újabb események régebbi események további események
14:26
Yolla válaszolt egy szavazásra
14:15
Yolla új cikket töltött fel
09:24
Új cikk került fel a weboldalra
08:45
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
07:59
Yolla válaszolt egy szavazásra
19:37
Anyu válaszolt egy szavazásra
19:33
Anyu válaszolt egy szavazásra
19:13
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
16:23
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
16:09
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
15:49
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
11:48
Yolla válaszolt egy szavazásra
11:47
Yolla új cikket töltött fel
11:35
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
10:57
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
10:11
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
09:16
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
09:13
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
08:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
08:54
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez

Vidám vagyok...

2012. január 3. - Látogatók száma: 82

Vidám vagyok. S ha vidám vagyok, az élet mindig csodálatos. Mert a kedvem széles, elterül rajtam a derű, és minden, ami körülvesz, csupa mulatság. Még az út szélén leintő morcos rendőr se szegi kedvem, aki félreállít. Hirtelen fékezek, mire ijedten kap az oldalához, és én vigyorgok. Mert mókásnak találom, hogy a füle kettéáll, pedig ez normális. De az már egyáltalán nem normális, hogy amíg ő beszél, én azon szórakozok, milyen érdekesen mozog az orra, ahogy artikulál. Csak mosolygok, s mire valami pótizzók felől érdeklődik, már pukkan belőlem a nevetés. Pótizzó? Nocsak! Hová is kéne nekem az? Gondolja tán ő, hogy az agyamba, de én vidám vagyok, és kacagva borítok lába elé mindent, amit a csomagtartóban találok. Válasszon, aztán mozgassa az orrát másra!
Így hamar szabadulok, és utam végén rácsodálkozok egy udvarló varjúpárra, akik az út mentén táncikálnak. Mikor az egyik guggol, a másik pipiskedik, s én vidám vagyok. Nászuk elkápráztat, s nézem a szárnyaló boldogságot.Leteszem a kocsit és sétálok, ámulva bámulom a kirakatokat. Csapong a kedvem, s bár nem szokásom, mégis megállok egy kérdezőbiztos lapjainál.
- Válaszol? Néhány kérdés csupán - kéri, s én válaszolok. Botorságokat, cserébe egy képeslapért. Ej, hát mit kezdjek véle? Egy kedves, színes képeslap. Megcímzem, rá írom vidám vagyok, s viszem a postára.
Otthon táncra perdülök apró konyhámban, partnerem egy bontott csirke. Ahogy ölelve járom vele a táncot, csőre hideg csókokat ver az arcomra, úgy ropjuk. Családom hátrál - tán megőrült - nevetnek, pedig csak vidám vagyok. A főzőkanalak dobverővé válnak kuktafazekam seggén, és verem a ritmust, énekelek, mire lányom is csatlakozik végre. Vidám vagyok. Ilyenkor a kutyát is azért teremtette az Isten, hogy harisnyanadrágot kapjon. Fejére rojtos kendőt. Óvatos fejtartása és léptei csak arról győznek meg; vidám vagyok.
Az utca fái kopaszon illegetik kusza ágaikat, s erről eltereli figyelmem a pocakos szomszéd, aki rám köszön. S én hirtelen őt is ruha nélkül „látom”. Majd csontvázként képzelem a vaskos hájak mögött. Vidám vagyok.
Aztán betoppan a másnap, a hívatlan. Csörög az óra, mire felkapom riadtan, beütve kezem az ágy peremén. Álmos és bosszús az ébredés. Fázom. Dideregve futkosok ruhák után, amik tegnap még megvoltak, tisztán emlékszem hol. De most nincs ott. Meg máshol se, csak hosszas rohangálás után derül ki, hol bujdokolnak. Megmosakszom a jéghideg vízzel, s már fel is ébredtem egészen. Te Úristen! Dolgozni kell mennem. Ez katasztrófa! S kezdődik a robot, a hajtani való malomkerék. Megyek, mint a többi droid, állok az állomáson és a vonatot várom. Várok, várok, várok... Öt, tíz, vagy húsz percet késik, majd rá jövök, amíg állok. A fél életemet csak várakozással töltöm. Közben nem értem miért jó élni, miért kell elindulni, amikor én nem is akarok...
A főnököm egy Fantomas, és tudom, hogy holnap is az lesz, mert a holnap egészen biztosan bekövetkezik, ő meg benne marad. S ettől a holnapot még rosszabb színben látom, mint a mát. Pedig ez sem tetszik. Riasztó holnapok tornyosulnak előttem, ügyek, számlák és utazások. Plusz feladatok, amik a végtelenségig untatnak, plusz kiadások, amik kétségbe ejtenek, plusz utak, mikor már a szimpla is terhemre van. Végre a vonat is befut, már csak a busz van hátra, hogy megérkezzek. A buszon igyekszem jó képet vágni, pedig épp halomra öltem már gondolatban mindenkit, aki hozzám ért. A jármű dugig van emberekkel, mintha a nyakamba is ülnének, úgy érzem. A piros lámpák, megszaporodtak tegnap óta, vagy az is lehet, hogy bedöglött az összes zöld.
- Már megint késett - pirongat a főnök, mire elönt a düh, és nap végéig fürödhetek benne. A lubickolás nem tesz jót az idegeimnek, különben se tudok úszni, a méretek pedig már túlmutatnak a magasságomon. Kedvetlenül vonszolom magam haza, s egyre az jár a fejemben, hogy a másnap is menthetetlenül rám talál. Úgy lett. Szinte minden változatlan. Csak rosszabb. De otthon, ahogy kinyitom a levélszekrényt, egy lapot találok. Egy kedves, színes képeslap. S ahogy megfordítom, látom, én vagyok a címzett, és az van rá írva:
Vidám vagyok!

