újabb események régebbi események további események
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:31
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:25
Anyu módosította a naplóbejegyzését
19:20
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
14:22
Ilpaki új cikket töltött fel
07:19
Augustbny regisztrált a weboldalra

Erotikus

Ikerlángok - pályamű

2011. július 28. - Látogatók száma: 952

„Oldjon fel az ég önző vágyaim alól....” Vannak érzések, amelyek sosem múlnak el. Vannak képek, amelyek sosem fakulnak meg, és vannak érintések, amelyeket sosem felejtek el. Még hiányzol.

Ezen a kora nyári esős estén, mikor sétálni mentél, hosszan álltam az erkélyen. Néztelek a fák lombjai között. Lassan ballagtál cigarettát keresve, és valahonnan a nadrág mélyéről gyufát. A mosolyom simogatta már őszbe hajló buksidat. Többé nem látjuk egymást. Csak egyszer találkozhattunk. Ma délután.

Álmaimból határtalan világot építettem fel. Életre keltettelek benne téged. Azt mondtad, csak egy hologram vagy, sohasem lehetünk együtt. Nem akarsz tönkre tenni. Berendezkedtem a szíved palotájában. Ott vártalak. Álompillangók szárnyán jöttél el hozzám. Éjjelente a fantáziánk ölelkezett, mígnem megszeppentünk.
Egyszer találkoznunk kell! – kértelek, mert szeretlek.
Csak egyszer láthatnálak! – kérted, mert szeretsz.
Azt nem lehet. De igen. Őrülten.
Bejártuk együtt az elképzelt birodalmunkat, megéltük, mint egy kalandregényt. Szenvedéllyel szerettünk minden fejezetben. Időtlenül, egymásba feledkezve. Hétköznapi álmaink voltak. Papírból kivágott jelmezekből ruházkodtunk.
Most vetkezünk.
Akartuk már ezt a percet, hisz sosem láttuk még egymást. Mindjárt megérkezem.
Már vársz rám.

Melyik fejezetet játsszuk el, melyik álmot keltsük majd életre? Talán azt, amelyikben fáradtan értél haza, és fürdettelek. Amelyben az első gyengéd csókot adtam a szádra, és rajta hagytam. Kinyúltál a kádból. Kerestél, és végre megtaláltál.
Már vártam rád.
Imádtam azt is, ahogy beszéltettél, míg ruhátlanra csókoltál. Mikor a parton sütkérezve apró pettyeket nyomtál rám a tubusból, és nem kented el, - had vágyakozzam az érintésedre. Játszottál velem.
A kedvencem mégis egy téli álom volt. A forralt boros bódé előtt melengetted az átfagyott ujjaimat. A kabátod szárnyai alá vontál, hogy ne remegjek. Teát főztél, raktál a tűzre. Ruhástól parancsoltál az ágyba, majd úgy hagytál.
Mert szeretsz.

Megszeppent kislánynak érzem magam, aki először találkozik a Télapóval. Tudom, hogy gyönyörű lesz veled. Nem tervezhetünk, mégis itt vagyunk. Pár perc, és meglátjuk egymást. Abban a pillantásban minden benne lesz. Vagy összetörnek az álmok, vagy térdig járunk a csillagporban.

Egyre gyorsabb léptekkel haladok feléd. Magas sövény rejt az utolsó méteren is. Alig nézek szét az úton, már szaladok. Belépek az életedbe. Felismerjük egymást. Boldogságvigyor fut körbe rajtunk, fülig ér a szánk. Két mohó szempár becézi egymást. Pozitívan gondolkodtunk, rosszabbra számítottunk.

-De édes pofid van - mondja a szád.
-Csak elvakít a napsütés - mondja a szám.
-Gyönyörű vagy, ellenállhatatlan - mondja a szemed.
-Végem van - mondja a szemem.
-Érezni akarlak – simogat a kezed.
-Nem biztos, hogy szabad – kulcsol át a kezem.
Markáns tekintet. Férfias, érzéki. Gyengéden simogató. Ezektől a szikráktól féltettem a szívemet. Késő, már meztelen. A lelkem ruhája következik. Együtt bontjuk le burkait. Nincs egy szál kelme sem rajta, amiben elrejthetném.

