Dóri
2010. május 11. - Látogatók száma: 641
Nem szoktam ezt az oldalt látogatni. Szóval teljesen véletlen bukkantam rá erre a cikkre. Elolvastam és nem bírom ki, hogy ne osszam meg a véleményem. Hangsúlyozom: ez csak az Én személyes meglátásom és hozzáállásom. Az ért velem egyet, aki szeretne, és az nem ért velem egyet, aki nem szeretne. Szabad világban élünk, mindenkinek megvan a saját maga véleménye a dolgokról és jogában áll ezt megosztani másokkal, ha szeretné. Az már más kérdés, hogy ez kit érdekel és kit nem.
Én teljesen más meglátással vagyok erről a dologról. Bár ez lehet, hogy abból kifolyólag van, mert "lelkis" alkat vagyok. Már Nekem is volt egy pár komoly kapcsolatom, szóval nem csak úgy "osztom az észt".
Nem könnyű az életnek ez az oldala. Őszintén szólva most Én is a Nagy Ő-t/Igazi-t/Ideális partner-t - ki hogy nevezi - keresem. Bár szerintem ezzel mindenki így van, aki még nem találta meg. Szívünk mélyén vágyunk arra, hogy olyan partnert találjunk magunk mellé, akivel harmonikus, boldog, kiegyensúlyozott, kommunitatív, kompromisszumokra törekvő, egymást kiegészítő, az önmegvalósítást elősegítő, önzetlen, odaadó, szeretetteljes kapcsolatot folytassunk. Emberek vagyunk: hozzánk illő, ideális partnerre van szükségünk. Ez az élet rendje! Nem lehetetlen megtalálni. Ha csak az ismerőseimet nézem több példát tudnék mondani ilyenre. Szavaim és gondolataim alátámasztott érveken alapulnak.
Úgy érzem, hogy az ideális partner után folytatott keresést az embernek SOSEM szabad feladnia. Képesek az emberek sokszor elkeseredni, hogy már megint csalódtak és ki tudja, hogy még mennyit fognak. Ebből kifolyólag sűrűn azt választják, hogy bezárkóznak érzelmileg a saját kis világukba és nem hagyják a másiknak azt, hogy jobban megismerje őket. Rosszabbik esetben elutasítanak minden "érdeklődőt."
Ezt az attitűdöt teljes mértékben ellenzem. Nem értik meg ennek a mondásnak a lényegét: "Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk."
Mindennek meg van az oka, hogy miért történik. Tovább kell lépnünk, nyitottnak kell lennünk a világra, bízni és hinni kell abban, hogy idővel megtaláljuk az ideális partnerünket. Nagyon nagy erővel bír a bizalommal teli és megrendíthetetlen hit!!!
Minden rosszban van valami szép és jó! Ezt természetesen nehezünkre esik néha elfogadni, de így kell élni.
Ez egy érdekes történet: "Esküvőre ment a feleség. Várta a jövendőbelijét, aki több óra elteltével sem jelent meg. Tudta, hogy már nem is fog jönni. Letörölt egy pár könnycseppet az arcáról és nyugodtan hazatért." Ő már tisztában volt azzal, hogy valamiért ennek így kellett történnie és idővel olyan férfit fog maga mellé találni, aki igazán megérdemli a szeretetét, valamint meg is fogja azt becsülni és tisztelni is fogja Őt.
Arra akarok ezzel kilyukadni, hogy szerintem úgy nem lehet megtalálni az Igazit, ha közben a volt kapcsolatainkba "menekülünk" vissza - rezonancia törvénye (!!!). Legyen szó csak szexuális vágy csillapításáról. Persze, ezt sokan jónak találják és támogatják. DE véleményem szerint SEMMI sem ér fel azzal, amikor az ember megtalálja az EGYETLEN létező lelki-társát az ellenkező nemből - azért írtam az ellenkezőt, mert mindenkinek van legalább egy lelki-társa a "saját" neméből is.
Röviden, tömören ezek lettek volna a gondolataim.
Köszönöm a figyelmet és a rászánt időt az olvasásra.
