A tipikus anyós...

Válasz erre: Reenzy

Semmi gond nem lenne azzal, hogy be kell segíteni a házimunkában - ha nem arról szólna az egész, hogy ő lusta bármit is csinálni, és nem jelentette volna ki, hogy már a gyerekeinek kéne eltartaniuk őt, és nem fordítva. A hozzáállása taszít. És nem csak engem. Márpedig, ahol valakit 10-ből 9 ember ki nem állhat, ott nem a 9 emberrel van a baj.

Jaj, dehogynem! :-DDDDDDDDDDDDDDDD

Válasz erre: MindenHatÓ

Remélem megoldódott. Egyébként nem olyan nagy dolog egy kicsit hízelegni, takarítani meg mosogatni helyette...fia van, végre kapott egy lányt! Mindjárt másképp áll(na) a dolgokhoz. Hidd el, nekem is fiaim vannak! És egyáltalán nem bánom, ha rendben tartják a barátnők a lakást (igaz, nem vagyok otthon, de amikor otthon vagyok, akkor is befogom a konyhában). Jaj, rossz anyós leszek??

Semmi gond nem lenne azzal, hogy be kell segíteni a házimunkában - ha nem arról szólna az egész, hogy ő lusta bármit is csinálni, és nem jelentette volna ki, hogy már a gyerekeinek kéne eltartaniuk őt, és nem fordítva. A hozzáállása taszít. És nem csak engem. Márpedig, ahol valakit 10-ből 9 ember ki nem állhat, ott nem a 9 emberrel van a baj.

Válasz erre: Reenzy

"Egyelőre belém szorult a szó..." Az első fél órában én is így reagáltam. Aztán jött egy óra sírás, majd a bosszú szövögetése, végül kimentem a macskát megsimogatni, mert stresszoldó. Ittam egy teát és most jobb..

Remélem megoldódott. Egyébként nem olyan nagy dolog egy kicsit hízelegni, takarítani meg mosogatni helyette...fia van, végre kapott egy lányt! Mindjárt másképp áll(na) a dolgokhoz. Hidd el, nekem is fiaim vannak! És egyáltalán nem bánom, ha rendben tartják a barátnők a lakást (igaz, nem vagyok otthon, de amikor otthon vagyok, akkor is befogom a konyhában). Jaj, rossz anyós leszek??

Válasz erre: Reenzy

"Egyelőre belém szorult a szó..." Az első fél órában én is így reagáltam. Aztán jött egy óra sírás, majd a bosszú szövögetése, végül kimentem a macskát megsimogatni, mert stresszoldó. Ittam egy teát és most jobb..

Szerintem inkább sajnálnod kellene. Szegénynek elég lehet önmagát elviselnie. Simizd azt a cicát, az ilyen stresszoldó foglalatosságok közben szoknak a legjobb gondolatok az ember eszébe jutni. Megoldás mindig van, és lehet hogy ami neked most rossz, az a későbbiekben neki még rosszabb lesz. Fel a fejjel! :-)

Válasz erre: Reenzy

"Egyelőre belém szorult a szó..." Az első fél órában én is így reagáltam. Aztán jött egy óra sírás, majd a bosszú szövögetése, végül kimentem a macskát megsimogatni, mert stresszoldó. Ittam egy teát és most jobb..

Tudod mi a legjobb egy anyósban, főleg ha csak jelölt? Búcsút inteni neki... Nekem a volt anyósomból az az egy-két óra bőven elég volt, amit együtt töltöttem vele, pedig engem nem bántott soha. Elég volt látnom ahogyan bánik másokkal. (Egy szerencsétlen papucs férje volt, akinek köszönhette, hogy nagyságos asszonyt játszhatott.) Na ez nem tetszett. Ezért a kötelező látogatást rövidre fogtam és olyan jó érzéssel töltött el, hogy nem kell tovább maradni az illendőnél és a saját kuckómba, még ha albérlet is, csodás volt hazatérni.

Válasz erre: zsoltne.eva

Egyelőre belém szorult a szó... Azt hiszem jobb, ha nem mondok semmit, majd te ebből a magad erejéből kimászol. Meg fogod tudni oldani. Addig is nézz vidám műsorokat, olyan nevetőset, mert annál jobb terápia nem létezik, mint jókat nevetni, mosolyogni mások kudarcain hahotázni, persze nem a valóságban. :-)

"Egyelőre belém szorult a szó..." Az első fél órában én is így reagáltam. Aztán jött egy óra sírás, majd a bosszú szövögetése, végül kimentem a macskát megsimogatni, mert stresszoldó. Ittam egy teát és most jobb..

Egyelőre belém szorult a szó... Azt hiszem jobb, ha nem mondok semmit, majd te ebből a magad erejéből kimászol. Meg fogod tudni oldani. Addig is nézz vidám műsorokat, olyan nevetőset, mert annál jobb terápia nem létezik, mint jókat nevetni, mosolyogni mások kudarcain hahotázni, persze nem a valóságban. :-)