Félelem nélkül...
2012. január 8. - Látogatók száma: 91
Válasz erre: zsoltne.eva
Szia Ailet!
Pontosan azt érzem, megnyugvást. De mindaddig, ameddig egy bizonytalanság vett körül, nem éreztem jól magam a bőrömben.
Keressük mindig a bizonyosságot, az igazságot. Ez a keresés egy egész életet átfogó, útkeresés is egyben. Nem bántam meg, csak lehet, hogy rosszul döntöttem.
Mint mindenkinek nekem is szükségem lett volna egy megbízható társra. Ideig-óráig volt is, de mint amit számtalanszor boncolgatunk itt külön-külön, akik megtapasztalták már, azok tudják milyen nehéz döntés elé állítják olykor az anyát. És itt erről van szó!
Ahol gyerek van ott egy harmadik személy, ha nem úgy viszonyul hozzá és fordítva, idegenek maradnak egymás számára. A mérleg mindig arra billen, amiről írtam.
Ezért mondom, hogy hazataláltam.
Pusz,
Éva
A döntés helyességét szerintem felesleges bizonygatni, mert akkor, amikor meghoztad, a lehető legfigyelmesebben (felteszem őszintén magadhoz) vizsgáltad meg a lehetőségeket. Ha pedig meggyőződésből dönt az ember, akkor nincs min vívódni tovább. Úgy helyes, mondhatnám. Ha pedig nem jól alakul, meglehet, magunknak is hazudtunk. Ez az én tapasztalatom. (Ezt csak azért írtam le, mert szerintem igenis felesleges a vívódás egy rég meghozott döntés miatt. A jelenhez kell alkalmazkodnunk, előre nézni és tanulni... :) megint ez a tanulás, bocs, de ennél többször nem mondom neked ezt el. :) Egyébként értelek már, mert egész életünk egy útkeresés... :)
Puszi:Ailet
Válasz erre: Ailet
Szia Éva!
Csapj agyon, de én nem értem... ha egyszer döntöttél, mert akkor úgy gondoltad, hogy úgy helyes, akkor miért bántad meg, vagy miért ostorozod magad? Én is egyedülálló anya vagyok, de semmit sem bántam még meg. (Bár jóval tapasztalatlanabb vagyok talán mint te, még megbánhatom.) Mindezek ellenére örülök, hogy hazataláltál! Az olyan megnyugvásérzés! :)
Pusz:A
Pontosan azt érzem, megnyugvást. De mindaddig, ameddig egy bizonytalanság vett körül, nem éreztem jól magam a bőrömben.
Keressük mindig a bizonyosságot, az igazságot. Ez a keresés egy egész életet átfogó, útkeresés is egyben. Nem bántam meg, csak lehet, hogy rosszul döntöttem.
Mint mindenkinek nekem is szükségem lett volna egy megbízható társra. Ideig-óráig volt is, de mint amit számtalanszor boncolgatunk itt külön-külön, akik megtapasztalták már, azok tudják milyen nehéz döntés elé állítják olykor az anyát. És itt erről van szó!
Ahol gyerek van ott egy harmadik személy, ha nem úgy viszonyul hozzá és fordítva, idegenek maradnak egymás számára. A mérleg mindig arra billen, amiről írtam.
Ezért mondom, hogy hazataláltam.
Pusz,
Éva
Csapj agyon, de én nem értem... ha egyszer döntöttél, mert akkor úgy gondoltad, hogy úgy helyes, akkor miért bántad meg, vagy miért ostorozod magad? Én is egyedülálló anya vagyok, de semmit sem bántam még meg. (Bár jóval tapasztalatlanabb vagyok talán mint te, még megbánhatom.) Mindezek ellenére örülök, hogy hazataláltál! Az olyan megnyugvásérzés! :)
Pusz:A
Szia Éva
A döntés helyességét szerintem felesleges bizonygatni, mert akkor, amikor meghoztad, a lehető legfigyelmesebben (felteszem őszintén magadhoz) vizsgáltad meg a lehetőségeket. Ha pedig meggyőződésből dönt az ember, akkor nincs min vívódni tovább. Úgy helyes, mondhatnám. Ha pedig nem jól alakul, meglehet, magunknak is hazudtunk. Ez az én tapasztalatom. (Ezt csak azért írtam le, mert szerintem igenis felesleges a vívódás egy rég meghozott döntés miatt. A jelenhez kell alkalmazkodnunk, előre nézni és tanulni... :) megint ez a tanulás, bocs, de ennél többször nem mondom neked ezt el. :) Egyébként értelek már, mert egész életünk egy útkeresés... :)
Puszi:Ailet