Visszanézek életemre...
2012. december 29. - Látogatók száma: 86
Sok nagyon sok mindenben igazad van. Igen itt ezen az oldalon valahogyan kiadjuk az életünk darabkáit, lelkünk fájó, vagy épp jó érzéseit, villanásokat a napok fényes, olykor árnyékos oldaláról. Nem panaszkodunk, nem dicsekszünk mesélünk. Másoknak, magunknak. Tanulságul, például, vagy segítségül, vagy csak sima élményként.Nekem nem sikerült képet feltölteni, mert mindig azt írja ki, hogy túl nagy a kép mérete. Bár egyéb példából tanulva a kinézet semmit sem számít, hanem a megnyilvánulás a lényeg. Lehet angyalarccal valaki gyilkos, és lehet valaki boszorka arccal a legtündéribb ember. A lelkünk a nézetünk, az értékrendünk a fontos.
Én megmondom imádtam a telkes írásaidat, és sokszor szívesen írtam volna szólj, és megyek veled segítek szívesen, de ennek földrajzi akadályai vannak.
Én mindig szeretettel olvastalak, és olvaslak. Igaz volt, és van időszak, mikor nem tudok, mert elromlik a gép, épp pihenek a "szikrázóan" fehér falu kórház egyik kórtermében, vagy rovom a körutakat a szakrendelők folyosóin, kezelések miatt, és utána hulla fáradtan ágyba zuhanok. De vannak innen sokan barátaim akik priviben írnak, és levelezünk. Tudunk egymásról, és szívesen csevegünk. Bevallom sok írást elolvasok, de van amelyikhez jobbat a saját tartalmánál mondani nem tudok, így csak elolvasom pontozom és megyek tovább. Azt hiszem nálad azért elég sokszor hozzáírtam a véleményem, vagy jeleztem ott jártam. Azért véleményem szerint közöttünk is barátság alakult ki az írásaink által. Valahol "rokon" lelkek vagyunk sok mindenben. Egyikünk életútja sem egy rózsakertekkel teleültetett sétány, hanem dimbes dombos embert, ideget és lelket megmozgató olykor útvesztős, úttévesztős kaptató. Eddig még minden bajból kimásztunk és túljutottunk az akadályokon, és nem hagyjuk elvitatni értékeinket, lelkünk valódi ragyogó fényét !
Én szívből kívánom, hogy még sokszor és sokat olvassuk egymás írásait, hogy még közelebb kerüljünk egymáshoz.
Barátsággal és szeretettel puszi Éva.
Szia Évi !
Sok nagyon sok mindenben igazad van. Igen itt ezen az oldalon valahogyan kiadjuk az életünk darabkáit, lelkünk fájó, vagy épp jó érzéseit, villanásokat a napok fényes, olykor árnyékos oldaláról. Nem panaszkodunk, nem dicsekszünk mesélünk. Másoknak, magunknak. Tanulságul, például, vagy segítségül, vagy csak sima élményként.Nekem nem sikerült képet feltölteni, mert mindig azt írja ki, hogy túl nagy a kép mérete. Bár egyéb példából tanulva a kinézet semmit sem számít, hanem a megnyilvánulás a lényeg. Lehet angyalarccal valaki gyilkos, és lehet valaki boszorka arccal a legtündéribb ember. A lelkünk a nézetünk, az értékrendünk a fontos.
Én megmondom imádtam a telkes írásaidat, és sokszor szívesen írtam volna szólj, és megyek veled segítek szívesen, de ennek földrajzi akadályai vannak.
Én mindig szeretettel olvastalak, és olvaslak. Igaz volt, és van időszak, mikor nem tudok, mert elromlik a gép, épp pihenek a "szikrázóan" fehér falu kórház egyik kórtermében, vagy rovom a körutakat a szakrendelők folyosóin, kezelések miatt, és utána hulla fáradtan ágyba zuhanok. De vannak innen sokan barátaim akik priviben írnak, és levelezünk. Tudunk egymásról, és szívesen csevegünk. Bevallom sok írást elolvasok, de van amelyikhez jobbat a saját tartalmánál mondani nem tudok, így csak elolvasom pontozom és megyek tovább. Azt hiszem nálad azért elég sokszor hozzáírtam a véleményem, vagy jeleztem ott jártam. Azért véleményem szerint közöttünk is barátság alakult ki az írásaink által. Valahol "rokon" lelkek vagyunk sok mindenben. Egyikünk életútja sem egy rózsakertekkel teleültetett sétány, hanem dimbes dombos embert, ideget és lelket megmozgató olykor útvesztős, úttévesztős kaptató. Eddig még minden bajból kimásztunk és túljutottunk az akadályokon, és nem hagyjuk elvitatni értékeinket, lelkünk valódi ragyogó fényét !
Én szívből kívánom, hogy még sokszor és sokat olvassuk egymás írásait, hogy még közelebb kerüljünk egymáshoz.
Barátsággal és szeretettel puszi Éva.
Nagyon köszönöm neked. Írásoddal megint boldoggá tettél. Az úgy igaz, ahogy mondod. Te valóban ismered töviről hegyire minden megnyilvánulásomat, ami olyanra sikeredett éppen, amilyen helyzetben hagytak... :-)
Hol vidámabb, hol kevésbé, hol lázadó, reményt vesztett, majd újra bizakodó, mint maga az életünk ingó-bingó...
Te nagyon közel állsz a szívemhez és még sokan mások. A távolság bár lehet akadály, de nem leküzdhetetlen.
Eddig is és ezután is barátomnak tekintelek. Így is érzem. A szavaid szívet melengetők. Ebben az ínséges időben, amikor a szeretet csíráját is sokszor nélkülöznünk kell, igazi kincs.
Puszillak és erőt, kitartást kívánok! A fájdalom elviselése is a gyengék erőssége!
Éva