újabb események régebbi események további események
19:45
Tündér módosította a naplóbejegyzését
21:15
zsoltne.eva új cikket töltött fel
17:19
wadbikaiy válaszolt egy szavazásra
17:19
wadbikaiy új cikket töltött fel
17:13
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
16:03
Black Ice módosította a cikkét
15:37
Black Ice új cikket töltött fel
07:20
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
16:53
Új cikk került fel a weboldalra
14:57
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
12:27
Black Ice módosította a cikkét
12:12
Black Ice új cikket töltött fel
16:04
Új cikk került fel a weboldalra
17:25
Új cikk került fel a weboldalra
14:47
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
13:34
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
12:16
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
11:46
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
05:42
wadbikaiy új cikket töltött fel
05:35
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába

Erotikus

Ma végre férfi volt a számban

2011. április 19. - Látogatók száma: 4 719

Már nem is tudtam, milyen érzés, oly régen volt benne részem.

A szájam bal sarka kissé még törődött, bár óvatos, s gyengéd, de mindenképp úrinős bánásmódban volt részem. A tiszteletről nem is beszélve. Már néhányszor találkoztunk, minden alkalommal elmondta, legszívesebben mit csinálna velem. Szeretem a még csak papíron lejátszott csatákat. Tudja, akkor tesz a kedvemre, ha én választhatok. Kreatív és minden alkalommal ki tudja elégíteni a kívánságaimat. Nagyon figyelmes, egy gyöngyszem, a maga nemében. Tudja, ha elveszíti a bizalmam, neki sincs meg a napi betevő. Nekem bármikor, hisz én döntök. Lelkiismeret furdalás nélkül rögtön lecserélném, ha mondjuk, durván nyúlna hozzám. Minden alkalommal újra és újra meg kell hódítania.

Ma is így volt, együtt voltunk.
Az érintése izgalommal töltött el, mikor közel éreztem magamhoz, némán és bólintva tettem meg mindent, amit kért.
Nem olyan összeszokott párocska módján elkapkodva: én kitátom, ő meg berakja.
Nem.
Minden találkozás egy elnyújtott élvezet örömével szépíti meg a záróakkordot, a nyitott pénztárca látványa sem rombolja le az illúziót.

Szükségem van rá, hogy vele legyek, kell az önbizalmamnak. Ezek a találkozások magabiztos és széles mosolyt csalnak az arcomra. Rákészülök minden alkalomra. Egy nő legyen ápolt és higiénikus. Ilyen közeli arckontaktusnál külön figyelmet érdemelnek az ajkak, hisz a szemek után ez szinte az első, amit minden férfi megnéz. Ha még meg is érintheti, otthonának is érezheti, és mindkét fél kedvére el is időzhet benne, különösen fontos az étvágygerjesztő, friss, de nem feltétlen a csípősen hűs mentolozott varázs. Nem túlzom el a kihívó színeket sem, a rúzsok csábító vörösességét inkább az éjszakai pillantások varázsának hagyom. A diszkrét ajakbalzsam megkönnyíti mindkettőnk élményét.

Különlegessé, már-már perverzzé teszi az eltöltött időt a stílusosan magázódó megszólítás. Ma mintha megfeledkezett volna magáról, egy tegező szót is hallani véltem oly közelről csodált szép szemei alól, majd szerepébe gyorsan visszatalálva újfent magázni kezdett. Ez a látszólag hűvös bensőséges kontaktus, ébredező egymásrautaltságot gerjeszt. Lassan kezdjük megismerni és megszokni ezeket az órára, percre pontosan tervezett látogatásokat. Én vagyok az, aki elmegy hozzá, a kezdeményező. Másként nem működik. Minden bártorságom összeszedve, remegve szólítottam meg legelőször is, hogy találkozni szeretnék vele. Első szóra elfogadott, de mindig meghagyva a választás lehetőségét, a döntés jogát. Amit nagyon szeretek benne, hogy sosem követelődzik, és nem sürget. Ha kedvet érzek hozzá, és újra látnám, elég egy telefon. Sosem hív. Ettől szabadnak, és mindenek elé valónak érezhetem magam. Szeretek nála lenni, az ilyen nap egy csúcs, minden szempontból.

