Ki szolgál kit?
2013. június 7. - Látogatók száma: 92
A kiszolgáltatottság - értelmezésem szerint - az az állapot, amikor rajtad kívülálló okok miatt kerülsz neked nem megfelelő, vagy egészen kellemetlen helyzetbe, melynek megszüntetésére nincs közvetlen hatásod.
Pl. ha alkalmazott vagy és a munkajogi szabályok státusodra negatív penitenciákat ró, azt nem tudod megváltoztatni, de dönthetsz úgy, hogy nem leszel alkalmazott, hanem vállalkozol. Ha tudsz, persze. Ha nem tudsz, akkor kénytelen leszel alávetni magad a jogszabályoknak, feltéve, ha dolgozni akarsz. Közel sem biztos, hogy ez irányú döntésed szíved szerinti lesz, de a megélhetés nagy úr. Természetesen az ember a saját értékrendszerét soha ne adja fel, semmilyen körülmények között. Nekem mindig sikerült elérnem, hogy ezt a főnökeim tiszteletben tartsák.
A magánéleti kapcsolatot pedig el sem tudom másként képzelni, mint fele-fele alapon. Ha romlik az arány, akkor vagy tudjátok orvosolni, vagy le kell ejteni, mint kötésen a szemet, és lekötni, mert ez a kapcsolat egyik fél érdekeit sem szolgálja. Tökéletesen igazad van abban, hogy ez mindenkinek a saját döntése.
A kilátástalanság pedig pillanatnyi tehetetlenségünk szüleménye, amikor úgy érezzük, hogy összecsapnak fejünk felett a hullámok. Ilyenkor elmerülünk saját magunk sajnálatában, s miután a víz aljára érünk, onnan már csak felfelé lehet evickélni, újra friss levegőt venni és kiúszni a partra, gyújtani egy tábortüzet, hogy megszáradj és legjobb barátoddal, önmagaddal megtárgyalni, akkor most hogyan lépjünk tovább. Mindig van kiút. Mindig van megoldás. Csak bízni kell magunkban és tenni azért, hogy megtaláljuk és megvalósítsuk céljainkat.
Pusz: Yolla
Szia, Ailet!
A kiszolgáltatottság - értelmezésem szerint - az az állapot, amikor rajtad kívülálló okok miatt kerülsz neked nem megfelelő, vagy egészen kellemetlen helyzetbe, melynek megszüntetésére nincs közvetlen hatásod.
Pl. ha alkalmazott vagy és a munkajogi szabályok státusodra negatív penitenciákat ró, azt nem tudod megváltoztatni, de dönthetsz úgy, hogy nem leszel alkalmazott, hanem vállalkozol. Ha tudsz, persze. Ha nem tudsz, akkor kénytelen leszel alávetni magad a jogszabályoknak, feltéve, ha dolgozni akarsz. Közel sem biztos, hogy ez irányú döntésed szíved szerinti lesz, de a megélhetés nagy úr. Természetesen az ember a saját értékrendszerét soha ne adja fel, semmilyen körülmények között. Nekem mindig sikerült elérnem, hogy ezt a főnökeim tiszteletben tartsák.
A magánéleti kapcsolatot pedig el sem tudom másként képzelni, mint fele-fele alapon. Ha romlik az arány, akkor vagy tudjátok orvosolni, vagy le kell ejteni, mint kötésen a szemet, és lekötni, mert ez a kapcsolat egyik fél érdekeit sem szolgálja. Tökéletesen igazad van abban, hogy ez mindenkinek a saját döntése.
A kilátástalanság pedig pillanatnyi tehetetlenségünk szüleménye, amikor úgy érezzük, hogy összecsapnak fejünk felett a hullámok. Ilyenkor elmerülünk saját magunk sajnálatában, s miután a víz aljára érünk, onnan már csak felfelé lehet evickélni, újra friss levegőt venni és kiúszni a partra, gyújtani egy tábortüzet, hogy megszáradj és legjobb barátoddal, önmagaddal megtárgyalni, akkor most hogyan lépjünk tovább. Mindig van kiút. Mindig van megoldás. Csak bízni kell magunkban és tenni azért, hogy megtaláljuk és megvalósítsuk céljainkat.
Pusz: Yolla
Lényegében egyet értünk! :)) Nagyon örülök. A cél: sosem szabad feladni, mert a legmélyéről tény, csak felfelé vezet az út.
A kiszolgáltatottságnál - értelmezésem szerint - mégis az ember dönti el, hogy ott, azokkal a feltételekkel, úgy akar e dolgozni, élni. Ha nem tetszenek a penitenciák, tovább lehet állni. Hm... manapság már nem feltétlen muszáj ledolgozni egy helyen az életünket. Nincs rajtunk kívülálló ok, dönthetünk mindenben, akarjuk e vagy nem azt, ott, éppen úgy, ahogy egy kapcsolatban is. Vagy képesek vagyunk azonosulni egy munkahely szellemiségével, vagy nem. Ha nem, akkor tovább állunk. (Mondom ezt én, itt a városban, persze kinek mi a fontos, ebben is egyet értünk, mindenkinek a saját fontossági sorrendjéhez mérten.) Tenni kell, dolgozni kell, mese nincs.
Köszönöm, hogy leírtad, amit gondolsz! :)
Pusz:A