Miért nincs állatom ?!
2013. április 9. - Látogatók száma: 54
Válasz erre: zsoltne.eva
Kedves Évike!
Megértem a gondjaidat. Az állatszeretetedet is. Sokan kénytelenek lemondani kis állat tartásáról is, mint írod ezek nyomós okai. A bezártság elviselhetetlen embernek, állatnak egyaránt. Ha ezt nem tudjuk biztosítani, akkor marad a tér, alkalmanként egy-egy simogatás. Másét is lehet szeretni, magunkhoz édesgetni egy-egy séta alkalmával. Én például imádom a házban azt a kis apró jószágot, olyan falatka, hogy a gazdája lent felejtette a lift előtt... majd kétségbeesve fordult vissza érte. Mindeközben én megszeretgettem addig is a kiskutyát.
Puszi,
Éva :-)
Örülök, hogy újra hallok rólad! Valamint, hogy olvasol. Igen nehéz a betegség és az állattartása nem egyeztethető össze. Bármilyen állatot gondozni kell, s nekem is néha még magam is nyűg vagyok, nem hogy ellássak egy tehetetlen védtelen állatot. Édesanyám is sokat elesik, akkor pedig szegény állat félhetne, vagy agyonnyomja szegénykém. Így a biztonságos, hogy kis ideig szívesen vigyázom a másét, elmegyünk a gyerekekkel a telekre, és ott kutyázok. Itthon pedig olvasok amíg lehet !
Puszi üdv Éva.
Megértem a gondjaidat. Az állatszeretetedet is. Sokan kénytelenek lemondani kis állat tartásáról is, mint írod ezek nyomós okai. A bezártság elviselhetetlen embernek, állatnak egyaránt. Ha ezt nem tudjuk biztosítani, akkor marad a tér, alkalmanként egy-egy simogatás. Másét is lehet szeretni, magunkhoz édesgetni egy-egy séta alkalmával. Én például imádom a házban azt a kis apró jószágot, olyan falatka, hogy a gazdája lent felejtette a lift előtt... majd kétségbeesve fordult vissza érte. Mindeközben én megszeretgettem addig is a kiskutyát.
Puszi,
Éva :-)
Szia Évi !
Örülök, hogy újra hallok rólad! Valamint, hogy olvasol. Igen nehéz a betegség és az állattartása nem egyeztethető össze. Bármilyen állatot gondozni kell, s nekem is néha még magam is nyűg vagyok, nem hogy ellássak egy tehetetlen védtelen állatot. Édesanyám is sokat elesik, akkor pedig szegény állat félhetne, vagy agyonnyomja szegénykém. Így a biztonságos, hogy kis ideig szívesen vigyázom a másét, elmegyünk a gyerekekkel a telekre, és ott kutyázok. Itthon pedig olvasok amíg lehet !
Puszi üdv Éva.
Köszönöm... Bár gyakrabban tapasztalhatnám felőled, de megértelek...
Bármit írhatnék, de csak magamat ismételhetném, hiszen ha valaki átérzi azon emberek sorsát, köztük a tiédet, akik az amúgy is nehezen elviselhető életük mellett még másra, másokra is gondolni tudnak, azok az én szememben jelentik a mindent.
Szeretjük őket, de nem tehetünk értük... Ezért a természetre bízzuk valamennyit, hogy túlélik a mi, emberi gyarlóságunkat. A szeretet is egy ilyen! Mert magunknak akarjuk, szeretnénk őket, de a korlátaink nem engedik).
Majd egyszer, egy "más" világban erre lehetőségünk lesz...
Pussz,
Éva :-)