Az órát lestem egész délelőtt, nehogy elkéssem. Hozzám öltözött, már várt. Egész közel hajolt, a koncentrált csendben figyeltem egyenletes szuszogását, a távolságtartás nyomát még az emlékeimből is törölte. Eleinte kerültem a szemkontaktust, mikor hátrahajtotta a fejem. Lesütöttem inkább a tekintetem, mindketten ugyanarra figyeltünk. Frissen mosott pólója az arcomhoz ért. Finom parfümillat borzolta a már dübörgő pulzusom.

A helyzet különlegességét emelve, egy tükröt adott a kezembe. Ne csak érezzem, lássam is, amit csinál. Együtt gyönyörködtünk a látványban. Kényelembe helyezett, megigazította a fejem alatt a támaszt, keresve a legjobb pozíciót. A szívem most is a torkomban dobogott, ahogy az ajkaim bámulta. Ösztönösen nyitottam a szám, szavak nélkül is tudtam, mit szeretne. Bennem lenni.
Először az ujjacskáival tolta félre a nyelvem, játszadozva siklott végig az ínyemen. Nagyot nyeltem.
Kezdett kiszáradni a szám.
Kesztyűs kézzel bánt velem, igazi férfi. Hagytam, hogy tegye a dolgát.
Nem szóltam, nem is tudtam volna, hisz tele volt vele a szám. Az érzékszerveimre hagyatkoztam, és a tükörre. Messzebbre is szállt a fantáziám, mígnem a szinte félig fekvő helyzetemben, a fejemhez simulva megláttam a kezében a fecskendőt. Még ezt a kis kellemetlenséget is mámoros lebegésként éltem meg, oly könnyedén csavarta a bal alsó 4-es tövébe a szerszámát.

Az érzéstelenítő pillanatok alatt féloldalassá tette a mosolyom, a könnyed behatolás érdekében még szélesebb tátogás volt a lelkes reakció szép szemű fogorvosom kérésére. Boldogan asszisztáltam minden szavára, türelmesen várva az apexlokátor gyökércsatorna mérésére. Elégedettség és nyugalom árasztott el annak tudatában, igen, kedvenceim között ő is az a férfi, akire sosem lehetek féltékeny, akárhány nőtől is kéri: tessék nagyra tátani!

A cikket írta: Je t'aime

19 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

 
2011. május 19. 21:09
Nos, nekem tetszik.
Annak ellenére, hogy a cím alapján vagy kannibál, vagy erotikus alkotásra asszociáltam. Mivel kannibálok nincsenek, marad a másik, illetve az sem, mert nincs kinn a cimke, ami nem a te hibád, hiszen nem is lehet.
Tetszett, ahogy megírtad, ilyen esetben a poént akkor is értékeli az ember, ha rájön.
Tetseztt akkor is, ha én is írtam hasonlót valamikor rég.
Tetszett, mert az ilyen írásoknak nem kell súlyos mondanivalót sejtetniük, csupán szórakozás céljára íródnak.
2011. április 26. 22:33
Az ünnep elteltével egy kedves idézettel nyitom meg a hozzászólás lehetőségét, ahogy ígértem.

„Ugyan ez a "béke szigete" a nagy NET-tengerben, de azért ezen a szigeten is lehetnek, vannak néha kisebb nagyobb cunamik...” (Pinokkió)

Szeretném, ha olyan békesség térne a közösségre, mint ami e cikk megjelenése előtt volt jellemző. Ha az utóbbi napokban megbántottam volna a hozzám szólók közül bárkit, elnézést kérek érte.
Hasonlóan, volt okom megbántódni, mégsem várok bocsánatkérést senkitől.
Az igazi megbocsátás szava nem hangzik el, az érződik.

Köszönöm, Zsötem
2011. április 24. 09:51

megtekintés Válasz erre: - 2011. április 24. 00:00

Azért, mert akkor sosem lenne vége a "bulinak". És elvileg, ha nem teszünk fát a tűzre, kialszik. És hasonlók.

Amúgy meg persze, hogy a szemei alól hallotta a szót - a hangját. Hiszen a szája a szeme alatt van minden embernek, és onnan jön a hang, a szó. Úgy általában, ha nem másféle hangról van szó, pl. űrgyűrűfüttyről, aminek a kibocsátóeredete - természetes állásban - szintén lejjebb helyezkedik el a szemeknél, de itt tegező szóról volt szó. Lehetne orrhang is, az is a szeme alatt van, ha függőlegesen nézzük és nem fejen állva, de orr-szóról nincs szó.
Mit kéne még megmagyarázni? Ennek anyám szerint a mestere vagyok.

