A társadalom soha nem érezte a maga feladatának egyetlen korban és rendszerben sem, hogy megoldást találjon az egyéneket feszítő problémákra. A társadalomnak mindig megvoltak a saját aktuális elvárásai. Az egyének pedig vagy tudtak hozzá alkalmazkodni vagy nem. A XXI. század nőjének szerintem rá kell vezetni a férfit arra, hogy hogyan tud hasznos és boldog boldogító társ lenni. A társadalmat csak annyi érdekli az emberekből, hogy a bővített újratermelést sikeresen végrehajtsák. Hogy hogyan szervezik meg ezt az egyedek, az már mindenkinek a privát dolga. A pályázat szerintem ebben tud segíteni. Gondolatokat ébreszt, hogy ki hogyan és milyen eredménnyel oldja meg a változást, mert változnunk kell. Nem a régit visszasírni.
Ízlés dolga. Én Mérlegjegyű vagyok, tehát nagyon erősen társcentrikus.
Nemcsak párkapcsolatban, hanem baráti és munka kapcsolatokban is.
Szeretek irányítani a magam témáiban, de nyugodtabb voltam, ha a végső szót a párom mondta ki.
Szerettem tálcán adni neki a reggelit, és ezt magamtól tettem, örömmel.
Boldog voltam, amikor kényeztetett ő is, és elvégezte helyettem a "nemszeretem" munkákat.
Szerettem vele veszekedni, utána pedig kibékülni....
Volt pár kemény döntés gyermek ügyben, jó volt, hogy mellettem állt.
Szerettem felnézni rá, pedig ő sem volt szerencsére tökéletes.
Ez tehát a régi szemlélet.....
Igazad van, a társadalomnak valóban tennie kellene valamit, amivel segítené a férfiak önértkelését bizonyos esetekben, és segíteni, ha nem is a régi formában, de a családok fennmaradását. (Mindenkinek igénye szerint! és nem rákényszerítve!)
De legtöbbet mi magunk tudunk segíteni, a szűk kapcsolatunkon és családunkon (ha van) belül, talán találnánk megoldást a feszítő problémákra magunk is.
És akkor talán nemcsak hasznos, de boldogító társunk is tud lenni a férfi.
Azért ne felejtsük el azt sem, hogy a "kórkép" ellenére, ma is élnek párok boldog házasságban!
A társadalom soha nem érezte a maga feladatának egyetlen korban és rendszerben sem, hogy megoldást találjon az egyéneket feszítő problémákra. A társadalomnak mindig megvoltak a saját aktuális elvárásai. Az egyének pedig vagy tudtak hozzá alkalmazkodni vagy nem. A XXI. század nőjének szerintem rá kell vezetni a férfit arra, hogy hogyan tud hasznos és boldog boldogító társ lenni. A társadalmat csak annyi érdekli az emberekből, hogy a bővített újratermelést sikeresen végrehajtsák. Hogy hogyan szervezik meg ezt az egyedek, az már mindenkinek a privát dolga. A pályázat szerintem ebben tud segíteni. Gondolatokat ébreszt, hogy ki hogyan és milyen eredménnyel oldja meg a változást, mert változnunk kell. Nem a régit visszasírni.
A társadalom soha nem érezte a maga feladatának egyetlen korban és rendszerben sem, hogy megoldást találjon az egyéneket feszítő problémákra. A társadalomnak mindig megvoltak a saját aktuális elvárásai. Az egyének pedig vagy tudtak hozzá alkalmazkodni vagy nem. A XXI. század nőjének szerintem rá kell vezetni a férfit arra, hogy hogyan tud hasznos és boldog boldogító társ lenni. A társadalmat csak annyi érdekli az emberekből, hogy a bővített újratermelést sikeresen végrehajtsák. Hogy hogyan szervezik meg ezt az egyedek, az már mindenkinek a privát dolga. A pályázat szerintem ebben tud segíteni. Gondolatokat ébreszt, hogy ki hogyan és milyen eredménnyel oldja meg a változást, mert változnunk kell. Nem a régit visszasírni.
Nemcsak párkapcsolatban, hanem baráti és munka kapcsolatokban is.
Szeretek irányítani a magam témáiban, de nyugodtabb voltam, ha a végső szót a párom mondta ki.
Szerettem tálcán adni neki a reggelit, és ezt magamtól tettem, örömmel.
Boldog voltam, amikor kényeztetett ő is, és elvégezte helyettem a "nemszeretem" munkákat.
Szerettem vele veszekedni, utána pedig kibékülni....
Volt pár kemény döntés gyermek ügyben, jó volt, hogy mellettem állt.
Szerettem felnézni rá, pedig ő sem volt szerencsére tökéletes.
Ez tehát a régi szemlélet.....
Igazad van, a társadalomnak valóban tennie kellene valamit, amivel segítené a férfiak önértkelését bizonyos esetekben, és segíteni, ha nem is a régi formában, de a családok fennmaradását. (Mindenkinek igénye szerint! és nem rákényszerítve!)
De legtöbbet mi magunk tudunk segíteni, a szűk kapcsolatunkon és családunkon (ha van) belül, talán találnánk megoldást a feszítő problémákra magunk is.
És akkor talán nemcsak hasznos, de boldogító társunk is tud lenni a férfi.
Azért ne felejtsük el azt sem, hogy a "kórkép" ellenére, ma is élnek párok boldog házasságban!