A legjobb barát

Jó ez az ötlet, de majd csak holnaptól... ma még csak kipróbálom. A dolgok ismétlődnek ugyanis. Odáig azért eljutottam, hogy megmagyaráztam ma, hogy tegnap miért nem értem rá... Oka volt. Most meg kíváncsivá tettem, hogy mi volt az? Hát érted ezt?... Mégis csak az lesz a jó módszer, hogy "Kázmér, Guszti, vagy a akácfa..." :-)

Puszi

Az egyenes út... meg a többiek, sokkal kifizetődőbb, nem lehet eltévedni.... ;)
Használd egészséggel Kázmért. :D

Válasz erre: Ailet

Ha igazi barát, azt hiszem meg fogja érteni, ha neked valami túl sok. Mert fontos vagy te is, nem csak az ő problémája. Persze vannak időszakok, amikor ez nehezen megy....Én erre nézve egy kódot beszéltem meg a barátaimmal, például volt egy jelszó régebben erre. Mondjuk akármi lehet, a lényeg, hogy ne legyen negatív töltete. Valami semleges dolgot találj ki pl.: Guszti, vagy Kázmér, vagy akácfa.... :)) csak kreatívan. Ma már ez kikopott a szótárból, mert mikor már sok egy témából, akkor hirtelen valami hajmeresztő közbevágással igyekszem elterelni a szót más mederbe. Begyakorolt módszer ez mindkét részről. :) nincs szükség már hívószóra.... :D Ha tetszik, használd a módszert... :)

Jó ez az ötlet, de majd csak holnaptól... ma még csak kipróbálom. A dolgok ismétlődnek ugyanis. Odáig azért eljutottam, hogy megmagyaráztam ma, hogy tegnap miért nem értem rá... Oka volt. Most meg kíváncsivá tettem, hogy mi volt az? Hát érted ezt?... Mégis csak az lesz a jó módszer, hogy "Kázmér, Guszti, vagy a akácfa..." :-)

Puszi

Válasz erre: zsoltne.eva

... Érdekes, amit a 9D pontban boncolgatsz... Bevallom kissé zavarban vagyok e kérdést illetően, mert magam sem tudom hányadán állok e kérdéssel. Miért érzem egyszer soknak, máskor kevésnek a barátommal való "kapcsolatom"... ami előre le kell szegeznem nem intim jellegű... "Intimitás itt úgy értendő, mint egy intim beszélgetés, fájdalmak, kétségek kibeszélése..."... részéről inkább a meghallgatása, kapcsolati kudarcok, az élet, a mindennapok, akár még politikai viták is beleférnek ebbe... napi szinten.
És itt jön a dilemmám, vagyis, hogy kényszerpályán érzem magam. Szükségem van rá és bizonyította ő is nem egyszer, hogy kellemes társaság vagyok a számára. Mégis úgy érzem nekem sok az a napi szintű rendszeressé váló beszélgetés, kapcsolattartás... néha szinte már zavar, ha megszólal a telefon - menetrendszerűnek érzem... feleslegesnek és szinte kötelességszerűnek tartom néha..., de hogy mondhatom ezt meg neki a nélkül, hogy megbántanám...
Az egyik oldalról úgy érzem, hogy a barátságot ápolnom kell, a másikról meg néha terhes... Itt ütközik az érdek és a barátság fogalma bennem...

Ha igazi barát, azt hiszem meg fogja érteni, ha neked valami túl sok. Mert fontos vagy te is, nem csak az ő problémája. Persze vannak időszakok, amikor ez nehezen megy....Én erre nézve egy kódot beszéltem meg a barátaimmal, például volt egy jelszó régebben erre. Mondjuk akármi lehet, a lényeg, hogy ne legyen negatív töltete. Valami semleges dolgot találj ki pl.: Guszti, vagy Kázmér, vagy akácfa.... :)) csak kreatívan. Ma már ez kikopott a szótárból, mert mikor már sok egy témából, akkor hirtelen valami hajmeresztő közbevágással igyekszem elterelni a szót más mederbe. Begyakorolt módszer ez mindkét részről. :) nincs szükség már hívószóra.... :D Ha tetszik, használd a módszert... :)

... Érdekes, amit a 9D pontban boncolgatsz... Bevallom kissé zavarban vagyok e kérdést illetően, mert magam sem tudom hányadán állok e kérdéssel. Miért érzem egyszer soknak, máskor kevésnek a barátommal való "kapcsolatom"... ami előre le kell szegeznem nem intim jellegű... "Intimitás itt úgy értendő, mint egy intim beszélgetés, fájdalmak, kétségek kibeszélése..."... részéről inkább a meghallgatása, kapcsolati kudarcok, az élet, a mindennapok, akár még politikai viták is beleférnek ebbe... napi szinten.
És itt jön a dilemmám, vagyis, hogy kényszerpályán érzem magam. Szükségem van rá és bizonyította ő is nem egyszer, hogy kellemes társaság vagyok a számára. Mégis úgy érzem nekem sok az a napi szintű rendszeressé váló beszélgetés, kapcsolattartás... néha szinte már zavar, ha megszólal a telefon - menetrendszerűnek érzem... feleslegesnek és szinte kötelességszerűnek tartom néha..., de hogy mondhatom ezt meg neki a nélkül, hogy megbántanám...
Az egyik oldalról úgy érzem, hogy a barátságot ápolnom kell, a másikról meg néha terhes... Itt ütközik az érdek és a barátság fogalma bennem...