Nőiség
2013. augusztus 24. - Látogatók száma: 62
Válasz erre: Gawain312
Kedves Éva!
Mint mondtam, én misztériumként kezelem a nőiséget. Mennyit tudhatnék róla? Talán éppen ezért nem hiszem, hogy akkora szakadék lehet férfi és nő közt. Annyiszor megkaptam, hogy magam mennyire nőies vagyok, hogy egy idő után zavar helyett inkább természetesnek vettem. Úgy hiszem, egy férfi nem attól lesz igazán nőies, hogy alkatában mit visel, hanem abban, amit megoszt társával és vice versa. A párom rá a példa: kemény és erős, igazi vezető, szükség is van rá a szakmánkban. Ettől még azonban nem uralkodó, partnerként kezel, nem utasít csak kér, a módot pedig meghagyja számomra, hiszen tudja, így bizonyosan teljesítem is.
Tegyük hozzá azt is, hogy mi már több éve dolgozunk együtt és gyakorlatilag 0-24 egymásra vagyunk utalva. Más irányú értékelhető tapasztalattal egyikünk sem rendelkezik. A partnerségünk, hogy bízunk egymásban, hogy az irányítást az adott terület értőjére bízzuk, ezt mi élesben tanultuk meg. Szerencsésnek érzem, de csak a szerencsén múlt hogy első alkalommal nem hibáztunk e tekintetben.
Kiváló példa erre a főzés. Ott ketten együtt vakarjuk a fejünket. Nem azért, mert ne akarnánk főzni, csak amíg megoldjuk este lesz.
Tény és való a szerepek nagyon megborultak, de félek, a szerepek alapjáraton sem génbe vésett törvények voltak.
Amit a kapcsolatodról írsz, az egy nagyon jó kezdésnek. Bizalomra építed és mindketten azt várjátok el egymástól, amire képesek lehettek..., ami a másik erőssége. Nem hátrány, ha egy nő okosságával, céltudatosságával példát mutat, addig amíg nem él ezzel vissza, mint írod nem uralkodni akar, hanem partnerként fogad el, kezel... Ha a munkában ennyire össze tudtok hangolódni, akkor másutt sem lehet hiba... viszont, ha mint partner jössz a képbe, ott azért mutass valami olyat magadból, amit csak te tudhatsz, ezzel elejét veszed annak, ha mint írod nem sokat tudsz a női lélekről... nincs abban titok, rejtély, ki fog derülni...
Van úgy, hogy későn derül ki mit is szeret a nő a férfiban, mert számára sem volt az mindig egyértelmű... El kellett telnie nem kevés időnek, hogy rájöjjön az olyan típusú nő, hogy a férfias férfit szereti, aki kezdeményez és nem a nőtől várja azt, hogy babusgassa...
Pussz,
Éva
Válasz erre: zsoltne.eva
Kedves Csaba!
Tetszik a körülírásod, a fogalmazásod, ahogy precízen teszed a szavakat, mondatokat egymás alá, fölé... Nem sokat tudtam ugyan meg belőle a nőiség fogalmából... A különbség szemmel látható, kézzel fogható, de nem ez határozza meg szerintem a nőiség, ill. a férfiasság fogalmát... A nő ugyanis belekényszerül bizonyos férfias cselekvésekbe..., de fordítva is így van... Ma már nem elég pusztán a külsőségeket szemlélni, mitől nőies egy nő... Nyilván a lehetőségek tárháza is meghatározza a külcsínt..., ki mennyire él, vagy tud élni vele az egy másik kérdést vet fel..., de mit érez legbelül a nő, azt a kisugárzást már nem maga, hanem mások fogják meghatározni, attól függően milyen életet él, vagy milyen szerepbe kényszerült...
Nagyon összetett és sokoldalú szerepvállalás ez. Mennyire érezzük magunkénak, mennyire kényszerültünk rá, magunk előtt előbb-utóbb kiderül... Nem lehet csak egyfajta szemléletet követni ahhoz, hogy meghatározzuk mi a nőies..., mi a férfias...
Ma már a nők becsületére legyen mondva férfiakat is meghazudtoló módon képesek helytállni azonos területen... és fordítva...
Az megint egy másik kérdés, hogy milyen szerettem volna lenni? Nőies nő, vagy csak úgy egyszerűen nő...
Ilyen-olyan téren próbára tett az élet nem egyszer, de mindig igyekeztem mindezt úgy elkövetni, hogy a lehető legkisebb változást hozza mind külsőleg, mind belsőleg... egy férfias, harcos cselekedet, vagy munka?... Nem volt pardon, helyt kellett állni... igaz, hogy mindez lassabban, precízebben, időigényesebben zajlott, de nem vallhattam szégyent..., magam előtt semmiképp.
Hogy mindezek után sikerült megőriznem a nőiességet, hát ez adottság kérdése is, mennyire akartam az maradni, ami vagyok?... Nőies nő, vagy férfias nő...
A határozottság, az elkötelezettség egy bizonyos feladat elvégzése, fizikai megterhelése rövid időre képes volt felülírni a genetikai hovatartozásunkat... A muszáj nagy úr!... Most képzelj el egy nőt ásóval a kezében, nyomja keményen, odáig ugyan nem jutottam el, hogy cigivel a számban, bár nemegyszer láttam ezt apámtól... fizikai képtelenség lett volna ez a részemről :-)... de a munka el lett végezve becsülettel...
Hogy aztán utána mennyire akartam nőies maradni? Az egy másik kérdést vet fel...
Pussz,
Éva
Mint mondtam, én misztériumként kezelem a nőiséget. Mennyit tudhatnék róla? Talán éppen ezért nem hiszem, hogy akkora szakadék lehet férfi és nő közt. Annyiszor megkaptam, hogy magam mennyire nőies vagyok, hogy egy idő után zavar helyett inkább természetesnek vettem. Úgy hiszem, egy férfi nem attól lesz igazán nőies, hogy alkatában mit visel, hanem abban, amit megoszt társával és vice versa. A párom rá a példa: kemény és erős, igazi vezető, szükség is van rá a szakmánkban. Ettől még azonban nem uralkodó, partnerként kezel, nem utasít csak kér, a módot pedig meghagyja számomra, hiszen tudja, így bizonyosan teljesítem is.
Tegyük hozzá azt is, hogy mi már több éve dolgozunk együtt és gyakorlatilag 0-24 egymásra vagyunk utalva. Más irányú értékelhető tapasztalattal egyikünk sem rendelkezik. A partnerségünk, hogy bízunk egymásban, hogy az irányítást az adott terület értőjére bízzuk, ezt mi élesben tanultuk meg. Szerencsésnek érzem, de csak a szerencsén múlt hogy első alkalommal nem hibáztunk e tekintetben.
Kiváló példa erre a főzés. Ott ketten együtt vakarjuk a fejünket. Nem azért, mert ne akarnánk főzni, csak amíg megoldjuk este lesz.
Tény és való a szerepek nagyon megborultak, de félek, a szerepek alapjáraton sem génbe vésett törvények voltak.
Tetszik a körülírásod, a fogalmazásod, ahogy precízen teszed a szavakat, mondatokat egymás alá, fölé... Nem sokat tudtam ugyan meg belőle a nőiség fogalmából... A különbség szemmel látható, kézzel fogható, de nem ez határozza meg szerintem a nőiség, ill. a férfiasság fogalmát... A nő ugyanis belekényszerül bizonyos férfias cselekvésekbe..., de fordítva is így van... Ma már nem elég pusztán a külsőségeket szemlélni, mitől nőies egy nő... Nyilván a lehetőségek tárháza is meghatározza a külcsínt..., ki mennyire él, vagy tud élni vele az egy másik kérdést vet fel..., de mit érez legbelül a nő, azt a kisugárzást már nem maga, hanem mások fogják meghatározni, attól függően milyen életet él, vagy milyen szerepbe kényszerült...
Nagyon összetett és sokoldalú szerepvállalás ez. Mennyire érezzük magunkénak, mennyire kényszerültünk rá, magunk előtt előbb-utóbb kiderül... Nem lehet csak egyfajta szemléletet követni ahhoz, hogy meghatározzuk mi a nőies..., mi a férfias...
Ma már a nők becsületére legyen mondva férfiakat is meghazudtoló módon képesek helytállni azonos területen... és fordítva...
Az megint egy másik kérdés, hogy milyen szerettem volna lenni? Nőies nő, vagy csak úgy egyszerűen nő...
Ilyen-olyan téren próbára tett az élet nem egyszer, de mindig igyekeztem mindezt úgy elkövetni, hogy a lehető legkisebb változást hozza mind külsőleg, mind belsőleg... egy férfias, harcos cselekedet, vagy munka?... Nem volt pardon, helyt kellett állni... igaz, hogy mindez lassabban, precízebben, időigényesebben zajlott, de nem vallhattam szégyent..., magam előtt semmiképp.
Hogy mindezek után sikerült megőriznem a nőiességet, hát ez adottság kérdése is, mennyire akartam az maradni, ami vagyok?... Nőies nő, vagy férfias nő...
A határozottság, az elkötelezettség egy bizonyos feladat elvégzése, fizikai megterhelése rövid időre képes volt felülírni a genetikai hovatartozásunkat... A muszáj nagy úr!... Most képzelj el egy nőt ásóval a kezében, nyomja keményen, odáig ugyan nem jutottam el, hogy cigivel a számban, bár nemegyszer láttam ezt apámtól... fizikai képtelenség lett volna ez a részemről :-)... de a munka el lett végezve becsülettel...
Hogy aztán utána mennyire akartam nőies maradni? Az egy másik kérdést vet fel...
Pussz,
Éva
Kedves Csaba!
Amit a kapcsolatodról írsz, az egy nagyon jó kezdésnek. Bizalomra építed és mindketten azt várjátok el egymástól, amire képesek lehettek..., ami a másik erőssége. Nem hátrány, ha egy nő okosságával, céltudatosságával példát mutat, addig amíg nem él ezzel vissza, mint írod nem uralkodni akar, hanem partnerként fogad el, kezel... Ha a munkában ennyire össze tudtok hangolódni, akkor másutt sem lehet hiba... viszont, ha mint partner jössz a képbe, ott azért mutass valami olyat magadból, amit csak te tudhatsz, ezzel elejét veszed annak, ha mint írod nem sokat tudsz a női lélekről... nincs abban titok, rejtély, ki fog derülni...
Van úgy, hogy későn derül ki mit is szeret a nő a férfiban, mert számára sem volt az mindig egyértelmű... El kellett telnie nem kevés időnek, hogy rájöjjön az olyan típusú nő, hogy a férfias férfit szereti, aki kezdeményez és nem a nőtől várja azt, hogy babusgassa...
Pussz,
Éva
Ordo et Chao
Ő a rend én a káosz vagyok.
Kevésbé filozofikusan: Amit Sophie alkot, tervez, azt én hibáit keresve, gyengeségeit felismerve finomítom, de együtt hívjuk életre. Ő megy a fő csapáson, gyakran maga törve az utat, én az oldaljáratokon, cirkulálok körülötte.
Bízom a páromban, igazából, valahogy nem tudjuk magunkra vonatkoztatni a körülmények elvárásait, nehézségeit. Valahogy mindketten kitörtünk ebből ciklikusságból. Van egy remek tervünk, amit együtt alkottunk meg, és már félúton járunk megvalósítása felé. Egymásrautaltság a szó összes értelmében, ez a legfontosabb dolgunk. Hogy ez éppen partnerségben, vagy épp párkapcsolatban máshol hogy működik, nem jogom megtudni, a mi értelműnkben az a megnyugtató, hogy a másik keze alá dolgozunk.