Simogató ölelésben ismerkedünk. Vetkőztetnélek, de nem hagyod. A magasba emelsz. Hangosan kacagom, szédülök. De jó. Végre együtt nevethetünk. Gyönyörködve kutatom az arcod, homályos a túl közeli kép. Két puszit kapok a fáradt szemekre. Odaadom a szám, elfogadod. Szeretem. Kalimpáló lábaim biztonságot keresnek, a derekadra fonom őket. Az ölünk megszólítja egymást. A felgyülemlett erő két pólusban feszül, összekapaszkodik, nem engedi el a másikat. Mindketten izzunk belül. Lecsúszom rajtad, a földre engedsz, pedig a mennybe vágyom. Oda már együtt megyünk.

-Csordultig van veled a szívem – hajol fülemhez a szád.
-Ne félj, Kicsim – nézek fel rád.

Alig találsz meg a karodban. El vagyok veszve. Vágyakozva nyúlunk egymás ruhái alá. Keresed a szívemet. Megtalálod. Az első csókot ő kapja, megcirógatod, megpuszilod a bimbóját. Csendben vetkőzünk. Nem sietünk. Ünnepelünk, ez az ajándékozás napja. Fölém hajolsz, szerelemmel bújsz a szemembe. Felfedező útra indul a szánk, mesésebb, mint az álom. Még lassítunk, ameddig lehet. Eddig lehetett. Forróság remeg körülöttünk, egymásnak rohanunk, mint két mágnes. Csókolva engedlek magamba. Alig mozdulunk, de már szédülünk. Elenged a szád, fogva tart a szemed.
-Nézz rám gyönyörűm. Engedd, hogy lássalak – súgod. Élvezed, ahogy a pupillám remeg. Félrefordítanám a fejem, ne lásd a gyönyöröm. Megállsz egy pillanatra, a tekintetünk szeretkezzen tovább. A boldogságtól hevülten ragyog a szemed. Szemérmetlenül becézel. Rosszalkodsz. Oldalra fordítasz, úgy bújsz mögém. Szinte betakarsz, ahogy újra összeforrunk. Élvezek, viszlek magammal. Összekulcsolt kézzel indulunk. A Tejútra léptünk. Mint két láng, úgy lobbanunk egybe, egy sóhajban lüktetve. Eltévedek a térben, az időt már nem ismerem. Megszépülök a gyönyörben, kifeszít a mámor. Már tudjuk, hogy szeretünk. Végtelen simogatásban, ölelésben alszunk el. Ez most álom, vagy valóság?
Nem tudhatom.

Ébredezem, lassan nyitom ki a szemem. Finom inger fut végig a gerincem mentén. Kezem még a combjaim között, belealudtam megint az egyedüli szerelembe. Félálomból emlékként izzik fel egy érintés, a testem a gondolatra odaadóan feszül. Megsimítom az arcom, visszahoznám az érzést. Ez most álom, vagy valóság?
Nem tudhatom.

–Itt vagy, Kicsim?
- Mennem kell, Hercegnőm.
–Találkozhatunk még?
-Az álmainkban, igen. Te egy csoda vagy.
-Veled álmodtam, veled ébredtem. Mert szeretlek.
-Hogy hol jártál álmodban, nem tudhatom, de az biztos, közben fogtam a kezed. Mert szeretlek.

Halk nyikorgással csukódik a lépcsőház ajtaja. Valaki elment. Langyos eső hull rám, ahogy az erkélyre lépek. Nézlek a fák lombjai között. Lassan ballagsz cigarettát keresve, és valahonnan a nadrág mélyéről gyufát. A mosolyom simogatja már őszbe hajló buksidat. Többé nem látjuk egymást. Csak egyszer találkozhattunk. Ma délután.

http://indavideo.hu/video/Demjen_Ferenc_Hianyzol

ide is írhatsz: jetaime6969@gmail.com

A cikket írta: Je t'aime

14 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Cikkíró
párbeszéd
2011. augusztus 23. 16:17

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. augusztus 22. 23:05

Tiszavirág, ahogy mondod. :-)
Ez most nagyon távol áll tőlem, erről persze nem te tehetsz.
Kicsit túl van lihegve. Még hogy "ölünk megszólítja egymást". Na ne.

