Született feleségek?!
2010. október 2. - Látogatók száma: 294
Válasz erre: cecill
Szia Éva! Ez is egy megoldás, de én a férfi-nős variációban szeretek gondolkodni. Hidd el vannak azért rendes pasik is.
Pusszancs, Cecill
Olyan adatlappal, mint a tiéd, olyan kedves, helyes családdal, mint írod én is így gondolkodnék. 36 évesen a nő még egészen másként látja a világot. Hogy miért jut el az ember odáig, hogy már nem hisz abban, léteznek rendes pasik? Annak számtalan oka van. 36 éves koromba én is új életet kezdtem, azt hittem legalábbis, aztán rá kellett jönnöm, hogy a fontos dolgokban mindig egyedül kellett döntenem, a végrehajtás is egyszemélyes feladat volt. Hát ezért. Közben pedig elmúlt az idő. Becsületesen csináltam végig, de már nem akarok az lenni. Elveszem, ami nekem jár. Rosszul választottam? Lehet.
Válasz erre: zsoltne.eva
Én a saját magam rabszolgája vagyok, de azt legalább önként vállaltam. Mert mi változott attól, hogy ugyanazt csinálom, mint amikor még volt mellettem valaki. Semmi. Vagy talán annyi: még több teher, viszont kevesebb bosszúság. No, és az anyagiak. Az ágyat is le lehet cserélni kisebbre. A gyűrű nem esik le az ujjamról, mert nincs is, ami leessen.
Pusszancs, Cecill
Szia Cecil!
Olyan adatlappal, mint a tiéd, olyan kedves, helyes családdal, mint írod én is így gondolkodnék. 36 évesen a nő még egészen másként látja a világot. Hogy miért jut el az ember odáig, hogy már nem hisz abban, léteznek rendes pasik? Annak számtalan oka van. 36 éves koromba én is új életet kezdtem, azt hittem legalábbis, aztán rá kellett jönnöm, hogy a fontos dolgokban mindig egyedül kellett döntenem, a végrehajtás is egyszemélyes feladat volt. Hát ezért. Közben pedig elmúlt az idő. Becsületesen csináltam végig, de már nem akarok az lenni. Elveszem, ami nekem jár. Rosszul választottam? Lehet.
Pusszancs, Cecill