Nőiség

És az apa miért nincs a gyerekkel, ennek körülményei enyhén álságosak. Kissé idegölő, amikor igazgatói székben ülő apukáktól azt hallom: ma olyan sokat dolgoztam, de még arra sem vetemedik, hogy a gyerekére ránézzen. Csak arra tudok logikusan gondolni, hogy fél a saját gyermekétől, ezt támasztja alá a következmény, hogy a karrierjébe menekül. Férfiú politikusaink fényesen példázzák ezt a beállást. A röhejes munkaidők, az ezért nyújtott enyhén szólva is karcsú fizetés, kit érdekel, hogy a gyerek igényli apja társaságát éppúgy, mint az anyjáét? Szerepekbe kényszerülünk és a karakterfelépítés cseppet sem bizalomgerjesztő. A gyerek pedig nem egy démon, alapozom ezt egy ismerősöm példájára, középosztálybeli család, jött az első rém, egy bűn rossz gyerkőc. Nem viccelek, lehet látni a gyerek arcán, ha valami alattomos dologra készül. Megszületett és pár hónapra rá anyuka is munkalehetőséget kapott. Élniük kellett vele, mert egy fizetés a középosztályban ma két ember eltartására súlyos áldozatok mellett elegendő háromra semmiképpen sem elég. Anyuka elvállalta a munkát, de a gyerek kérdéseket vetett fel. Az első napokban ingázott, hol apával, hol anyával ment dolgozni. Csakhogy apának, ultimátuma lett, hogy ez így nem mehet tovább. Annyira felhergelte magát, hogy a munkáltatói arcába csapta az ajtót. és a babával nyakába szedte a várost, keresett új munkát. Mondanom sem kell, mindenütt ajtót mutattak neki. Két hónappal később angol nyelven adott ki egy könyvet, ami elég bíráló a munkáltatókra nézve, közben kis híján tönkrement a házassága, a terheléstől, de végül átvészelték, ma már nem is élnek itthon, mert a felkínált körülményeket alkalmatlannak tartják a gyerek nevelésére. Egy szó mint száz, a barátom és én is úgy tekintünk a gyerkőcre, mint egy életre, nem félni kell, csak mert ismeretlen, hanem megismerni. Máig átok rossz gyerek, de apa és anya a szupersztárjai az életének, pedig elég szigorú szülők.

szerintem nincs olyan, hogy férfi lélek, női lélek. egyének vagyunk, és minden egyén másféle. rohadtul unalmas, hogy a nők belekényszerültek a konyha és egyéb házimunka csapdájába, de itt nem a férfi a bűnös, hanem a bébi. a bébi, akit egy pillanatra se lehet magára hagyni, és folyton követel valamit. ott kell kuksolni mellette, és kész. és ezen nem lehet segíteni, mert a bébi gyárilag ilyen.
nagyon természetes, hogy a nők elhülyülnek, hiszen alig van felnőtt társaságuk. és még olvasni se lehet.
persze van egy kevés kivétel.