A cikket írta: Zsomwin

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. augusztus 12. 10:27
Micsoda ötlet! :) 20 évvel ezelőtt én is sokkal vidámabb voltam. :) Vagy inkább permanens volt a helyzet. Hosszabb szakaszokkal. :)
Szép napot Neked!
Zs.
2012. augusztus 11. 22:56
Jó, hogy rátaláltam erre az írásra. Mosolyogtató.
Nekem is van egy sztorim, szegény rendőröket sajnáltam, amikor megállítottak. Kis p. Fiatommal. Semmi sem volt jó. Lámpa nem égett, biztonsági öv nem volt bekapcsolva, a kerekek kopottak , és ráadásul a műszakija is egy nap múlva lejárt. Mosolyogtam és úgy fogadtam őket, hogy legyenek szívesek elhalasztani a letartóztatásomat, mert nekem fontos teendőm van. Énekelni megyek egy templomba . (igazat mondtam, de az két óra múlva volt esedékes )
Aztán eladom az autót is. Mert egy Mercédeszt néztem ki magamnak. - mondtam határozottan, komolyan. Jót nevettek és jó utat kívántak. Bolondnak néztek. Sebaj-, Ha bármi mást teszek, másképpen reagálnak. De hát én egy vidám nő vagyok. ( a történetem kb 20 évvel ezelőtti ) Persze , ma is vidám vagyok még, mert annyi mindenen tudok nevetni, - és sírni is. De így a jó. Üdv: E
2012. január 30. 09:05

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2012. január 30. 07:23

Ez nagyon jó volt! :D
("Örökké" nem lehetünk vidámak, boldog pillanatok, percek vannak.)

Vannak, hogyne lennének!? Az enyémeket mindig a monotónia töri darabokra. :)
2012. január 30. 07:23
Ez nagyon jó volt! :D
("Örökké" nem lehetünk vidámak, boldog pillanatok, percek vannak.)
2012. január 9. 22:18

megtekintés Válasz erre: Zsomwin - 2012. január 9. 21:36

Szia DJ!
Te, én a kocsit is felismerem... ha látom a rendszámot! :)))
Ölellek, örülök neked itt, köszi!
Pusz.
Zs.

Bevallom… én már volt, hogy másik kocsihoz mentem… csak az ajtónál vettem észre, hogy csak a színük hasonló. :)))
De! Mentségemre legyen mondva, hogy nem láttam a sötétben a rendszámot! :))))

Puszillak! :))
2012. január 9. 21:36

megtekintés Válasz erre: - 2012. január 9. 20:47

Szia Zsomwin!

