újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Ki szolgál kit?

2013. június 7. - Látogatók száma: 92

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Ailet!

Közelítünk. Nehéz erről beszélni. Ezért kerülgetjük...
Még egy példa: Egy átlag szülő dönt, mi lesz a gyermekével, ha ő visszamegy nyolc hónap után dolgozni? Ki fogja őt gondozni, amíg ő távol van. A bölcsőde? Ideig-óráig talán, és ha nem bírja... Idegenek?... Akárhogy is döntött egy életere megtanulta, nincs jó, vagy rossz döntés. Csak a pillanat van és a következmények.
Ahogy nálad, úgy nálam sem maradhatott el a szemrehányás... pedig a legjobb döntést hoztam, így utólag visszanézve.

Puszi,
Éva

Szia Éva!
Az ember mindig a legjobb döntést igyekszik meghozni, nem ártani akar a gyerekének! Ez tehát a végkövetkeztetés. A fontossági sorrend meg személyes.
Talán ez a nyitja.... a fontossági sorrendek tisztázása.
A.

megtekintés Válasz erre: Ailet

Kedves Éva!

Akkor egy példa: egy átlag szülő dönt a gyermeke nevelésében. Ezt vagy azt az iskolát válassza egy 10 éves gyereknek. Az egyik egy erős, nem csak a tudásanyagra koncentráló iskola, ahol a gyerekek nézeteit is fejlesztik a kornak megfelelően, pályáztatják, sikerélmény, kirándulások (nyeremények) stb. A másik egy kevésbé erős, de, a gyerek barátját átíratják oda, mert kisebb az elvárás, vagy kényelmesebb az odajárás, stb. A fiammal kb most ez a probléma áll fenn, most még csak harmadikos, neki nyilván a barátság fontos, de nekem mint szülő, nem csak az aktuális "jót" kell látnom, hanem azt is, mi az, ami üdvös a fejlődése tekintetében. A gyerek így is úgy is sérül, elveszíti a barátját, vagy, ha átmegy elveszít egy olyan közösséget, ami nem hagyja lemaradni, és egy nagyon rátermett tanárt is veszít. Na most akkor? Ebből kifolyólag később persze szemrehányás érhet majd, akárhogy is döntök, mondván mi lett volna ha máshogy döntök. Iskolaváltás, vagy nem? (Bár én már döntöttem lényegében, de a kívülállók szemszöge azért érdekes lehet.... új perspektíva.) Itt a gyermekem teljes mértékben kiszolgáltatott, hisz még gyerek és nem dönthet a saját sorsáról úgy, mint egy felnőtt, nem is tudna, hisz számára mi a fontos? A barátja. Az én felelősségem meg: a legjobbat adni neki. Fontos a barátság, de milyen áron? Azzal hogy átviszem (minden logikus indok nélkül) mit tanítok neki? Azzal hogy nem viszem át, mit?
Szóval a döntés ott lappang mindenben, csak nem érezzük a felelősségét elég nyomasztónak, akár a reggeli kvban. Egy szívbetegnek ez óriási döntés, nekem jelentéktelen.
A

Kedves Ailet!

Közelítünk. Nehéz erről beszélni. Ezért kerülgetjük...
Még egy példa: Egy átlag szülő dönt, mi lesz a gyermekével, ha ő visszamegy nyolc hónap után dolgozni? Ki fogja őt gondozni, amíg ő távol van. A bölcsőde? Ideig-óráig talán, és ha nem bírja... Idegenek?... Akárhogy is döntött egy életere megtanulta, nincs jó, vagy rossz döntés. Csak a pillanat van és a következmények.
Ahogy nálad, úgy nálam sem maradhatott el a szemrehányás... pedig a legjobb döntést hoztam, így utólag visszanézve.

Puszi,
Éva

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Ailet!

Azt hiszem csak körbe írjuk a témát, pedig konkrét példán keresztül értenénk meg igazán mit is jelent...
Mondhatjuk úgy is, igen, az élet szorít sarokba..., akkor is a mi döntésünk volt minden jó és rosszal, ami ennek a következménye. Mérlegelésre kevés az idő, azonnal döntened kell. Itt, az én esetemben a jövő lehetőségeit kellett per, pillanat néznem, átlátnom, valami még fontosabb rovására, aminek csak később tudtam meg a döntésem következményét... és itt jön be a ha... amit mindig mondjuk, azzal nem kell foglalkozni. Mi lett volna, ha nem így döntök? Hmm. Lehet, hogy az egész életem másként alakult volna.

