Erotikus
Ma nekem, holnap neked I.
Látogatók száma: 1 696
Nappal még szinte nyári meleg volt, de estefelé már csípőssé vált a levegő. Az őszi szél finoman vetkőztette az útszéli fákat. Viktória egyedül sétált a kihalt, ismeretlen utcán, bele rúgva egy-egy lába elé hulló levélbe.
Dobhártyaszaggatóan szólt a zene az egyetemi diszkóban. – ahová hirtelen ötlettől vezérelve belépett. Villóztak a fények a bárpulton is, amely mellett Viktória megállt. A piros miniszoknya és a fekete pulóver kiemelte karcsú alakját. Kért egy whiskyt és bámulta a hullámzó, őrjöngő tömeget. Néha-néha szájához emelte a poharat. Egy idő múlva a szeme sarkából látta, hogy egy magas, jóképű sűrűn rá-rá pillant. Figyeli. Vikinek is megakadt a szeme a pasin. Régóta nem volt barátja. Ebben az új városban nem is tudta mikor akad. Hiszen barátai sincsenek itt. Mindenki ismeretlen. Az utolsó kortynál a magas jóképű mellé lépett és megszólította.
- Egyedül vagy? – kérdezte a férfi.
- Igen – válaszolt a lány - Egyedül! Csak beugrottam egy kicsit körülnézni. Pár napja lakom a kollégiumban, most kezdem a jogi egyetemet. Illetve holnap kezdődik. Nem vagyok ismerős a városban. Talán te is egyetemre jársz – kérdezett vissza.
- Igen, tulajdonképpen én is az egyetemre járok – hangzott a válasz egy furcsa kis mosoly kíséretében.
A szakállas elmondta, hogy ő is csak beugrott egy italra. Meg azt is, hogy itt lakik nem messze.
- Meghívhatlak hozzám? – kérdezte egy kis idő múlva. Van nekem is egy üveg whiskym otthon. Szívesen megkínálnálak.
- Jóképűnek és szimpatikusnak tűnik a srác, és végül is mit veszíthetek? Itt úgysem tudok mást tenni. Legfeljebb lesz egy jó estém. Holnap úgyis kezdődik az egyetem. – morfondírozott magában Viki miközben kellemes bizsergést érzett belül. Eljátszadozott a gondolattal, (fejében be-bevillantak helyzetek és pozitúrák) - végül igen mondott.
Pár perces taxizás után egy családi ház előtt szálltak ki a kocsiból. A srác előre ment. A lány egy igen jó ízléssel berendezett kis legénylakásban találta magát, ami azonnal elnyerte a tetszését a tulajjal egyetemben.
A fiú kiment italért, de a küszöbről még visszakiáltott:
- Csinálj valami zenét!
Mire Viktória elvégezte a feladatot, már az asztalon volt a tálca, a whiskysüveg és a két pohár.
- Üdvözöllek nálam! – töltött a pasi – egyébként Péternek hívnak. És téged?
- Engem egyébként Viktóriának, Vikinek – nevetett a lány, kivillantva hófehér fogait.
- Akkor győzelem! – villant össze a két szempár és koccant össze a két pohár.
Most néztek először egymás szemébe. A lány szeme sötétbarna volt, a fiúé kék. Viktória még sohasem látott ilyen tiszta kék szemeket. Szinte megbabonázva nézte.
Az utcai zajokról nem vettek tudomást. Valahol az éjszakában egy kutya ugatása hallatszott. Beszélgettek. Már félig volt az üveg, amikor a férfi lassan simogatni kezdte a lány haját, az arcát kezébe fogta és lágyan megcsókolta. Viki hagyta, hogy a férfi nyelve lágy kutató mozgással körbejárta szája minden szegletét, és amikor a nyelve másodszor is végigsiklott fogain, visszacsókolt. A meglepetés erejével hatott rá az érzés, amely a csókolózással hatalmába kerítette. Egyre vadabbul csókolták egymást. Bár nem volt túlfűtött a lakás, a fiú inge rátapadt az izzadságtól a hátára és Viktória is úgy érezte, hogy rettenetesen meleg van.
Lihegve dőltek el a pamlagon. Péter, miközben még mindig csókolta a lányt, kezével lassú, de határozott mozdulatokkal vetkőztette, hagyva, hogy a másik segítsen a cipzár okozta apró probléma megoldásában. A férfit már közösen szabadították meg a ruhaneműitől, s pillanatokon belül egyetlen ruhadarab sem állt már útjában a simogató kezeknek és a csókoknak.
Megmutatom a fürdőszobát! – felkiáltással Péter karjába kapta a lányt, és csak a kád előtt állította talpra.
Hozzászólások
időrendi sorrend
Mivel kíváncsi lettem volna a folyttásra, most, az első rész elolvasás után keresem a második részt és sehol nem találom a cikkeid között. Talán kiemelted?
Katalina
Köszi, hogy olvastad. Ott van a második rész is írásaim között, ugyanezen a címen, római II. sorszámmal.
pusz
Juli :))
Katalina
Heleenke!
A sorrendi hibát magam is elkövettem, mint te. A valóság esélye szerintem is áll.
Amikor magam is hasonló képen tolmácsoltam az életem momentumait, akkor itt is többen megvádoltak, hogy a fantáziám végtelen. Gondolom "Julit" kicsit sem érdekli a kételkedők véleménye. Az emlékeinket magunk őrizzük és nosztalgiával gondolunk rájuk.
Az elszalasztott élményeket nem pótolja a gondolat.
Mindenkinek csak egy élete van és azt úgy kell élni, hogy ne szalasszon el senki semmiféle lehetőséget addíg, amíg fiatal, mert később meg fogja bánni. A vádaskodókkal pedig ne törődjetek, mert csak írigységből támadnak. Juli írásaiból sokan tanulhatnának, hiszen mindenféle prűdség nélkül, kendőzetlenül tudja ábrázoni mindazt, amit mások még gondolni sem mernek.
Üdvözlettel:
heleenke
Szia Juli!
Bevallom elkövettem azt a hibát, hogy először a második részt olvastam el, de most pótoltam a hiányoságom és így valóban kerekebb a töténet. Akár meg is eshetett bárkivel a valóságban is! Megmozgatta a fantáziámat!
Puszillak
heleenke
A sorrendi hibát magam is elkövettem, mint te. A valóság esélye szerintem is áll.
Amikor magam is hasonló képen tolmácsoltam az életem momentumait, akkor itt is többen megvádoltak, hogy a fantáziám végtelen. Gondolom "Julit" kicsit sem érdekli a kételkedők véleménye. Az emlékeinket magunk őrizzük és nosztalgiával gondolunk rájuk.
Az elszalasztott élményeket nem pótolja a gondolat.
Bevallom elkövettem azt a hibát, hogy először a második részt olvastam el, de most pótoltam a hiányoságom és így valóban kerekebb a töténet. Akár meg is eshetett bárkivel a valóságban is! Megmozgatta a fantáziámat!
Puszillak
heleenke
Köszi, hogy olvastad. Az egyetem még mindig ott áll...
pusz
Juli :))
ha fiatalabb lennék, bár nem így is! Hol ez az egyetem? Bár nem iszom, de ásványvize talán több embernek van otthon meg teája, mint whiskyje! Aranyos. Tetszik!! Üdv Éva.