Vita egy képről

Szia Pinokkió !

Meglehet, mert Ő a fiam is ezt mondja. Igaz a saját gondjaimból okulva soha nem tiltottam, esetleg ész érvekkel magyaráztam el dolgokat. Mikor még alsó tagozatos gyerekként a kerékpárról átnyergelt a kis motorra akkor segítettem neki, és nem romboltam le soha a szerelmét a motorok iránt, sőt. Talán azért is van ma egy Yamaha Fraser motorja750-es egy állat dög moci. Az auókat is szereti, de a motor az örök. Anyja fia mondhatnám. Igaz nagyon szeret a mai napig, és minden lépéséről beszámol és velem konzultálja meg elsőnek a dolgait. Ennek külön örülök, mert ez sejteti a kapcsolatunk valódi mélységét. Ugyanakkor soha semmilyen módon nem próbáltam és nem próbálom meg magamhoz láncolni, sőt, engedem menjen és élje a saját életét. Köszi, hogy olvastál. Üdv és puszi Éva.

Álmodozni szabad. De ha az a fijú elé állna, akkor lenne a nagy beijedés;-) Haha! Azért kíváncsi lennék a barátnőd arcára.
Az írásod gyerekmegőrzős részéhez meg annyit fűznék hozzá, hogy biztosan tudom, hogy neked szuper lehetett a fiadnak lenni...
Üdv,
Pinokkió