Puszi,
Éva

Kedves Éva!

Akkor egy példa: egy átlag szülő dönt a gyermeke nevelésében. Ezt vagy azt az iskolát válassza egy 10 éves gyereknek. Az egyik egy erős, nem csak a tudásanyagra koncentráló iskola, ahol a gyerekek nézeteit is fejlesztik a kornak megfelelően, pályáztatják, sikerélmény, kirándulások (nyeremények) stb. A másik egy kevésbé erős, de, a gyerek barátját átíratják oda, mert kisebb az elvárás, vagy kényelmesebb az odajárás, stb. A fiammal kb most ez a probléma áll fenn, most még csak harmadikos, neki nyilván a barátság fontos, de nekem mint szülő, nem csak az aktuális "jót" kell látnom, hanem azt is, mi az, ami üdvös a fejlődése tekintetében. A gyerek így is úgy is sérül, elveszíti a barátját, vagy, ha átmegy elveszít egy olyan közösséget, ami nem hagyja lemaradni, és egy nagyon rátermett tanárt is veszít. Na most akkor? Ebből kifolyólag később persze szemrehányás érhet majd, akárhogy is döntök, mondván mi lett volna ha máshogy döntök. Iskolaváltás, vagy nem? (Bár én már döntöttem lényegében, de a kívülállók szemszöge azért érdekes lehet.... új perspektíva.) Itt a gyermekem teljes mértékben kiszolgáltatott, hisz még gyerek és nem dönthet a saját sorsáról úgy, mint egy felnőtt, nem is tudna, hisz számára mi a fontos? A barátja. Az én felelősségem meg: a legjobbat adni neki. Fontos a barátság, de milyen áron? Azzal hogy átviszem (minden logikus indok nélkül) mit tanítok neki? Azzal hogy nem viszem át, mit?
Szóval a döntés ott lappang mindenben, csak nem érezzük a felelősségét elég nyomasztónak, akár a reggeli kvban. Egy szívbetegnek ez óriási döntés, nekem jelentéktelen.
A

megtekintés Válasz erre: Ailet

Szia Éva!
Nem értem... minden nap, percenként döntünk igen, vagy nem. Miért lennénk ettől sarokba szorítva, vagy ha mégis, akkor az élet szorít sarokba? Mérlegelni pedig kell, de nem örökké. Döntünk reggel, hogy felkelünk vagy nem. Kvzunk vagy nem, eszünk vagy nem... stb. Mindennek következménye van, amit vagy vállalunk vagy nem. Ugyanilyen döntés minden más is, csak mi hisszük fontosabbnak... vagy jelentéktelenebbnek.
Mindenki, minden helyzetben az aktuális (számára legjobbnak tűnő) legideálisabb megoldást választja, vagy van olyan, aki magának ártani akarna, úgy, hogy direkt "rosszul" dönt? Csak annak van problémája a döntéssel, aki fél tőle, ergo, az érzi magát kiszolgáltatottnak egy döntéshelyzetben, aki bizonytalan. Továbbá... oké, leírtad a folyamatot azok szemszögéből akik bizonytalanok. Megértettem.
Akkor kezdjük az elején. Miért gond maga a döntés? Ezt látom kiindulópontnak. Az összes többi, amit leírtál: okozat (az egyik választható út).
A

Kedves Ailet!

Azt hiszem csak körbe írjuk a témát, pedig konkrét példán keresztül értenénk meg igazán mit is jelent...
Mondhatjuk úgy is, igen, az élet szorít sarokba..., akkor is a mi döntésünk volt minden jó és rosszal, ami ennek a következménye. Mérlegelésre kevés az idő, azonnal döntened kell. Itt, az én esetemben a jövő lehetőségeit kellett per, pillanat néznem, átlátnom, valami még fontosabb rovására, aminek csak később tudtam meg a döntésem következményét... és itt jön be a ha... amit mindig mondjuk, azzal nem kell foglalkozni. Mi lett volna, ha nem így döntök? Hmm. Lehet, hogy az egész életem másként alakult volna.

Puszi,
Éva

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Szia Ailet!