Ez nagyon kedves írás, és te nagyon aranyos csaj lehetsz! Szimpi vagy! :)

Tudod, ha tőlem kérné a rendőr a kocsipapírokat, akkor a jogosítványomat azt tudom, hogy hol van, de a többit a kezébe nyomnám, hogy válogassa ki. :)))
Égők? Talán a kesztyűtartóban? :)) A háromszöget, a hóláncot és az elsősegélylámpát felismerem. Ja, és a pumpát is. :))))

Puszi! DJ

:)

Szia DJ!
Te, én a kocsit is felismerem... ha látom a rendszámot! :)))
Ölellek, örülök neked itt, köszi!
Pusz.
Zs.
 
2012. január 9. 20:47
Szia Zsomwin!

Ez nagyon kedves írás, és te nagyon aranyos csaj lehetsz! Szimpi vagy! :)

Tudod, ha tőlem kérné a rendőr a kocsipapírokat, akkor a jogosítványomat azt tudom, hogy hol van, de a többit a kezébe nyomnám, hogy válogassa ki. :)))
Égők? Talán a kesztyűtartóban? :)) A háromszöget, a hóláncot és az elsősegélylámpát felismerem. Ja, és a pumpát is. :))))

Puszi! DJ

:)
2012. január 8. 23:07

megtekintés Válasz erre: bokorur - 2012. január 7. 23:33

Tisztelt Zsomwin!
Néha komolyan kell venni a komolytalan dolgokat is, ha nem tudhatjuk, hogy komolytalanul bántunk-e valakit, ha komolyan veszi Ő azokat.
Nékem már mindenem megvolt az életben, ha a humor hiányzott volna, már rég nem élnék.
Bokor

Kedves Bokorúr!
Annyira kacifántos kis összetett mondat született ide a keze alól, hogy nem is próbálom értelmezni. Viszont megköszönöm a figyelmét és őszintén örülök, hogy mindene megvolt az életben és annak külön, hogy a humor sem hiányzott.
:)
Örülök, hogy él! Így legyen még roppant sokáig!
Zs.
2012. január 7. 23:33

megtekintés Válasz erre: Zsomwin - 2012. január 7. 23:10

Nem szeretném azt hinni Kedves Bokor Úr, hogy nincs humor a kéznél! Szóval, ha nincs humora valakinek, akkor semmije nincs...szerintem. .) Viszont az építési engedélyt köszönöm! Rohanok tégláért!
:D
Tiszteletteljes üdvözlettel:
Zsomwin

Tisztelt Zsomwin!
Néha komolyan kell venni a komolytalan dolgokat is, ha nem tudhatjuk, hogy komolytalanul bántunk-e valakit, ha komolyan veszi Ő azokat.
Nékem már mindenem megvolt az életben, ha a humor hiányzott volna, már rég nem élnék.
Bokor
2012. január 7. 23:10

megtekintés Válasz erre: bokorur - 2012. január 7. 22:59

Tisztelt Zsomwin!
Csak azt írtam, ami beugrott. Jól esett leírni. Így nem is szerettem volna tovább elemezni. Esetleg ebből (kényszerek nélkül) építkezhet.
Bokor

Nem szeretném azt hinni Kedves Bokor Úr, hogy nincs humor a kéznél! Szóval, ha nincs humora valakinek, akkor semmije nincs...szerintem. .) Viszont az építési engedélyt köszönöm! Rohanok tégláért!
:D
Tiszteletteljes üdvözlettel:
Zsomwin
2012. január 7. 22:59

megtekintés Válasz erre: Zsomwin - 2012. január 7. 22:46

Kedves Bokor Úr!
Megtisztelő figyelmét megköszönöm, (kényszer)képzetei megleptek, de azért örvendek, hogy gratula volt a végén. :) Köszönöm!
Zsomwin