"egy tegező szót is hallani véltem oly közelről csodált szép szemei alól,"

Ez teljesen világos hát. A szavak a szemünk alól jönnek, ha nem épp fejen állunk, de akkor nem kéne nagyon trécselni. A fekvő és egyéb pozitúrákat még átgondolom. De az én, isteni fenekű fogorvosom általában függőleges testhelyzetben, kissé előre dőlve dolgozik.
Következő kérdés?

Szia Szőlőszem!

Boszorkányos varázslatot kanyarítottál ide az éjféli óraütés hangjaira, el is bűvöltél vele, köszönöm. :)

Puszillak, Zsöti

Az ünnep időtartamára berekesztem a fórumot, kellemes Húsvétot és olvasói élményt kívánok az oldal látogatóinak!
2011. április 24. 09:28

megtekintés Válasz erre: - 2011. április 24. 00:06

Amúgy meg tudom, hogy nem ez a lényeg, csak kérlek szépen Titeket, ne folytassuk ezt tovább!
Köszönöm!

Csatlakozom az előttem szólóhoz! :-)
 
2011. április 24. 00:06
Amúgy meg tudom, hogy nem ez a lényeg, csak kérlek szépen Titeket, ne folytassuk ezt tovább!
Köszönöm!
2011. április 24. 00:00

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. április 23. 23:30

Ejnye Zsötem (azt hittem lezártuk), most te ítélsz... (Máté barátod 7:1-es hibáját követed el /én nem hiszek ebben a dologban, másban igen, de te biztos, ám akkor ne hibázz!/)!
Most írjam ide, kik mondtak mást, mint írtak?
Üdv, Pinokkió

Több választ tőlem nem kapsz ide, tudod miért...

Azért, mert akkor sosem lenne vége a "bulinak". És elvileg, ha nem teszünk fát a tűzre, kialszik. És hasonlók.

Amúgy meg persze, hogy a szemei alól hallotta a szót - a hangját. Hiszen a szája a szeme alatt van minden embernek, és onnan jön a hang, a szó. Úgy általában, ha nem másféle hangról van szó, pl. űrgyűrűfüttyről, aminek a kibocsátóeredete - természetes állásban - szintén lejjebb helyezkedik el a szemeknél, de itt tegező szóról volt szó. Lehetne orrhang is, az is a szeme alatt van, ha függőlegesen nézzük és nem fejen állva, de orr-szóról nincs szó.
Mit kéne még megmagyarázni? Ennek anyám szerint a mestere vagyok.

"egy tegező szót is hallani véltem oly közelről csodált szép szemei alól,"

Ez teljesen világos hát. A szavak a szemünk alól jönnek, ha nem épp fejen állunk, de akkor nem kéne nagyon trécselni. A fekvő és egyéb pozitúrákat még átgondolom. De az én, isteni fenekű fogorvosom általában függőleges testhelyzetben, kissé előre dőlve dolgozik.
Következő kérdés?
2011. április 23. 23:30

megtekintés Válasz erre: Je t'aime - 2011. április 23. 22:15

Kedves Pinokkió!

Én nem mernék egy olvasót sem álszent csapattagnak minősíteni.
Hiszem, hogy mindenki őszinte a tetszésnyilvánításkor.
Ugyanis nincs oka másként tenni. Valamint én sem tennék így, ezért másról sem feltételezem.
Ne ítélj, hogy ne ítéltess. Nolite iudicare, ut non iudicemini. (Máté 7:1) – hogy irodalmibb legyek.

Szeretettel, Zsötem

Ejnye Zsötem (azt hittem lezártuk), most te ítélsz... (Máté barátod 7:1-es hibáját követed el /én nem hiszek ebben a dologban, másban igen, de te biztos, ám akkor ne hibázz!/)!
Most írjam ide, kik mondtak mást, mint írtak?
Üdv, Pinokkió

Több választ tőlem nem kapsz ide, tudod miért...
2011. április 23. 22:19

megtekintés Válasz erre: - 2011. április 23. 00:57

Kedves Zsötem,

valóban többször említettem már ezeket az egyszerű igazságokat, de te hősiesen ellenállsz a nyilvánvalónak. (Emlékszem egyik cikkedben az „arc poétiká”-ra, az istennek sem voltál képes elfogadni a helyes formát, még most is az „öszvér” pompázik a műben.) Egye fene, egy rossz mondattal több nem oszt, nem szoroz. Ám bármennyire ragaszkodsz is a rossz megoldásokhoz, attól még rosszak maradnak, tehát „a szép szemei alól hallani” zavaros; elég lett volna a „hallani véltem”, de, mint oly sokszor, a túlcizelláltság és finomkodás megbosszulja magát – értelmetlenség születik belőle.

De hagyjuk a vesézést, neked lesz jobb, mert ha igazán kezelésbe venném a szövegedet, csuda dolgokra derülne fény.

Természetesen most is elkened a lényeget, a személyeskedést illetően is.

Az alázatról: nem sajátom az alázatos viselkedés, sőt kifejezetten taszít. Soha nem vagyok alázatos, és mástól sem várom el, hogy az legyen.

A tisztesség, az más. Tisztességesnek tartom magam. Hogy te az vagy-e, nem tudom. Talán az vagy. Én nem tapasztaltam.

Örülj a dicséreteknek, nem irigylem tőled, a kritikával pedig ne törődj. (Ám remélem, nem vagy annyira korlátolt, hogy az olyan evidenciákat is elutasítod, mint pl. letegező szó >>> tegező szó, vissza találva >>> visszatalálva, had (legyen) >>> hadd, mindenkép >>> mindenképp stb. Az igényesség nevében.)

Üdv,

Ktr.

Kedves Könyvtündér!

Szerintem ez a rossz cikkem nem éri meg a fáradtságot, hogy ennyit foglalkozz vele. :)
Köszönöm az elemzést, vannak benne hasznos részek, amiből tanultam, a helyesírási hibákat már ki is javítottam.

Egy személyiség kulcsmondatát fogalmaztad meg:
„Soha nem vagyok alázatos, és mástól sem várom el, hogy az legyen.”

A nyilvánvaló az, hogy az alázat a lélek finom sajátossága, az elfogadás szintjén. „Legyen meg a Te akaratod” - fejet hajt a legmagasabb rendezői elv előtt. Az ilyen ember nem azonosul az egóval, az elmével, mert tudja, lényének valódisága lelki, atmikus, isteni.

Egy darabig lehet egóból tolni sikeresen egy tevékenységet, jó mozgatórugó, a kitartáshoz elég, de a világ működéséhez már nem. Új energiák áramlanak a világba, az egóból való hozzáállás feszültséget okoz. Ezt az alázat nélküli feszültséget nem bírja el sokáig a karrier, a párkapcsolat, az egészség. Törik és borul.
Ha alázatos vagyok, egyenrangú félként tisztelettel fogadom el a másikat.

Megint csak figyelmetlenül olvastál, vagy nem győződtél meg előtte róla: az „arc poétika”-t már régen kijavítottam, és nem most, hogy itt felhozod. Most nem is tudnám, mert 2 héttel egy cikk születése után, Tündér engedélye kell a módosításhoz (köszönet neked).

Persze, át lehetne rágni az írásomat, ahogy mondod, de minek?
Lehet másként is összerakni a szavakat, ahogy példákat hozol fel, de azok nem az én szavaim lennének.
Eltűnne az egyénisége, az íze, amitől zsötemes. Irodalmilag így biztos sántít, és fog a többi is, ezt te jobban tudod, de ez a sántikáló eszköz kiválóan alkalmas arra, hogy átadja az érzést, ami bennem van.

A tökéletlensége teszi elfogadhatóvá azok számára, akik hasonlatosan „tökéletlenül” nyilvánulnak meg. Ettől emberi és kézzel fogható, szerethető. Ettől lesz lelkülete, a hozzám hasonlatos amatőr, kedvtelésből író-olvasó azonosulni tud vele, és örömét leli benne. Nekem ez a fontos: szórakoztatni, örömet okozni, és élményhez juttatni a látogatóimat, és persze iszonyatosan élvezni az írás izgalmát. :)
Bemerem vállalni emberi tökéletlenségemet, békében vagyok vele, és magammal. Ettől szép az élet(em).

Zsötem
2011. április 23. 22:15

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. április 22. 23:16

Szia Zsötem!
Csak figyelmeztettelek.
Szerintem nem.
Magadra veszel címkéket.
Csak nem akartam az álszent csapat tagja lenni.
Üdv,
Pinokkió

Kedves Pinokkió!

Én nem mernék egy olvasót sem álszent csapattagnak minősíteni.
Hiszem, hogy mindenki őszinte a tetszésnyilvánításkor.
Ugyanis nincs oka másként tenni. Valamint én sem tennék így, ezért másról sem feltételezem.
Ne ítélj, hogy ne ítéltess. Nolite iudicare, ut non iudicemini. (Máté 7:1) – hogy irodalmibb legyek.

Szeretettel, Zsötem
2011. április 23. 00:57

megtekintés Válasz erre: Je t'aime - 2011. április 23. 00:03

Kedves Könyvtündér,

váltsunk témát, én már kimosolyogtam magam mára. :)

Újat ma sem tudtál mondani, e sablonokat már elsütötted néhányszor.

Csak 1 példa erejéig foglalkoznék még ezzel a kérdéskörrel.

Azt írod: „Én vettem a fáradságot és figyelmesen elolvastam a cikkedet.”
Már alapból nem fedi a valóságot.
Ha így tetted volna, értenéd többek között mit jelent a:
„hallani véltem volna, oly közelről csodált szép szemei alól” = a szájából véltem hallani.
A te értelmezésed szerint, nyilván az alapos olvasás következtén, e kérdést hozza fel: „nem tudom, hogy lehet szem alól csodálni”

A reakciókkal ezután sem lesz bajom, jöhetnek a kritikák. De aki művelt, az tanuljon meg alázatosan és tisztességgel beszélni a másikkal. A stílusod még privát levelezésben sem ildomos, nem hogy egy nyilvános oldalon.

Üdv. Zsötem

Kedves Zsötem,

valóban többször említettem már ezeket az egyszerű igazságokat, de te hősiesen ellenállsz a nyilvánvalónak. (Emlékszem egyik cikkedben az „arc poétiká”-ra, az istennek sem voltál képes elfogadni a helyes formát, még most is az „öszvér” pompázik a műben.) Egye fene, egy rossz mondattal több nem oszt, nem szoroz. Ám bármennyire ragaszkodsz is a rossz megoldásokhoz, attól még rosszak maradnak, tehát „a szép szemei alól hallani” zavaros; elég lett volna a „hallani véltem”, de, mint oly sokszor, a túlcizelláltság és finomkodás megbosszulja magát – értelmetlenség születik belőle.

De hagyjuk a vesézést, neked lesz jobb, mert ha igazán kezelésbe venném a szövegedet, csuda dolgokra derülne fény.

Természetesen most is elkened a lényeget, a személyeskedést illetően is.

Az alázatról: nem sajátom az alázatos viselkedés, sőt kifejezetten taszít. Soha nem vagyok alázatos, és mástól sem várom el, hogy az legyen.

A tisztesség, az más. Tisztességesnek tartom magam. Hogy te az vagy-e, nem tudom. Talán az vagy. Én nem tapasztaltam.

Örülj a dicséreteknek, nem irigylem tőled, a kritikával pedig ne törődj. (Ám remélem, nem vagy annyira korlátolt, hogy az olyan evidenciákat is elutasítod, mint pl. letegező szó >>> tegező szó, vissza találva >>> visszatalálva, had (legyen) >>> hadd, mindenkép >>> mindenképp stb. Az igényesség nevében.)

Üdv,

Ktr.
2011. április 23. 00:03

megtekintés Válasz erre: - 2011. április 22. 23:37

Kedves Zsötem,

fordítva ültél a bilire!

Nem tudom elégszer ismételni: a hiúság kismértékben ösztönző, ám nagy dózisban korlátozza a tisztánlátást. Te hiúságodban érzed sértve magad, a látásod elhomályosult, olyannyira, hogy még olvasni sem tudsz. A többi már ebből következik: képtelen vagy érveket felsorakoztatni, csúsztatsz, butaságokat beszélsz, ráadásul pont azt teszed, amit nekem felrósz – személyeskedsz.

Elhiszem, hogy nem esett jól neked a sok elismerés után kritikai hangvételű hsz-em. De – mint már többször hangsúlyoztam – ha a köz elé bocsátod a művedet, akkor számolj vele, hogy a reakciók sokfélék, és nem csak kedvezők lesznek.

A csúsztatásról:

„a semmiről írok közönségesen és ízléstelenül” – veted a szememre a Tündérnek írt hsz-edben; „ízléstelen és, tőled szokatlan módon, roppant közönséges” – írtam én a címmel kapcsolatban.

„ez is rólam szól, a senkiről, mint minden, amiben szex van” – írod te a hsz-ben. Én csak annyit írtam, hogy a cikked nem szól semmiről – tényleg, miről is szól? –, illetve hogy a cikk mögött (mint több más cikked mögött) ott a szexualitás. Azonban nem minősítettem a szexualitáshoz való viszonyodat se pro, se kontra, csupán leszögeztem egy tényt. (Egyébként a szexualitással mint témával sincs bajom.) Egészen más vonatkozásban vannak kifogásaim a cikkeddel kapcsolatban, ezt meg is írtam.

Szóval, nem ártana, ha figyelmesen olvasnál. Én vettem a fáradságot és figyelmesen elolvastam a cikkedet.

A személyeskedésről:

„A prűdség és az anti-nő előítéletei keverednek benned az irigységgel és bármilyen szintű féltékenységgel. Azt, hogy a kedvenceid, szeretteid pozitív visszajelzést tanúsítanak irányomban, egy negatív »szakmai« véleménybe csomagolva kompenzálod.”

Köszönöm személyiségem átfogó elemzését, valóban szakember vagy, hozzáértő, alapos és elfogulatlan. Most végre, tőled – autentikus forrásból – megtudtam, milyen is vagyok. Én nem venném a bátorságot, hogy egy ismeretlenről ilyesféléket állítsak, pedig nem idegen tőlem a pszichológia. Nem emlékszem, hogy veled kapcsolatban akár csak hasonlókat is említettem volna. Nem aggattam rád címkéket, ellentétben veled. Most sem teszem, pedig volna néhány rád illő…
Őszintén szólva nem tudom értelmezni a kirohanásodat. Merész következtetéseid mosolyt fakasztottak. Nem is értem, mire vagy kire kellene irigynek és féltékenynek lennem, és miért. Talán te vagy irigy és féltékeny, mert azt mondtam, hogy pl. Nem Tom, Postáska és Dunnácska tud ilyesmit jól megírni. És ez bizony így van. Fájdalom, Zsötem, simán zsebre vágnak téged. Továbbá tudod, mijük van még, ami neked nincs? Humoruk. És hogy nekik tetszett a cikked, az teljesen rendben van, én nem érzem magam elárulva. Ők nem tudtak semmit előre (honnan és miért is kellett volna tudniuk?), hagyd őket békén, ne akarj szart kavarni. Ne keverd bele a lapot, és ne akard össznépi konfliktussá hizlalni azt, hogy képtelen vagy megemészteni egy bírálatot.

Üdv,

Ktr.

Kedves Könyvtündér,

váltsunk témát, én már kimosolyogtam magam mára. :)

Újat ma sem tudtál mondani, e sablonokat már elsütötted néhányszor.

Csak 1 példa erejéig foglalkoznék még ezzel a kérdéskörrel.

Azt írod: „Én vettem a fáradságot és figyelmesen elolvastam a cikkedet.”
Már alapból nem fedi a valóságot.
Ha így tetted volna, értenéd többek között mit jelent a:
„hallani véltem volna, oly közelről csodált szép szemei alól” = a szájából véltem hallani.
A te értelmezésed szerint, nyilván az alapos olvasás következtén, e kérdést hozza fel: „nem tudom, hogy lehet szem alól csodálni”

A reakciókkal ezután sem lesz bajom, jöhetnek a kritikák. De aki művelt, az tanuljon meg alázatosan és tisztességgel beszélni a másikkal. A stílusod még privát levelezésben sem ildomos, nem hogy egy nyilvános oldalon.

Üdv. Zsötem
2011. április 22. 23:37

megtekintés Válasz erre: Je t'aime - 2011. április 22. 06:49

Kedves Könyvtündér,

a tegnapi gondolatsort folytatnám a maival.

Sikerült teljes mértékben abba a hibába esned, hogy a cikkben olvasottakkal azonosítottad az írót.

A”zsötemség”, mint tevékenység, nevéből adódóan játszani engedi a témához tartozó bármilyen túlfűtött megnyilvánulást. Ezért keltettem életre. Mariska nick néven mindjárt más megvilágítást kapott volna ugyanez a téma, vagy a valóban erotikus írásaim valamelyike. Mert ebben a cikkben valójában nincs semmi erotika.

Bármelyiket is nézzük, még egyik írásom sem nyerte el a tetszésedet, a nem erotikus sem. (Határtalan, mint az óceán.)
Egyébként a heti vezércikkem sem erotikus, és az sem áll, hogy nálam minden az erotikáról szól, bár a nick név megengedné.
Sosem volt hozzám egy elismerő szavad, már megszoktam.

Viselkedésed valódi oka másban rejlik. A prűdség és az anti-nő előítéletei keverednek benned az irigységgel és bármilyen szintű féltékenységgel. Azt, hogy a kedvenceid, szeretteid pozitív visszajelzést tanúsítanak irányomban, egy negatív „szakmai” véleménybe csomagolva kompenzálod.

A külsős olvasók visszajelzései (e-mail, sms) kivétel nélkül azonosak az itt írt hsz-ekkel:
„Nagyon szuper a cikk, így olvasva, írásban is látva” – ő felolvasásban hallgatta meg tőlem.
„klassz volt, jó kis csavarral a végén”
„már kezdtem örülni, hogy egy jó fütyi volt, mire rájöttem, hogy a fogorvos...:-))”
„Trükkös! :)”
„Igen ez egész jól sikerült:) Nem semmi:)” stb.

Összességében azt kell, mondjam, nekem sem muszáj erre az oldalra írnom. Mint ahogy már azok sem teszik, akiket a kíméletlen véleményeid űztek el. Nem azért, mert jogosak lettek volna, hanem mert senkinek sem hiányzik, hogy a nem kevés munkával felépített önbizalmát, és sikerélményét egy önmagában labilis személyiség szétzúzza.

Kérdés, megéri-e az oldalnak az írói táborát hagyni elmenni, azért, hogy neked játszóteret adjon?

Üdv. Zsötem

Kedves Zsötem,

fordítva ültél a bilire!

Nem tudom elégszer ismételni: a hiúság kismértékben ösztönző, ám nagy dózisban korlátozza a tisztánlátást. Te hiúságodban érzed sértve magad, a látásod elhomályosult, olyannyira, hogy még olvasni sem tudsz. A többi már ebből következik: képtelen vagy érveket felsorakoztatni, csúsztatsz, butaságokat beszélsz, ráadásul pont azt teszed, amit nekem felrósz – személyeskedsz.

Elhiszem, hogy nem esett jól neked a sok elismerés után kritikai hangvételű hsz-em. De – mint már többször hangsúlyoztam – ha a köz elé bocsátod a művedet, akkor számolj vele, hogy a reakciók sokfélék, és nem csak kedvezők lesznek.

A csúsztatásról:

„a semmiről írok közönségesen és ízléstelenül” – veted a szememre a Tündérnek írt hsz-edben; „ízléstelen és, tőled szokatlan módon, roppant közönséges” – írtam én a címmel kapcsolatban.

„ez is rólam szól, a senkiről, mint minden, amiben szex van” – írod te a hsz-ben. Én csak annyit írtam, hogy a cikked nem szól semmiről – tényleg, miről is szól? –, illetve hogy a cikk mögött (mint több más cikked mögött) ott a szexualitás. Azonban nem minősítettem a szexualitáshoz való viszonyodat se pro, se kontra, csupán leszögeztem egy tényt. (Egyébként a szexualitással mint témával sincs bajom.) Egészen más vonatkozásban vannak kifogásaim a cikkeddel kapcsolatban, ezt meg is írtam.

Szóval, nem ártana, ha figyelmesen olvasnál. Én vettem a fáradságot és figyelmesen elolvastam a cikkedet.

A személyeskedésről:

„A prűdség és az anti-nő előítéletei keverednek benned az irigységgel és bármilyen szintű féltékenységgel. Azt, hogy a kedvenceid, szeretteid pozitív visszajelzést tanúsítanak irányomban, egy negatív »szakmai« véleménybe csomagolva kompenzálod.”

