Imádott - gyűlölt Anyám
2011. június 1. - Látogatók száma: 138
Nagyon torok szorongató amit leírsz. Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél az édesanyáddal kapcsolatban. Nekem is mint minden gyereknek megvolt a szüleimmel a saját kis konfliktusom, de azokon felül nagyon szerettem és tiszteltem Őket. Édesapám már régen meghalt, és mondhatnék róla rosszakat is, mert öntörvényű ember volt, de a múlt század gyermeke, s inkább arra emlékszem amikor nagyon jó volt és nagyon szerethető ember. Édesanyám a mai napig velem él, mert kora és betegsége miatt nem tudná magát ellátni. Én gondozom és ápolom, pedig magam is beteg vagyok. Sajnos az egyetlen élő testvéremet is elveszítettem így egyedül vagyok a " terhemmel", de igyekszem a legjobbat adni és megtenni érte. Én elváltam és felneveltem két gyermeket is. Megbirkóztam az édesanyád halálos betegségével is, csak én időben fordultam segítségért, és még megműtöttek és tudtak segíteni. Igaz azóta egy újabb műtéten is átestem, s de a családomat mindenek felett védem és óvom. Talán Neked is meg kellene bocsájtanod az édesanyádnak, mert lehet a bánat is közrejátszott abban, amit tett. Mi emberek nem ítélkezhetünk egymás felett, egyrészt mert nincs jogunk hozzá, másrészt mert nem tudjuk akkor abban a helyzetben mi volt az igaz, vagy mi magunk ugyanabban a helyzetben mit tennénk, vagy tettünk volna. Mikor elváltam engem is sokan megszóltak, és megbélyegeztek, de aztán sokan abból a környezetből beleestek ugyanabba a helyzetbe és bizony ők sem tudtak okosabban döntést hozni. Ma már elnézést kérnek ha látnak, de ez már nem változtat semmin. Megbocsátok, de a belső seb sokszor felsértődik. Ma már okosabb vagyok és nem veszek tudomást a pletykákról, sőt igyekszem kimaradni belőle. A saját életem és lelkiismeretem érdekel, hogy azzal legyek tisztába, és tudjak elszámolni. Kívánom Te is találd meg a belső lelki békédet, hogy nyugodtan élhesd az életedet. Üdv Éva.
Szia Véb !
Nagyon torok szorongató amit leírsz. Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél az édesanyáddal kapcsolatban. Nekem is mint minden gyereknek megvolt a szüleimmel a saját kis konfliktusom, de azokon felül nagyon szerettem és tiszteltem Őket. Édesapám már régen meghalt, és mondhatnék róla rosszakat is, mert öntörvényű ember volt, de a múlt század gyermeke, s inkább arra emlékszem amikor nagyon jó volt és nagyon szerethető ember. Édesanyám a mai napig velem él, mert kora és betegsége miatt nem tudná magát ellátni. Én gondozom és ápolom, pedig magam is beteg vagyok. Sajnos az egyetlen élő testvéremet is elveszítettem így egyedül vagyok a " terhemmel", de igyekszem a legjobbat adni és megtenni érte. Én elváltam és felneveltem két gyermeket is. Megbirkóztam az édesanyád halálos betegségével is, csak én időben fordultam segítségért, és még megműtöttek és tudtak segíteni. Igaz azóta egy újabb műtéten is átestem, s de a családomat mindenek felett védem és óvom. Talán Neked is meg kellene bocsájtanod az édesanyádnak, mert lehet a bánat is közrejátszott abban, amit tett. Mi emberek nem ítélkezhetünk egymás felett, egyrészt mert nincs jogunk hozzá, másrészt mert nem tudjuk akkor abban a helyzetben mi volt az igaz, vagy mi magunk ugyanabban a helyzetben mit tennénk, vagy tettünk volna. Mikor elváltam engem is sokan megszóltak, és megbélyegeztek, de aztán sokan abból a környezetből beleestek ugyanabba a helyzetbe és bizony ők sem tudtak okosabban döntést hozni. Ma már elnézést kérnek ha látnak, de ez már nem változtat semmin. Megbocsátok, de a belső seb sokszor felsértődik. Ma már okosabb vagyok és nem veszek tudomást a pletykákról, sőt igyekszem kimaradni belőle. A saját életem és lelkiismeretem érdekel, hogy azzal legyek tisztába, és tudjak elszámolni. Kívánom Te is találd meg a belső lelki békédet, hogy nyugodtan élhesd az életedet. Üdv Éva.