Pont, pont, vesszőcske
2014. január 2. - Látogatók száma: 173
Válasz erre: Cikkíró
Kedves Yolla,
mindegyikünk jó valamiben, te az írásban, én másban. Nincs ezzel semmi baj. Az élet egy nagy játék, én most megteremtem a körülményeket arra, hogy boldogabban játszhassak.
Nem is mondtam, hogy bárkinek is fel kéne adnia a terveit. Arról beszéltem, hogy az enyémek változtak. Meg arról is, hogy nem vagyunk egyformák. Amúgy meg azt mondták nekem a nagyok, hogy ötven éves korom alatt sosem fogok jó regényt írni, mert nincs hozzá kellő élettapasztalatom, és van benne valami. Addig csak kicsiben játszom, mert az mindig belefér.
Barátsággal: KL
Mikor is leszel ötven? Mert már olvasnám a regényedet! :)
Pussz,
Tündér
Válasz erre: Yolla
Szia, Kalózlány!
Nagy baj lenne, ha az emberek csak egy álma lenne! Hiszen az álom ingyen van, ahogyan a magánélet terveiért sem kell fizetni.
Valóban kellenek az álmok, melyek ideák, és kellenek a tervek, melyek megvalósításáért megcselekedjük, mit csak megtehetünk, mert azok maguktól soha nem valósulnak meg. A szerencse is csak azok mellé áll, akik beszállnak a ringbe.
Nem szokásom lecserélni a terveimet, s most sem adom fel, annál keményebb ember vagyok.
Igazad van, a pontozást el kell felejteni, mert a körtét, az almát, a szilvát és a barackot (hogy ne soroljam fel az összes gyümölcsöt) nem lehet egymással összehasonlítani, de mindegyik nagyon finom és ízes lehet a maga nemében.
Veled ellentétben, nekem nincs szándékomban megbotránkoztatni senkit, bár néha akaratlanul is sikerül, hiszen az életből ellesett pillanatok, történések jelennek meg az írásaimban, s nem lepődök meg azon, ha az olvasóban deja vu érzést kelt.
Barátsággal üdvözöllek: Yolla
mindegyikünk jó valamiben, te az írásban, én másban. Nincs ezzel semmi baj. Az élet egy nagy játék, én most megteremtem a körülményeket arra, hogy boldogabban játszhassak.
Nem is mondtam, hogy bárkinek is fel kéne adnia a terveit. Arról beszéltem, hogy az enyémek változtak. Meg arról is, hogy nem vagyunk egyformák. Amúgy meg azt mondták nekem a nagyok, hogy ötven éves korom alatt sosem fogok jó regényt írni, mert nincs hozzá kellő élettapasztalatom, és van benne valami. Addig csak kicsiben játszom, mert az mindig belefér.
Barátsággal: KL
Nagy baj lenne, ha az emberek csak egy álma lenne! Hiszen az álom ingyen van, ahogyan a magánélet terveiért sem kell fizetni.
Valóban kellenek az álmok, melyek ideák, és kellenek a tervek, melyek megvalósításáért megcselekedjük, mit csak megtehetünk, mert azok maguktól soha nem valósulnak meg. A szerencse is csak azok mellé áll, akik beszállnak a ringbe.
Nem szokásom lecserélni a terveimet, s most sem adom fel, annál keményebb ember vagyok.
Igazad van, a pontozást el kell felejteni, mert a körtét, az almát, a szilvát és a barackot (hogy ne soroljam fel az összes gyümölcsöt) nem lehet egymással összehasonlítani, de mindegyik nagyon finom és ízes lehet a maga nemében.
Veled ellentétben, nekem nincs szándékomban megbotránkoztatni senkit, bár néha akaratlanul is sikerül, hiszen az életből ellesett pillanatok, történések jelennek meg az írásaimban, s nem lepődök meg azon, ha az olvasóban deja vu érzést kelt.
Barátsággal üdvözöllek: Yolla
Kedves KL!
Mikor is leszel ötven? Mert már olvasnám a regényedet! :)
Pussz,
Tündér