Erről tényleg nem én tehetek. :)
Pedig első hozzá(m)szólóként júli. 28-án még át tudtál lényegülni tőle. :)

Valóban a beteljesült álom, maga a valóság. Egy jó írás képes elhitetni az olvasóval a tiszavirág-sztorit. Hogy jól is van-e megírva, az a jövő kérdése. :)

Köszönöm, hogy ismét olvastál. :)
Cikkíró
párbeszéd
2011. augusztus 23. 16:10

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. augusztus 22. 22:15

Szia Cikkíró!
Nagyon jóra sikerült írás (nekem ugyan sok a romantikából, de függetleníteni próbáltam magam...). Ebben a stílusban azt hiszem ez az egyik csúcs. A történeted dramaturgiája kiváló. Jók a párbeszédes betétrészek. A mondatszerkesztésed - a rövid mondatos részek keverése az összetettekkel- és a nyelvezeted is kitűnő volt. A romantikus képeid szépek. Katarzis rendben:-) A jellemformálás erős, a mondanivaló és tanulság a stílusból adódóan azt hiszem nem játszottak főszerepet. Nálad a pszichológia a "kémiával" együtt dolgozott! Bravó! A végén szépen letetted az olvasód a földre.
Üdv,
Pinokkió

Lájk és 6*

Szia Pinokkió!

Klasszul összeraktad az elemzést. :)
Cikkírás előtt-közben nem is gondolja az ember, mennyi mindenre kellene figyelni.

Köszönöm szépen a pontokat és a lájkot. :)
Anonymus
2011. augusztus 23. 10:40
Tetszett.

Bianka:)

Bár valóban kezd csömöröm lenni már. :D
Anonymus
párbeszéd
2011. augusztus 23. 00:46

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. augusztus 22. 23:05

Tiszavirág, ahogy mondod. :-)
Ez most nagyon távol áll tőlem, erről persze nem te tehetsz.
Kicsit túl van lihegve. Még hogy "ölünk megszólítja egymást". Na ne.

http://erettsegi.com/nyelvtan/a-stilus/
"A megszemélyesítés a metafora egyik fajtája , hasonlósági névátvitel . Elvont dolgot , élettelen tárgyat , természeti jelenséget emberként cselekedtet , emberi érzéssel , tulajdonsággal ruház fel."
persze, nem lehet mindenkinek erettsegi.comja
Anonymus
2011. augusztus 22. 23:05
Tiszavirág, ahogy mondod. :-)
Ez most nagyon távol áll tőlem, erről persze nem te tehetsz.
Kicsit túl van lihegve. Még hogy "ölünk megszólítja egymást". Na ne.
Anonymus
2011. augusztus 22. 22:15
Szia Cikkíró!
Nagyon jóra sikerült írás (nekem ugyan sok a romantikából, de függetleníteni próbáltam magam...). Ebben a stílusban azt hiszem ez az egyik csúcs. A történeted dramaturgiája kiváló. Jók a párbeszédes betétrészek. A mondatszerkesztésed - a rövid mondatos részek keverése az összetettekkel- és a nyelvezeted is kitűnő volt. A romantikus képeid szépek. Katarzis rendben:-) A jellemformálás erős, a mondanivaló és tanulság a stílusból adódóan azt hiszem nem játszottak főszerepet. Nálad a pszichológia a "kémiával" együtt dolgozott! Bravó! A végén szépen letetted az olvasód a földre.
Üdv,
Pinokkió

Lájk és 6*
Cikkíró
2011. augusztus 16. 21:21
Kedves Orsolya!

Köszönöm szépen. :)

Szép estét Neked.
Anonymus
2011. augusztus 16. 20:40
Kedves cikkíró! Nagyon teccet a pályázatod szinte sugárzott, érzések is átjöttek nekem.

Szép estét kívánok Orsolya
Cikkíró
párbeszéd
2011. augusztus 3. 20:53

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. augusztus 3. 18:10

Megfogott, hogy egyszerre szenvedélyes, élettel, energiával teli a történet, ugyanakkor van benne van valami mélységes szomorúság is. Olyan, mint ez a mélyvörös függőleges csík itt jobboldalt - szenvedélyes, erős szín, de kissé sötétbe hajló.
Imponáló még az érzelmi nyitottságod. Jól érzékelteted a finom, jóleső borzongást és kéjt, amely egyszerre jelentkezik a képzelődés, a vágyak valósága szintjén és a test szintjén. A kettő pedig gyönyörűen áthatja egymást.
Tetszik még a keretes felépítés.
:)

Köszönöm szépen. :)

Boldogság a szerelmünk karjában lenni, de egyben szomorúság is, ha a kezdet a véget jelenti.

