Filléres emlékeim (1)
2014. április 9. - Látogatók száma: 56
Nem tudom, ki hogy van vele, én nem adom fel a múltat.Összegezve akkor is volt benne szép, de volt lázongás, elégedetlenség, mégis így utólag úgy volt szép, ahogy volt..Igy volt megírva..
Nagyon aktuális most nekem ez a cikked, reggel pityeregtem is egy kicsit. Olyan szép napok voltak mostanában, jólesett volna, ha a húgomék eljönnek, kicsit kiülni a fa alá, pihenni,beszélgetni..Erre reggel, a szakadó esőben idetelefonál, hogy akkor eljönnek, a keresztfiam most szabad.. Mondtam, hogy most ne jöjjenek..A szobában egyedül is tudok ülni..Már többször hangot adtam annak, mindig esőben jönnek.Én különben is vele szeretnék beszélni, addig, amíg megtehetjük..
Tudod, Évi a múlt nem mindenkinek egyformán fontos..Lehet, hogy nekik, vagy másnak nem lényeges az, ami volt,pedig a jelent a múltunk ismeretében tudjuk megérteni..
Te is írd ki magadból, ha az könnyit rajtad..
Puszi, Ica
Szeretem Bródyt és ez a dala nagyon igaz..Az ember gyűjti az emlékeket, de ha értéktelenek is, hozzánk tartoznak..Az emlékeket pedig nem pénzben mérik..
Nem tudom, ki hogy van vele, én nem adom fel a múltat.Összegezve akkor is volt benne szép, de volt lázongás, elégedetlenség, mégis így utólag úgy volt szép, ahogy volt..Igy volt megírva..
Nagyon aktuális most nekem ez a cikked, reggel pityeregtem is egy kicsit. Olyan szép napok voltak mostanában, jólesett volna, ha a húgomék eljönnek, kicsit kiülni a fa alá, pihenni,beszélgetni..Erre reggel, a szakadó esőben idetelefonál, hogy akkor eljönnek, a keresztfiam most szabad.. Mondtam, hogy most ne jöjjenek..A szobában egyedül is tudok ülni..Már többször hangot adtam annak, mindig esőben jönnek.Én különben is vele szeretnék beszélni, addig, amíg megtehetjük..
Tudod, Évi a múlt nem mindenkinek egyformán fontos..Lehet, hogy nekik, vagy másnak nem lényeges az, ami volt,pedig a jelent a múltunk ismeretében tudjuk megérteni..
Te is írd ki magadból, ha az könnyit rajtad..
Puszi, Ica
... Én megértelek. Kb. velem is ugyanez történik. Szinte alig találkoztunk a testvéremmel, míg vidéken laktak, és jól volt, és már csak most, akkor, amikor szinte tehetetlenné vált... Nem keresem már az okát. Inkább, ha csak tehetem vele vagyok és kiírom magamból, ami bánt.
Ne pityeregj, de ha megkönnyebbülést jelent, akkor rajta, sírd ki magad... Én is azt teszem, ha már nem bírom cérnával.
Puszi,
Éva