Tisztelettel,
R. Dávid.
Sziasztok! (remélem nem gond, ha nem magázódok)
Nem szoktam ezt az oldalt látogatni. Szóval teljesen véletlen bukkantam rá erre a cikkre. Elolvastam és nem bírom ki, hogy ne osszam meg a véleményem. Hangsúlyozom: ez csak az Én személyes meglátásom és hozzáállásom. Az ért velem egyet, aki szeretne, és az nem ért velem egyet, aki nem szeretne. Szabad világban élünk, mindenkinek megvan a saját maga véleménye a dolgokról és jogában áll ezt megosztani másokkal, ha szeretné. Az már más kérdés, hogy ez kit érdekel és kit nem.
Én teljesen más meglátással vagyok erről a dologról. Bár ez lehet, hogy abból kifolyólag van, mert "lelkis" alkat vagyok. Már Nekem is volt egy pár komoly kapcsolatom, szóval nem csak úgy "osztom az észt".
Nem könnyű az életnek ez az oldala. Őszintén szólva most Én is a Nagy Ő-t/Igazi-t/Ideális partner-t - ki hogy nevezi - keresem. Bár szerintem ezzel mindenki így van, aki még nem találta meg. Szívünk mélyén vágyunk arra, hogy olyan partnert találjunk magunk mellé, akivel harmonikus, boldog, kiegyensúlyozott, kommunitatív, kompromisszumokra törekvő, egymást kiegészítő, az önmegvalósítást elősegítő, önzetlen, odaadó, szeretetteljes kapcsolatot folytassunk. Emberek vagyunk: hozzánk illő, ideális partnerre van szükségünk. Ez az élet rendje! Nem lehetetlen megtalálni. Ha csak az ismerőseimet nézem több példát tudnék mondani ilyenre. Szavaim és gondolataim alátámasztott érveken alapulnak.
Úgy érzem, hogy az ideális partner után folytatott keresést az embernek SOSEM szabad feladnia. Képesek az emberek sokszor elkeseredni, hogy már megint csalódtak és ki tudja, hogy még mennyit fognak. Ebből kifolyólag sűrűn azt választják, hogy bezárkóznak érzelmileg a saját kis világukba és nem hagyják a másiknak azt, hogy jobban megismerje őket. Rosszabbik esetben elutasítanak minden "érdeklődőt."
Ezt az attitűdöt teljes mértékben ellenzem. Nem értik meg ennek a mondásnak a lényegét: "Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk."
Mindennek meg van az oka, hogy miért történik. Tovább kell lépnünk, nyitottnak kell lennünk a világra, bízni és hinni kell abban, hogy idővel megtaláljuk az ideális partnerünket. Nagyon nagy erővel bír a bizalommal teli és megrendíthetetlen hit!!!
Minden rosszban van valami szép és jó! Ezt természetesen nehezünkre esik néha elfogadni, de így kell élni.
Ez egy érdekes történet: "Esküvőre ment a feleség. Várta a jövendőbelijét, aki több óra elteltével sem jelent meg. Tudta, hogy már nem is fog jönni. Letörölt egy pár könnycseppet az arcáról és nyugodtan hazatért." Ő már tisztában volt azzal, hogy valamiért ennek így kellett történnie és idővel olyan férfit fog maga mellé találni, aki igazán megérdemli a szeretetét, valamint meg is fogja azt becsülni és tisztelni is fogja Őt.
Arra akarok ezzel kilyukadni, hogy szerintem úgy nem lehet megtalálni az Igazit, ha közben a volt kapcsolatainkba "menekülünk" vissza - rezonancia törvénye (!!!). Legyen szó csak szexuális vágy csillapításáról. Persze, ezt sokan jónak találják és támogatják. DE véleményem szerint SEMMI sem ér fel azzal, amikor az ember megtalálja az EGYETLEN létező lelki-társát az ellenkező nemből - azért írtam az ellenkezőt, mert mindenkinek van legalább egy lelki-társa a "saját" neméből is.
Röviden, tömören ezek lettek volna a gondolataim.
Köszönöm a figyelmet és a rászánt időt az olvasásra.
Tisztelettel,
R. Dávid.
Persze, részben mindannyian egyetértünk veled, de hidd el, egy idő után nem keresi az ember a lelki társ. Én is hiszem,hogy létezik és a barátnőm is persze,de lehet az övé a világ egy másik pontján. Vagy a következő életben...nagyon úgy néz ki. s hidd el, észreveszi az összes nyitott ajtót, nagyon is éli, megéli az életet.
Mindazonáltal szép gondolatokat írtál le nekünk.