Tisztelt Zsomwin!
Csak azt írtam, ami beugrott. Jól esett leírni. Így nem is szerettem volna tovább elemezni. Esetleg ebből (kényszerek nélkül) építkezhet.
Bokor
2012. január 7. 22:46

megtekintés Válasz erre: bokorur - 2012. január 7. 21:36

Tisztelt Zsomwin!
Olyan Bors őrmester és Sárga tengeralattjáró képzetem volt, ahogy olvastam Önt. Érdekes írás. Gratulálok!
Bokor

Kedves Bokor Úr!
Megtisztelő figyelmét megköszönöm, (kényszer)képzetei megleptek, de azért örvendek, hogy gratula volt a végén. :) Köszönöm!
Zsomwin
2012. január 7. 21:36
Tisztelt Zsomwin!
Olyan Bors őrmester és Sárga tengeralattjáró képzetem volt, ahogy olvastam Önt. Érdekes írás. Gratulálok!
Bokor
2012. január 4. 21:59

megtekintés Válasz erre: Zsomwin - 2012. január 4. 18:49

Köszönöm Elina! Új gondolatokkal leptél meg, csak ez a dejavu miért van? :))
Ölellek.
Zs.

Vajon mire gondoltál? :)
2012. január 4. 18:54

megtekintés Válasz erre: Lizelotte - 2012. január 4. 09:48

Szia!

Jól ábrázoltad az emberi hangulatingadozást.
Szerintem a boldogság nem rajtunk kívül, hanem bennünk van. Aki békében él önmagával és a világgal, az örökké vidám...

Puszi,

Liz

Kedves Liz! Te tudsz valamit! Őrizd meg a bölcsességed magvát, nehogy megfeledkezz róla! Nekem se szabadna, viszont gyakran a belső békét pikk-pakk képes felborítani a külső zűrzavar. ( vagy a monotónia...)
Köszönöm a szavaid, ölellek.
Zsomwin
2012. január 4. 18:51

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2012. január 3. 22:42

Szia Zsomwin!

Parádésan tálaltad a végleteket! De a legjobban a vége fogott meg. "Vidám vagyok!" Az embernek vannak rossz szériái, de néha elég egy szép, színes képeslap, hogy emlékezzen, milyen amikor jó élni.

Pussz, Tündér

Igen, Tündér, néha igen kevés elég a jó kedvhez, csak nem vesszük észre. Én se, viszont most már figyelek! Köszönöm az olvasást!
Zs.
2012. január 4. 18:49

megtekintés Válasz erre: - 2012. január 3. 20:34

Írhatnék önálló véleményt is, de most kevés az időm. ( szavazásra ment el)
Így inkább most csatlakozom Pumukli 56 gondolataihoz.

Köszönöm Elina! Új gondolatokkal leptél meg, csak ez a dejavu miért van? :))
Ölellek.
Zs.
2012. január 4. 18:48

megtekintés Válasz erre: Pumukli56 - 2012. január 3. 19:41

Szia. Nagyon lebilincselt az írásod. Marha jó lett, kétszer is elolvastam. Talán azért mert az én idézőjelben szólva skizofréniás lelkületemre ismertem benne.Én ezen már túlestem. Nem zavar. Azt mondogatom magamban hogy : hát persze. Ez a tökéletes harmónia. Egyszer fenn, egyszer lenn. Mit számít. Úgysem én döntöm el a hangulatomat hanem a külső tényezők. /na persze ez nem így van tudom de azért néha megnyugtat/. Ja és még egy észrevétel ha nem bánod. Ne hagyd magad átverni. Az izzókészlet már nem kötelező. Pumukli.

...Nem kötelező? Te jó ég! Mindegy már, megőriztem a jó kedvem, talán mert nem tudtam. :)))
Örülök neked, szia!
Zsomwin
2012. január 4. 09:48
Szia!

Jól ábrázoltad az emberi hangulatingadozást.
Szerintem a boldogság nem rajtunk kívül, hanem bennünk van. Aki békében él önmagával és a világgal, az örökké vidám...

Puszi,

Liz
2012. január 3. 22:42
Szia Zsomwin!

Parádésan tálaltad a végleteket! De a legjobban a vége fogott meg. "Vidám vagyok!" Az embernek vannak rossz szériái, de néha elég egy szép, színes képeslap, hogy emlékezzen, milyen amikor jó élni.

Pussz, Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: