Kézimunka, avagy hajrá…
2011. augusztus 14. - Látogatók száma: 316
Jó kis sztori. Az ilyen "bulik" arra jók, hogy jó kedvre derítsen. Itt, ahogy elnéztem minden adva volt hozzá. A felhozatal megadta az alapot a derűre. Mire az anekdotákra sor került, már a hangulat a tetőfokán lehetett... Azt hittem egy pillanatra, hogy azt a sálat vetted elő, amelyet még magad kötöttél, vagy anyukád, ki tudja. Tévedtem. Drukkoltatok.
Sajnos az én anyukám nem tudott kötni. :-)
Puszi,
Éva
Szia Juli!
Jó kis sztori. Az ilyen "bulik" arra jók, hogy jó kedvre derítsen. Itt, ahogy elnéztem minden adva volt hozzá. A felhozatal megadta az alapot a derűre. Mire az anekdotákra sor került, már a hangulat a tetőfokán lehetett... Azt hittem egy pillanatra, hogy azt a sálat vetted elő, amelyet még magad kötöttél, vagy anyukád, ki tudja. Tévedtem. Drukkoltatok.
Sajnos az én anyukám nem tudott kötni. :-)
Puszi,
Éva
Igen nagyon jók ezek a bulik.
Annak idején az én házi feladatomat is az anyukám kötötte meg és úgy gondoltam akkor, hogy soha többé nem veszek kötőtűt a kezembe.
Aztán amikor már meg voltak a gyerekeim megpróbáltam újra...
Évekig zsinórban kötöttem a pulóverek hadait még a gyerekeim haverjainak is.
De mostanában a virágkitűzők készítése a kedvencem. (Lásd. naplóm)
szép napot!
Pusz
Juli :))