Nikotin

Válasz erre: zsoltne.eva

A motiváció meg volt. Szerettem volna nemdohányos lenni, mert állandóan piszkáltak miatta a kolleginák, soha nem a férfiak..."Már megint rágyújtottál?"... és hasonló megjegyzések... nyiss ablakot!"
Elszánás... (elhatározás)... Az utolsó egy doboz cigit egy este, pár óra leforgása alatt egymás után a társam felügyelete mellett elszívtam... (árgus szemekkel figyelt...) Na jó hagyta. Ő már akkor 10 éve abbahagyta.) Feltöltve a szervezetemet halálos adag nikotinnal... szinte az undor határáig...
Abba akartam hagyni, tehát erre hangolódtam rá, ehhez nem csak akaraterőre volt szükség, hanem (elfoglaltságra)... mint egy megszállott vetettem bele magam a munkába... (fizikai munka... olvastam ezzel kapcsolatos brosúrákat... a gyűlöletes, büdös, utálatos részeket előtérbe helyezve, megnézve az embert kívülről, belülről)... utána mindig elmentem tusolni. Naponta többször, ha tehettem... csak hogy múljon az idő... Kívántam..., de akkor se gyújtottam rá!
Mire a leszoktató tanfolyam beindult én már "tisztán" kezdtem el, leraktam a cigit egy héttel előtte. Ellentétben azokkal, akiknek csak a tanfolyam végére kellett volna...
Meló után számítógépes tanfolyamra jártam... (nem hagyva magamnak semmi időt). A szünetekben gyakoroltam, a többiek kint bagóztak a folyosón, én meg rágcsáltam a sós csipszeket... eszméletlen, egymás után egy-két zacskóval elpusztítva a szünetek alatt... A kolleganőm már nem bírta a melóhelyen. Azt mondta inkább cigizz, csak ne rágcsáld a szotyit! :-)
Amikor elmúlt egy nap cigi nélkül az csodálatos volt!...
A 2,5 év alatt étvágyam volt, energiám, lendület... húha... és plussz 10 kiló... Azt hittem nem érek fel a lépcsőn! Akkora melleim lettek, mint a (kis) boroshordó... szuszogtam szinte... de szép lett a bőröm, ez igaz, a körmeim nem fehér, hanem rózsaszínűek lettek. Kivirultam...)
És a sok dicséret, amit kaptam... nem győztem bezsebelni.

Válasz erre: wadbikaiy

1.Motiváció.
2.Elszánás.
3.Akaraterő.
-segíthet, ha van jó társ, vagy társaság

Válasz erre: zsoltne.eva

Nem elég az akaraterő... Elmesélhetném hogyan szoktam le róla. Visszagondolva, milyen egyszerű volt, mindenkinek csak ajánlani tudtam, de visszaszokni se tartott tovább. Egyetlen szál elég volt, hogy újra szívjam...
Akkor még törődtek a dohányzásról leszokni akarókkal. Ma már mindenféle drága segédeszközökkel bombázzák őket... vagy teljesen magára hagyják.

Válasz erre: wadbikaiy

Akaraterő!

Válasz erre: zsoltne.eva

Drága Wadbikaiy!

Örülök az optimizmusodnak, melyet támogatok teljes mellszélességgel! :-)

Azok közé tartozom - sajnos - akik homokba dugták a fejüket és nem akarnak meghallani semmiféle hókusz-pókuszt... Nyugodtan mond azt, hogy a fafejűek közé tartozom. Nem zavar.

Ennek ellenére mindenben igazat adok annak, aki tudományosan ezt megfogalmazta.

Még mindig itt vagyok annak ellenére, hogy - nem mondom, nem számolom - évtizedek óta a dohányosok kategóriájába tartozom.

Az azonnali leszokásom kudarcba fulladt kb. 2,5 év után.... azóta semmi illúzióm nem maradt, melybe bele tudnék kapaszkodni. Ez van sajnos. Az egyetlen, amiben bíztam is kudarcra van ítélve.

Hogy mibe fogok elpatkolni, azt nem tudom. De hogy nem lesz szép, azt már tudom, hacsak még időben el nem üt egy autó! :-)

Puszi,
Éva

Válasz erre: Ilona

Több, mint 40 éve dohányzom..Elismerem, hogy ártalmas az egészségre, bár nekem semmi bajom tőle, viszont jó néhány ismerős "kidőlt" már mellőlem, akik életükben egy szál cigit sem szivtak.Gondolkodóba estem a leszokásról, de úgy érzem, a hátralévő kis időmben egy leszokás komoly idegi megterhelés lenne.Ami viszont tény, hogy annyira felvitték a dohányárú árát, hogy egy komoly dohányos nem fogja tudni megengedni magának ezt a passziót..
Ettől függetlenül ami felháborit, az az, hogy egy dohányos is ember és semmibe veszik az emberi jogait..