Sarokba szorított ember az, akinek valamilyen döntést kell hoznia, igent vagy nemet mondania valamire, ami többük jövőjét illetően meghatározó, fontos lehet. Abban a pillanatban, amikor neki szegezik a kérdést, kész tények elé állítva, csak rajta múlik egyedül milyen választ ad. Nincs mérlegelési lehetősége az adott pillanatban. Az majd a későbbiekben fog kiderülni, hogy jó döntést hozott e.
Ilyen fontos kérdés lehet a munkahelye, a megélhetési forrása. Van választása, nemet mondhat... de kiszolgáltatott helyzetbe kerül, mert ami számára fontos, az másnak érdektelen, más szempontok vezérlik a kérdést feltevőket. Egyedül ő érzi a helyzetét kiszolgáltatottnak. Ha nincs más lehetősége, el kell fogadni az ajánlatot.
Súlyos döntés előtt áll, de ezt csak ő érzi. Meghozza a döntést a kiszolgáltatott helyzetében, de ezzel együtt újabb és újabb kiszolgáltatott helyzeteket teremt számára a jövőt illetően... egyéb lehetőségek híján...
A többi mindennek a következménye, ami idővel kiforrhat, mert abban már az ő saját akarata kell érvényesüljön, hogy tehetetlen tűri, vagy érvényesíti az akaratát valamilyen cél érdekében... Ha szerencséje van és kellő kitartása, szorgalma, ügyessége talán elkerülheti az újabb kiszolgáltatott helyzeteket, és nem válik tehetetlenné, vagy egy eszközzé. Idővel érvényesülni tud, tapasztalatot szerez és újabb húsba vágó kérdés feltevésnél már a saját döntése mondatja vele az igeneket és a nemeket az összes következménnyel együtt.
Persze mindezt példával lehetne igazán alátámasztani. Van belőle bőven... :-)

Puszi,
Éva

Szia Éva!
Nem értem... minden nap, percenként döntünk igen, vagy nem. Miért lennénk ettől sarokba szorítva, vagy ha mégis, akkor az élet szorít sarokba? Mérlegelni pedig kell, de nem örökké. Döntünk reggel, hogy felkelünk vagy nem. Kvzunk vagy nem, eszünk vagy nem... stb. Mindennek következménye van, amit vagy vállalunk vagy nem. Ugyanilyen döntés minden más is, csak mi hisszük fontosabbnak... vagy jelentéktelenebbnek.
Mindenki, minden helyzetben az aktuális (számára legjobbnak tűnő) legideálisabb megoldást választja, vagy van olyan, aki magának ártani akarna, úgy, hogy direkt "rosszul" dönt? Csak annak van problémája a döntéssel, aki fél tőle, ergo, az érzi magát kiszolgáltatottnak egy döntéshelyzetben, aki bizonytalan. Továbbá... oké, leírtad a folyamatot azok szemszögéből akik bizonytalanok. Megértettem.
Akkor kezdjük az elején. Miért gond maga a döntés? Ezt látom kiindulópontnak. Az összes többi, amit leírtál: okozat (az egyik választható út).
A
Szia Ailet!

Sarokba szorított ember az, akinek valamilyen döntést kell hoznia, igent vagy nemet mondania valamire, ami többük jövőjét illetően meghatározó, fontos lehet. Abban a pillanatban, amikor neki szegezik a kérdést, kész tények elé állítva, csak rajta múlik egyedül milyen választ ad. Nincs mérlegelési lehetősége az adott pillanatban. Az majd a későbbiekben fog kiderülni, hogy jó döntést hozott e.
Ilyen fontos kérdés lehet a munkahelye, a megélhetési forrása. Van választása, nemet mondhat... de kiszolgáltatott helyzetbe kerül, mert ami számára fontos, az másnak érdektelen, más szempontok vezérlik a kérdést feltevőket. Egyedül ő érzi a helyzetét kiszolgáltatottnak. Ha nincs más lehetősége, el kell fogadni az ajánlatot.
Súlyos döntés előtt áll, de ezt csak ő érzi. Meghozza a döntést a kiszolgáltatott helyzetében, de ezzel együtt újabb és újabb kiszolgáltatott helyzeteket teremt számára a jövőt illetően... egyéb lehetőségek híján...
A többi mindennek a következménye, ami idővel kiforrhat, mert abban már az ő saját akarata kell érvényesüljön, hogy tehetetlen tűri, vagy érvényesíti az akaratát valamilyen cél érdekében... Ha szerencséje van és kellő kitartása, szorgalma, ügyessége talán elkerülheti az újabb kiszolgáltatott helyzeteket, és nem válik tehetetlenné, vagy egy eszközzé. Idővel érvényesülni tud, tapasztalatot szerez és újabb húsba vágó kérdés feltevésnél már a saját döntése mondatja vele az igeneket és a nemeket az összes következménnyel együtt.
Persze mindezt példával lehetne igazán alátámasztani. Van belőle bőven... :-)

Puszi,
Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: