Befejeztem!... Szevasztok!
2012. december 21. - Látogatók száma: 131
Nem értem igazán ki és miért bánthatott, Te jó cikkeket írsz, írtál, én szerettem olvasni, bár néha nem fűztem hozzá véleményt, de nagyon sok okos dolgot osztottál meg velünk, velem is, aminek nagyon sok hasznát vettem. Ne borulj, ki most vagy ma senkinek sem könnyű. Nekem sem jó, csak néha rágódom és egyre cudarabb világot élek meg, amire nem is számítottam. Az életem egy felborult méhkas, és próbálok szelektálni, a fontosságok és a remények tükrében és folyton félek, rosszul döntök megint, és valaki ismét kizár az életéből, mert esetleg nem jól tettem valamit!
Szenvedek és próbálkozom. Írni is nagyon keveset írok, mert nem akarom mindig mondani kórház, orvos, mert egyhangú, bár így telik az életem és egyre rosszabb, mert lassan senki sem látogat, de tudomásul kell vennem, a szeretteim messze vannak, aki közel van az vagy mozgásképtelen, vagy "szarik" rám. Ilyen az élet öregebb koromra. A szépség elmúlt a fájdalom a kutyákat érdekli, bár azok is csak ugatnak rám. Lassan a baráti kör is szűkül, sokan külföldön próbálnak meg élni. Sokszor míg én kórházba senyvedek szegény anyámat az orvosunk beteszi ellátásos intézetbe, ami ugye pénzbe kerül még ha kisír is nekem kedvezményt, akkor is. Ő a körzeti orvosom az egyetlen, aki mindkettőnket látogatott legutóbb is, míg lányom lábát is műtötték. Keress meg priviben beszéljünk róla ha gondolod : divinyeczne@gmail.com.
Puszi Éva !
Szia Évi !
Nem értem igazán ki és miért bánthatott, Te jó cikkeket írsz, írtál, én szerettem olvasni, bár néha nem fűztem hozzá véleményt, de nagyon sok okos dolgot osztottál meg velünk, velem is, aminek nagyon sok hasznát vettem. Ne borulj, ki most vagy ma senkinek sem könnyű. Nekem sem jó, csak néha rágódom és egyre cudarabb világot élek meg, amire nem is számítottam. Az életem egy felborult méhkas, és próbálok szelektálni, a fontosságok és a remények tükrében és folyton félek, rosszul döntök megint, és valaki ismét kizár az életéből, mert esetleg nem jól tettem valamit!
Szenvedek és próbálkozom. Írni is nagyon keveset írok, mert nem akarom mindig mondani kórház, orvos, mert egyhangú, bár így telik az életem és egyre rosszabb, mert lassan senki sem látogat, de tudomásul kell vennem, a szeretteim messze vannak, aki közel van az vagy mozgásképtelen, vagy "szarik" rám. Ilyen az élet öregebb koromra. A szépség elmúlt a fájdalom a kutyákat érdekli, bár azok is csak ugatnak rám. Lassan a baráti kör is szűkül, sokan külföldön próbálnak meg élni. Sokszor míg én kórházba senyvedek szegény anyámat az orvosunk beteszi ellátásos intézetbe, ami ugye pénzbe kerül még ha kisír is nekem kedvezményt, akkor is. Ő a körzeti orvosom az egyetlen, aki mindkettőnket látogatott legutóbb is, míg lányom lábát is műtötték. Keress meg priviben beszéljünk róla ha gondolod : divinyeczne@gmail.com.
Puszi Éva !
Én szégyenlem magam, mert megfeledkeztem rólad és azokról, akik valóban sokszor tanújelét adták annak, hogy érdeklődnek az írásom, a mondanivalóm felől...
Ne haragudj rám! Nem kicsit, nagyon kiborultam. Volt egy gyenge pillanatom és azt mondtam elég.
Nekem a szeretteim nagyon messze vannak! Ez is fáj nagyon. Tudom bele kell nyugodni, csak az ünnepek közeledtével kicsit többször eszembe jutnak, és hiába vagyunk ketten, egyedül éreztem magam. Összejött.
Jobbulást kívánok és bocsánat, hogy egy pillanatra elfelejtettelek! :-(
Puszi,
Éva