Súlyos obstruktív alvási apnoe, mint légzésfüggő alvászavar
2013. február 22. - Látogatók száma: 90
A sajnálat az negatív energia.. én ezekkel is élem az életem, próbálok folyamatosan küzdeni, dolgozni csökkentett órában, igaz, néha vért izzadok a fáradékonyság miatt, de nincs bennem önsajnálat..
Amin átmentem az autista gyerkőcömmel is régen, akkor is hamar túlléptem az önsajnálat szakaszon, az embernek menni, menni, menni kell tovább, mert az élet is megy tovább rohanó tempóban, és aki lemarad, azt eltapossák..
Szerencsére nincs rámírva, aki rám néz, az meg nem mondja, hogy mennyi mindenen mentem át, erről vissza jelzések is érkeznek, hogy tényleg, aki lát, az meg nem mondja, nem látszik az arcomon, 41 évesen nincs egy szarkaláb sem a szemeim körül..
Szóval csupa pozitív vissza jelzés érkezik, számtalan orvos ismerősöm mondja el mások előtt, hogy tényleg, példa értékű a küzdelmem, és hogy mennyire nagyon büszkék rám.. - és ez olyan nagyon jól esik..
Amikor megállítanak régi ismerősök az utcán, és megkérdezik, hogy áruljam már el, hogy tudok annyi szörnyűség után mosolyogni, és elmondom, hogy belőlem fakad.. mivel az agyban dől el..
- ha mosolygok, vissza mosolyognak rám.. régen eldöntöttem, amikor a gyerekem dühöngő autistaként intézetbe került, amikor az apukája meghalt, hogy soha, de soha önsajnálatból, segélyből, és siránkozásból nem fogok tudni megélni, ahhoz, hogy tovább lépjek, nem csak a gyerekem felé kell szakosított segítség kérés, hanem saját magamnak is, hogy soha ne legyek az emberek szemében elrettentő példa, én soha, de soha nem fogok besavanyodni, nem lesz belőlem savanyú uborka, hanem egy mosolygós nő, akire szeretnek ránézni, és vissza mosolyogni. - Hogy soha ne azt mondják, hogy rossz ránézni, hanem, ahogy nem egy orvos fogalmazott, hogy: ahogy belépek hozzá, napfény járja be a helyiséget a mosolyommal.. - és szeretnek a közelemben lenni..
- így kell küzdeni, és élni, hogy az emberek szemében ne savanyú uborkák legyünk, hanem példa értékű küzdő személy, akire jó ránézni.. :))
Kedves Arnold!
A sajnálat az negatív energia.. én ezekkel is élem az életem, próbálok folyamatosan küzdeni, dolgozni csökkentett órában, igaz, néha vért izzadok a fáradékonyság miatt, de nincs bennem önsajnálat..
Amin átmentem az autista gyerkőcömmel is régen, akkor is hamar túlléptem az önsajnálat szakaszon, az embernek menni, menni, menni kell tovább, mert az élet is megy tovább rohanó tempóban, és aki lemarad, azt eltapossák..
Szerencsére nincs rámírva, aki rám néz, az meg nem mondja, hogy mennyi mindenen mentem át, erről vissza jelzések is érkeznek, hogy tényleg, aki lát, az meg nem mondja, nem látszik az arcomon, 41 évesen nincs egy szarkaláb sem a szemeim körül..
Szóval csupa pozitív vissza jelzés érkezik, számtalan orvos ismerősöm mondja el mások előtt, hogy tényleg, példa értékű a küzdelmem, és hogy mennyire nagyon büszkék rám.. - és ez olyan nagyon jól esik..
Amikor megállítanak régi ismerősök az utcán, és megkérdezik, hogy áruljam már el, hogy tudok annyi szörnyűség után mosolyogni, és elmondom, hogy belőlem fakad.. mivel az agyban dől el..
- ha mosolygok, vissza mosolyognak rám.. régen eldöntöttem, amikor a gyerekem dühöngő autistaként intézetbe került, amikor az apukája meghalt, hogy soha, de soha önsajnálatból, segélyből, és siránkozásból nem fogok tudni megélni, ahhoz, hogy tovább lépjek, nem csak a gyerekem felé kell szakosított segítség kérés, hanem saját magamnak is, hogy soha ne legyek az emberek szemében elrettentő példa, én soha, de soha nem fogok besavanyodni, nem lesz belőlem savanyú uborka, hanem egy mosolygós nő, akire szeretnek ránézni, és vissza mosolyogni. - Hogy soha ne azt mondják, hogy rossz ránézni, hanem, ahogy nem egy orvos fogalmazott, hogy: ahogy belépek hozzá, napfény járja be a helyiséget a mosolyommal.. - és szeretnek a közelemben lenni..
- így kell küzdeni, és élni, hogy az emberek szemében ne savanyú uborkák legyünk, hanem példa értékű küzdő személy, akire jó ránézni.. :))
Ez így van! Valahogy tovább kell menni, mert az élet valóban nem áll meg csak azért, hogy mi időzni tudjunk a múltban...
Az nagyon jó, hogy nem látszik Rajtad, amiken keresztül mentél! Ez is biztosan azért van, mert jól állsz a helyzetekhez. ...és nyilván a pozitív visszajelzések is csak tovább erősítenek, ez nagyon jó!
Tényleg gratulálok a hozzáállásodhoz és a kitartásodhoz!
Én is meg szoktam kapni, hogy erős vagyok, de azért még van mit csiszolni a mosolygáson. :-)) ...de már egyre többször sikerül, szóval hajrá előre!