Örülök, hogy sikerült ezt a tiszavirág-szerelem érzést, hangulatot átadnom. :)
Anonymus
2011. augusztus 3. 18:10
Megfogott, hogy egyszerre szenvedélyes, élettel, energiával teli a történet, ugyanakkor van benne van valami mélységes szomorúság is. Olyan, mint ez a mélyvörös függőleges csík itt jobboldalt - szenvedélyes, erős szín, de kissé sötétbe hajló.
Imponáló még az érzelmi nyitottságod. Jól érzékelteted a finom, jóleső borzongást és kéjt, amely egyszerre jelentkezik a képzelődés, a vágyak valósága szintjén és a test szintjén. A kettő pedig gyönyörűen áthatja egymást.
Tetszik még a keretes felépítés.
:)
2011. augusztus 1. 16:26

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2011. augusztus 1. 16:22

A gátakkal kapcsolatban köszönöm a meglátásod. Megfogalmazom stílusosabban. Ha gát, akkor törjön, vagy omoljon.
Viszont a lélek ruhája, kelméje adta a ledobás hangulatát. Átgondolom. :)

Köszönöm, még egyszer.
Persze, hogy nincs harag. Több szem, többet olvas. :))

Köszi!

:))
Cikkíró
párbeszéd
2011. augusztus 1. 16:22

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. augusztus 1. 16:04

Értem én! Nem is arról van szól, hogy naturálisabban kellett volna leírnod. Szó sincs róla.
De pl. szerintem két mágnes nem rohan. A mágnes az vonz. Lehet végzetes vonzalom, akár a mágnes. Erőteljes, végzetes ha a két pólus találkozik. stb.
És a a gátakat nem szokták ledobni. A gátlásaikat ledobhatják, esetleg levetkőzhetik. Vagy a gátlások gátját lehet áttörni stb.

Ölünk megszólítja egymást... Megszólítani szerintem valakit a beszélgetés elején szoktak, de itt meg mintha túl lennének ezen, mert bőszen megy az eszmecsere.

Bocs. Remélem nincs harag.
Nekem ez most így jött le.

A gátakkal kapcsolatban köszönöm a meglátásod. Megfogalmazom stílusosabban. Ha gát, akkor törjön, vagy omoljon.
Viszont a lélek ruhája, kelméje adta a ledobás hangulatát. Átgondolom. :)

Köszönöm, még egyszer.
Persze, hogy nincs harag. Több szem, többet olvas. :))
2011. augusztus 1. 16:04

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2011. augusztus 1. 15:45

Az ilyen egyszeri találkozás csak olaj a tűzre.

„A lelkem ruhája következik. Együtt dobjuk le gátjait.”
– jó értelemben véve gátlástalanná válok, oldottá, fesztelenné, lelkileg meztelenné. :) Sebezhetővé, kitárulkozóvá, őszintévé.

Ha mindezt így szájba rágva leírom, mi marad az olvasó fantáziájának?

„Az ölünk megszólítja egymást„ –az nem lenne túl romantikus, ha úgy fogalmaznék, áll a pasi, mint a győzelmi zászló, én meg tocsogok az izgalomtól.

„egymásnak rohanunk, mint két mágnes” – sorsszerű találkozás, vonzalom. Végzetes és elkerülhetetlen.

Minden soromat nem fordítanám le. Nyilván, nem egy szaftos análról szól a történet. :)
Nem szeretnék neked rémálmot okozni, ezért csak azt kívánhatom, álmodban ne jöjjön elő egy ilyen mesés szeretkezés. :)

Köszönöm, hogy olvastál. :)

Értem én! Nem is arról van szól, hogy naturálisabban kellett volna leírnod. Szó sincs róla.
De pl. szerintem két mágnes nem rohan. A mágnes az vonz. Lehet végzetes vonzalom, akár a mágnes. Erőteljes, végzetes ha a két pólus találkozik. stb.
És a a gátakat nem szokták ledobni. A gátlásaikat ledobhatják, esetleg levetkőzhetik. Vagy a gátlások gátját lehet áttörni stb.

Ölünk megszólítja egymást... Megszólítani szerintem valakit a beszélgetés elején szoktak, de itt meg mintha túl lennének ezen, mert bőszen megy az eszmecsere.

Bocs. Remélem nincs harag.
Nekem ez most így jött le.
Cikkíró
párbeszéd
2011. augusztus 1. 15:45

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. augusztus 1. 07:56

Bocs, de nekem ez az álom rémálomnak tűnt. Az összes lehetséges szépséges szót, hasonlatot, jelzőt beleborítottad az írásba. Önmagukban gyönyörűek, ám szétszórva az írásodat olvasva, értelmetlenek.
,,Papírból kivágott jelmezek..." ,,Egymásnak rohantunk mint két mágnes..." ,,Az ölünk megszólítja egymást." és, hogy éppen együtt dobáljátok le a gátjaitokat? :-(
Szerintem ez az egyszeri találkozás is több volt a kelleténél.

Nekem ez nem tetszett.

:(

Az ilyen egyszeri találkozás csak olaj a tűzre.

„A lelkem ruhája következik. Együtt dobjuk le gátjait.”
– jó értelemben véve gátlástalanná válok, oldottá, fesztelenné, lelkileg meztelenné. :) Sebezhetővé, kitárulkozóvá, őszintévé.

Ha mindezt így szájba rágva leírom, mi marad az olvasó fantáziájának?

„Az ölünk megszólítja egymást„ –az nem lenne túl romantikus, ha úgy fogalmaznék, áll a pasi, mint a győzelmi zászló, én meg tocsogok az izgalomtól.

„egymásnak rohanunk, mint két mágnes” – sorsszerű találkozás, vonzalom. Végzetes és elkerülhetetlen.

Minden soromat nem fordítanám le. Nyilván, nem egy szaftos análról szól a történet. :)
Nem szeretnék neked rémálmot okozni, ezért csak azt kívánhatom, álmodban ne jöjjön elő egy ilyen mesés szeretkezés. :)

Köszönöm, hogy olvastál. :)
 
2011. augusztus 1. 07:56
Bocs, de nekem ez az álom rémálomnak tűnt. Az összes lehetséges szépséges szót, hasonlatot, jelzőt beleborítottad az írásba. Önmagukban gyönyörűek, ám szétszórva az írásodat olvasva, értelmetlenek.
,,Papírból kivágott jelmezek..." ,,Egymásnak rohantunk mint két mágnes..." ,,Az ölünk megszólítja egymást." és, hogy éppen együtt dobáljátok le a gátjaitokat? :-(
Szerintem ez az egyszeri találkozás is több volt a kelleténél.

Nekem ez nem tetszett.

:(
Cikkíró
párbeszéd
2011. július 29. 15:47

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. július 29. 11:43

Igen, ilyen az a pályázat, amire én voksolok. Lágy selyemként omlik az olvasó elé. Megfog és tart. Nyomot hagyva.

Szépen fogalmaztad meg a hozzászólásodat.
Köszönöm, hogy olvastál és voksoltál. :)
 
2011. július 29. 11:43
Igen, ilyen az a pályázat, amire én voksolok. Lágy selyemként omlik az olvasó elé. Megfog és tart. Nyomot hagyva.
Cikkíró
párbeszéd
2011. július 28. 17:43

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. július 28. 17:08

Gyönyörűen megírt szerelmi történet, egy beteljesült álom, maga a valóság. Méltó hozzád, aki ezt átélhetted. Azért is áll olyan közel hozzám, mert át tudtam lényegülni tőle, pedig a szereplő valaki más, de mégis.

Köszönöm. :)
A zenével együtt hallgatva-olvasva még finomabb.
Anonymus
2011. július 28. 17:08
Gyönyörűen megírt szerelmi történet, egy beteljesült álom, maga a valóság. Méltó hozzád, aki ezt átélhetted. Azért is áll olyan közel hozzám, mert át tudtam lényegülni tőle, pedig a szereplő valaki más, de mégis.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: