Úgy soha nincs, hogy sehogy...
2013. január 4. - Látogatók száma: 120
Válasz erre: Ilona
Kedves Évi!
Nehéz erre az irásra nem másként reagálni, mint ahogyan Yolla és Bandi tette! Számomra elképzelhetetlen, hogy egy férfi kezet emeljen egy NŐRE , mert az ilyen ember nem férfi! De ettől még elég gyakran előfordul, végre kezdenek is vele foglalkozni.
Mi nők sokkal érzékenyebbek, jóhiszeműbbek vagyunk a férfiaknál, tisztelet a kivételnek... Azt gondoljuk, abban reménykedünk, hogy az a pofon csak egy véletlen volt, nem is gondolta úgy..ha látja, hogy kitartok mellette, majd megváltozik stb. Hát nem, ne reménykedj, soha nem fog megváltozni, az egyik pofon követi majd a másikat..Ne hagyd ezt!
Puszi: Ilona
Hát nem volt egy könnyű menet. És ami ez után jött nem kívánom még az ellenségemnek sem. Írnom kellett róla, kibeszélni, mert különben a nyomása alatt összeroppantam volna. Nyakamon az ünnepekkel. A bennem lévő feszültséget valahogy ki kellett adnom. Hullámokban tört rám és nem várhattam percet se.
A csalódás mondatta ki velem egy az egyben a történteket a különböző hangvételű írásaimban.
Nektek mondtam el nem a hozzátartozóimnak, akik mindezt nem érzékelték, mert hallgattam róla. Fel kellett valahogy dolgoznom. Azt hiszem sikerült.
A ti segítségetek is kellett hozzá. A megértésetek, a türelmetek, amit mindannyiotoknak köszönök.
Puszi,
Éva
Nehéz erre az irásra nem másként reagálni, mint ahogyan Yolla és Bandi tette! Számomra elképzelhetetlen, hogy egy férfi kezet emeljen egy NŐRE , mert az ilyen ember nem férfi! De ettől még elég gyakran előfordul, végre kezdenek is vele foglalkozni.
Mi nők sokkal érzékenyebbek, jóhiszeműbbek vagyunk a férfiaknál, tisztelet a kivételnek... Azt gondoljuk, abban reménykedünk, hogy az a pofon csak egy véletlen volt, nem is gondolta úgy..ha látja, hogy kitartok mellette, majd megváltozik stb. Hát nem, ne reménykedj, soha nem fog megváltozni, az egyik pofon követi majd a másikat..Ne hagyd ezt!
Puszi: Ilona
Kedves Ilona!
Hát nem volt egy könnyű menet. És ami ez után jött nem kívánom még az ellenségemnek sem. Írnom kellett róla, kibeszélni, mert különben a nyomása alatt összeroppantam volna. Nyakamon az ünnepekkel. A bennem lévő feszültséget valahogy ki kellett adnom. Hullámokban tört rám és nem várhattam percet se.
A csalódás mondatta ki velem egy az egyben a történteket a különböző hangvételű írásaimban.
Nektek mondtam el nem a hozzátartozóimnak, akik mindezt nem érzékelték, mert hallgattam róla. Fel kellett valahogy dolgoznom. Azt hiszem sikerült.
A ti segítségetek is kellett hozzá. A megértésetek, a türelmetek, amit mindannyiotoknak köszönök.
Puszi,
Éva
Nagyon jól tetted, hogy kiirtad magadból! Tudod, nekem van egy baráti köröm, még az ókorból, együtt gyerekeskedtünk, együtt érettségiztünk és sajnos már nagyon ritkán tudunk összejönni. De ilyenkor érezzük, sőt mondjuk is egymásnak, hogy ez a kapcsolat erősebb még a rokoni,sőt testvéri kapcsolatnál is. Kötetlenül eltudunk egymásnak bármit mondani..Szükség van erre, mert nincs rosszabb, mint amikor az ember belülről rágja magát. Épp' most olvastam , hogy ez még szivbetegséghez is vezethet..Maradj ilyen, már maga az, hogy az ember következmények nélkül megoszthatja a gondjait, könyiti a terheket..
Puszi,
Ilona