxxxxx

Orvos a beteghez:

− Sajnálom, most már élete vé­géig le kell mondania a szex­ről!

− Jaj, nagyon elkeserített doktor úr?

− Ugyan már, csak kibírja va­la­hogy azt az egy hetet!

xxxxxxxxxx

Kovácsot kórházba szál­­lít­ják, s ki­vizsgálás után egy ha­­talmas kór­te­rem­­ben helyezik el. Elszörnyed­ve ta­pasz­tal­ja, hogy az éjszaka fo­­lyamán több beteget is kivisznek a szo­bá­ból, fe­hér lepedővel le­takar­va, hol­tan. Reg­gel a nagyvizitnél fel­há­borod­va rek­la­mál:

− Főorvos úr, miért nem je­löl­nek ki a hal­dok­lóknak egy kü­lön kór­ter­met? Mire a főorvos:

− Röhögni fog Ko­vács úr! Ez az.

xxxxxxxxxx

− Doktor úr, sajnos nem tudok fi­zet­ni önnek a vizs­gálatért, de be­ve­szem magát a végren­de­le­­tem­be.

− Rendben van, asszo­nyom, de ak­kor kérem, ad­ja vissza a re­cep­tet! Felírok egy másik gyógy­szert!

xxxxxxxxxx

A beteg altatás előtt megkérdi a főorvostól:

− Jaj doktor úr, drága lesz a műtétem?

− Maga most ne törődjön a pénzzel. Bízza ezt az örököseire!

xxxxxxxxxx

− Doktor úr, csak azért kerestem fel, hogy őszinte köszönetemet fejezzem ki önnek…

− Ne haragudjon, nem emlékszem… Ön páciens vagy örökös?

xxxxxxxxxx

− No, Kovács úr! Megvan elégedve az új hallókészülékével?

− Nagyon is doktor úr! Amióta megvan, háromszor módosítottam a végrendeletemet.

xxxxxxxxxx

A súlyos beteg otthon fekszik az ágyában. Mellette van az orvosa, az ügyvédje, a felesége és a gyerekei. Egyszer csak a beteg felül, szétnéz, és mérgesen így szól:

− Gyilkosok, tolvajok, kurvák, szégyentelenek!

Aztán újból álomba merül. A doktor szólal meg először:

− Azt hiszem jobban van, felismert mindannyiunkat.

xxxxxxxxxx

− Meddig tart még a műtét, professzor úr? – kérdi a kimerült asszisztencia.

− Hogyhogy a műtét? Hát nem boncolunk?

xxxxxxxxxx

− Doktor úr, nekem van egy komoly problémám. Mindenen olyan könnyen felidegesítem magam.

− No, de miért?

− Mit miért, az istenit!

xxxxxxxxxx

A pszichiáter magyarázza a betegnek:

− Higgye el nekem, nincs olyan akadály, amit erős akarattal le ne győzhetnénk.

A beteg eltűnődik.

− Doktor úr, megpróbálta már a fogkrémet visszanyomni a tubusba?

xxxxxxxxxx

Az idegorvos azt mondja a vizsgálat végén a betegének:

− Nézze, én most felírok magának valami enyhe nyugtatót, de az tenne igazán jót magának, ha bele tudna temetkezni a munkájába.

− Az nem megy, doktor úr.

− Miért nem?

− Mert betonkeverő vagyok.

xxxxxxxxxx

− Uram, az ön betegsége pszichés eredetű. Azt tanácsolom, hogy mélyedjen el jobban a munkájában!

− Na még csak az kéne!

− Miért? Mivel foglalkozik?

− Emésztőgödröket tisztítok.

xxxxxxxxxx

− Doktor úr, hipochonder vagyok!

− Ugyan már, csak bebeszéli magának!

xxxxxxxxxx

A pszichiáter várótermében két páciens álldogál. Kérdezi egyik a másiktól:

− Ön most érkezett, vagy már távozni készül?

− Kérem, ha én azt tudnám, akkor nem lennék itt.

xxxxxxxxxx

A pszichiáter megkérdezi a páciensétől:

− Mi történne, ha levágnám a bal fülét?

− Nem hallanék.

− És ha levágnám a jobb fülét is?

− Akkor nem látnék.

A pszichiáter meglepődve kérdezi:

− Miért?

A cikket írta: Yolla

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Szörnyű!

megtekintés Válasz erre: emillio

Mert akkor leesne a szemüvege! (:-D)

Erre nem jöttem volna rá.
Mert akkor leesne a szemüvege! (:-D)

megtekintés Válasz erre: Sanda

Morbid:-)

Az utolsóban mi a vicces?

Nem tudom! Így kaptam!
Morbid:-)

Az utolsóban mi a vicces?
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: