A tipikus anyós...

Válasz erre: Reenzy

Semmi gond nem lenne azzal, hogy be kell segíteni a házimunkában - ha nem arról szólna az egész, hogy ő lusta bármit is csinálni, és nem jelentette volna ki, hogy már a gyerekeinek kéne eltartaniuk őt, és nem fordítva. A hozzáállása taszít. És nem csak engem. Márpedig, ahol valakit 10-ből 9 ember ki nem állhat, ott nem a 9 emberrel van a baj.

Jaj, dehogynem! :-DDDDDDDDDDDDDDDD

Válasz erre: MindenHatÓ

Remélem megoldódott. Egyébként nem olyan nagy dolog egy kicsit hízelegni, takarítani meg mosogatni helyette...fia van, végre kapott egy lányt! Mindjárt másképp áll(na) a dolgokhoz. Hidd el, nekem is fiaim vannak! És egyáltalán nem bánom, ha rendben tartják a barátnők a lakást (igaz, nem vagyok otthon, de amikor otthon vagyok, akkor is befogom a konyhában). Jaj, rossz anyós leszek??

Semmi gond nem lenne azzal, hogy be kell segíteni a házimunkában - ha nem arról szólna az egész, hogy ő lusta bármit is csinálni, és nem jelentette volna ki, hogy már a gyerekeinek kéne eltartaniuk őt, és nem fordítva. A hozzáállása taszít. És nem csak engem. Márpedig, ahol valakit 10-ből 9 ember ki nem állhat, ott nem a 9 emberrel van a baj.

Válasz erre: Reenzy

"Egyelőre belém szorult a szó..." Az első fél órában én is így reagáltam. Aztán jött egy óra sírás, majd a bosszú szövögetése, végül kimentem a macskát megsimogatni, mert stresszoldó. Ittam egy teát és most jobb..

Remélem megoldódott. Egyébként nem olyan nagy dolog egy kicsit hízelegni, takarítani meg mosogatni helyette...fia van, végre kapott egy lányt! Mindjárt másképp áll(na) a dolgokhoz. Hidd el, nekem is fiaim vannak! És egyáltalán nem bánom, ha rendben tartják a barátnők a lakást (igaz, nem vagyok otthon, de amikor otthon vagyok, akkor is befogom a konyhában). Jaj, rossz anyós leszek??

Válasz erre: zsoltne.eva

Egyelőre belém szorult a szó... Azt hiszem jobb, ha nem mondok semmit, majd te ebből a magad erejéből kimászol. Meg fogod tudni oldani. Addig is nézz vidám műsorokat, olyan nevetőset, mert annál jobb terápia nem létezik, mint jókat nevetni, mosolyogni mások kudarcain hahotázni, persze nem a valóságban. :-)

"Egyelőre belém szorult a szó..." Az első fél órában én is így reagáltam. Aztán jött egy óra sírás, majd a bosszú szövögetése, végül kimentem a macskát megsimogatni, mert stresszoldó. Ittam egy teát és most jobb..

Egyelőre belém szorult a szó... Azt hiszem jobb, ha nem mondok semmit, majd te ebből a magad erejéből kimászol. Meg fogod tudni oldani. Addig is nézz vidám műsorokat, olyan nevetőset, mert annál jobb terápia nem létezik, mint jókat nevetni, mosolyogni mások kudarcain hahotázni, persze nem a valóságban. :-)