Nehezen értem meg, hogy miért éltek így? Miért nem lépsz ki? Én amikor még el se laposodott, csak a csúcs lett lejjebb, azt mondtam, nem fogok még 30-40 évet lenni valakivel....Élni akarok, nem lenni! Azóta ÉLEK, nem mondom, hogy könnyű, de ha akarok leszállok, megpihenek,de mindig csak addig maradok, ameddig én akarok, aztán szállok tovább!
Szerintem még mindig nem késő!! Lépj ki ebből!
Pofon egyszerű, 51 évesen kettő darab bőrönddel nem fogok egy állomáson lakni. Jogilag elvagyok cseszerintve. Viszont az gondolom, én ugyanis még nem láttam olyat, hogy valakit a házával együtt temetnek el. Közös vállalkozást viszünk. Közös az állandó lakhelyünk. Ha lenne is munkalehetőségem máshol ( mert kapkodnak a korosztályomért! ) gondolod, hogy törné magát a lakáseladáson? Utánanéztem én már mindennek, ha későn is, de képben vagyok.
Kényszerpályán vagyok és apró örömökkel telnek mindennapjaim.
Nehezen értem meg, hogy miért éltek így? Miért nem lépsz ki? Én amikor még el se laposodott, csak a csúcs lett lejjebb, azt mondtam, nem fogok még 30-40 évet lenni valakivel....Élni akarok, nem lenni! Azóta ÉLEK, nem mondom, hogy könnyű, de ha akarok leszállok, megpihenek,de mindig csak addig maradok, ameddig én akarok, aztán szállok tovább!
Szerintem még mindig nem késő!! Lépj ki ebből!
Válasz erre: boszorkány
Nehezen értem meg, hogy miért éltek így? Miért nem lépsz ki? Én amikor még el se laposodott, csak a csúcs lett lejjebb, azt mondtam, nem fogok még 30-40 évet lenni valakivel....Élni akarok, nem lenni! Azóta ÉLEK, nem mondom, hogy könnyű, de ha akarok leszállok, megpihenek,de mindig csak addig maradok, ameddig én akarok, aztán szállok tovább!
Szerintem még mindig nem késő!! Lépj ki ebből!
Kényszerpályán vagyok és apró örömökkel telnek mindennapjaim.