Az meg mi a csuda, hogy SZINGLI /pályázat/
2013. december 15. - Látogatók száma: 152
Válasz erre: Mamóka
Én annak örülnék, ha a család nem vesztené el a jelentőségét, inkább megújulna. Elvesztené a régi sallangjait, ami megnehezítette az együttélést, több szabadságot biztosítanék a feleknek és bizalmat. Emberhez méltó életet, ami vonatkozna az anyagiakra is, hogy ne kényszerüljenek a felek emiatt is elidegenedni egymástól.
Persze ez sem lenne mindenkinek jó, mivel vannak, akiknek semmi nem elég...
Én változatlanul családpárti vagyok....
Én is. De látni kell (nézz a fiatalok tömegeire), hogy valami nem működik már úgy, mint rég. Szerintem a megélhetés bizonytalansága egyfajta önállósodásra kényszeríti az embereket. Annyira nem tudod mi lesz holnap... és a társadalomban megjelent bizonytalanság, a családra is "tükröződik". Már a társában sem bízik (lásd: házassági szerződések, sok helyen külön bankszámlák, külön baráti körök, más érdeklődési kör...) az ember (mi még IGEN! De mi XX-adik századi modellek vagyunk). A másik ok a család szétforgácsolódására, a felgyorsult gondolkodás, és itt a NET előnyei mellett, a hátrányai is megjelennek. Ha nem jó a mostani, pillanatok alatt le lehet Őt cserélni. Lassan elég lesz egy adatlapot kitölteni, és a böngésződ kidobja az új, sokkal jobb férj/feleséget neked... Na persze, akkor még mindig ott van, hogy mi lesz a szétszakított családdal, a gyerekekkel?! Talán erre is lesz (van) majd valami közbenső megoldása az életnek. Nagycsalád.... csak máshogy, mint anno.
Flo mondja... szkeptikus vagyok... Hm. lehet, de nem látom a magam körül működő régi családi megoldásokat.
Üdv,
Pí.
Válasz erre: Pinokkió
Szia Mamóka!
Ezt kimerítően jól végigjártad. Nem tudom... azt hiszem a felgyorsult világ, felgyorsult válaszokat fog adni ezekre a kérdésekre. Szerintem a család, mint a XX-adik században vagy akár előtte, elveszíti majd szerepét, pontosabban, módosulni fog a jelentősége; más módon meg, még jobban meg fog erősödni a kötődés. Mert valakihez tartozni kell! A férfi/női szerep ebben, jelenleg pozíciókeresés állapotában van...
Üdv,
Pí.
Persze ez sem lenne mindenkinek jó, mivel vannak, akiknek semmi nem elég...
Én változatlanul családpárti vagyok....
Ezt kimerítően jól végigjártad. Nem tudom... azt hiszem a felgyorsult világ, felgyorsult válaszokat fog adni ezekre a kérdésekre. Szerintem a család, mint a XX-adik században vagy akár előtte, elveszíti majd szerepét, pontosabban, módosulni fog a jelentősége; más módon meg, még jobban meg fog erősödni a kötődés. Mert valakihez tartozni kell! A férfi/női szerep ebben, jelenleg pozíciókeresés állapotában van...
Üdv,
Pí.
Szia Mamóka!
Én is. De látni kell (nézz a fiatalok tömegeire), hogy valami nem működik már úgy, mint rég. Szerintem a megélhetés bizonytalansága egyfajta önállósodásra kényszeríti az embereket. Annyira nem tudod mi lesz holnap... és a társadalomban megjelent bizonytalanság, a családra is "tükröződik". Már a társában sem bízik (lásd: házassági szerződések, sok helyen külön bankszámlák, külön baráti körök, más érdeklődési kör...) az ember (mi még IGEN! De mi XX-adik századi modellek vagyunk). A másik ok a család szétforgácsolódására, a felgyorsult gondolkodás, és itt a NET előnyei mellett, a hátrányai is megjelennek. Ha nem jó a mostani, pillanatok alatt le lehet Őt cserélni. Lassan elég lesz egy adatlapot kitölteni, és a böngésződ kidobja az új, sokkal jobb férj/feleséget neked... Na persze, akkor még mindig ott van, hogy mi lesz a szétszakított családdal, a gyerekekkel?! Talán erre is lesz (van) majd valami közbenső megoldása az életnek. Nagycsalád.... csak máshogy, mint anno.
Flo mondja... szkeptikus vagyok... Hm. lehet, de nem látom a magam körül működő régi családi megoldásokat.
Üdv,
Pí.
Mindent örömmel fogadok, ami segíthet abban, hogy egymással toleránsabbak, és magunk pedig szerethetőbbé váljunk.
Sajnos a "legfeljebb elválunk" hódít és uralkodik!
Hidd el, sok esetben még a türelmet egymás iránt is tanítani kell.
Az igazi szerelem -szeretet, a nehézségek hatására még jobban összekovácsolja inkább, mint szétszakítja a párokat.
Szerintem....vagy csak jó lenne, ha így lenne? és mindez utópia? Remélem nem!