Köszönöm személyiségem átfogó elemzését, valóban szakember vagy, hozzáértő, alapos és elfogulatlan. Most végre, tőled – autentikus forrásból – megtudtam, milyen is vagyok. Én nem venném a bátorságot, hogy egy ismeretlenről ilyesféléket állítsak, pedig nem idegen tőlem a pszichológia. Nem emlékszem, hogy veled kapcsolatban akár csak hasonlókat is említettem volna. Nem aggattam rád címkéket, ellentétben veled. Most sem teszem, pedig volna néhány rád illő…
Őszintén szólva nem tudom értelmezni a kirohanásodat. Merész következtetéseid mosolyt fakasztottak. Nem is értem, mire vagy kire kellene irigynek és féltékenynek lennem, és miért. Talán te vagy irigy és féltékeny, mert azt mondtam, hogy pl. Nem Tom, Postáska és Dunnácska tud ilyesmit jól megírni. És ez bizony így van. Fájdalom, Zsötem, simán zsebre vágnak téged. Továbbá tudod, mijük van még, ami neked nincs? Humoruk. És hogy nekik tetszett a cikked, az teljesen rendben van, én nem érzem magam elárulva. Ők nem tudtak semmit előre (honnan és miért is kellett volna tudniuk?), hagyd őket békén, ne akarj szart kavarni. Ne keverd bele a lapot, és ne akard össznépi konfliktussá hizlalni azt, hogy képtelen vagy megemészteni egy bírálatot.

Üdv,

Ktr.
2011. április 22. 23:16

megtekintés Válasz erre: Je t'aime - 2011. április 22. 18:54

Kedves Barátom, Pinokkió!

Kérlek, ne hozd már fel a múltbéli eseményeket, maradjunk meg ennél a történetnél.

A 7 pontban felsorolt minősítésből annyi a helytálló, hogy igen, szeretnék igényesen írni. De az élő beszédem is hasonló az írotthoz, tehát ez nem nehéz.
Nekem az jön le, hogy baromira nem ismer egy embert, és ráaggat olyan címkéket, amelyek hamisak.
Mintha egy tök egyszerű szabású Gucci ruhára megkérdezné a szomszédasszony: melyik kínai piacról való?

Köszönöm a 3-ast. :)
Puszil Zsötem

Szia Zsötem!
Csak figyelmeztettelek.
Szerintem nem.
Magadra veszel címkéket.
Csak nem akartam az álszent csapat tagja lenni.
Üdv,
Pinokkió
2011. április 22. 18:55

megtekintés Válasz erre: Petra - 2011. április 22. 15:50

Aki cikket tesz fel, az kiteszi magát annak, hogy esetleg lesz akinek nem fog tetszeni az írás, és ezt szóvá is teszi, hacsak le nem tiltod a hozzászólásokat, mint azt Black Ice is tette.
Nem arról van szó, hogy ha nem értesz egyet a kritikával, akkor azt szó nélkül le kellene nyelni, a kritikának is lehet kritikája:-) De ezért az oldal elhagyásának fontolgatásával reagálni, és erre lázítani a többieket elég gyerekesnek tűnik:
"Kérdés, megéri-e az oldalnak az írói táborát hagyni elmenni, azért, hogy neked játszóteret adjon?"
Aki pedig próbálja elsimítani a viszályokat, azt hasba vágni, majd azzal lezárni a párbeszédet, hogy én még itt szólhattam, de te a továbbiakban már csak priviben, nem túl korrekt szerintem.
A cikkről:
A cím sokat sejtető, ígéretes. Ezek után hiányoltam a pornográf jelölést.
A cselekmény nem elég feszített tempójú, túlságosan a mellékes részletekben elvesző, és ezért hamar kiderült nekem, hogy "mellé"beszélésről van szó.
Az alapötlet jó, de mivel engem nem tudtál megvezetni, ezért a kidolgozás számomra lehetett volna tökéletesebb is.

Kedves Petra,
köszönöm a hozzászólásod. Meg lehet ezt beszélni így is.

Persze, hogy nem tetszhet minden olvasónak egy írás. De nem mindegy, hogy nemtetszésének milyen stílusban ad hangot, és mennyire van mögötte személyes indíttatás.
Hangsúlyoztam 12:44-kor, hogy nem sosem tiltok le senkit, és nem is fogok. Nem értek egyet ezzel az módszerrel.
Nem lázítottam senkit, az oldallal kapcsolatos dolgokról meg nem nyilatkozom. Pont ettől korrekt.
Erre utal a Tündér felé tett privát megbeszélés felvetése, mert ebben maradtunk néhány héttel ezelőtt.

A cikkről:
Tetszik a meglátásod, és teljesen helytálló, egyenes. Ezt humánus, igazán építő jellegű kritikának nevezem, amivel tudok azonosulni. Így is lehet közölni egy véleményt, emberszámba véve a másikat.
Zsötem
2011. április 22. 18:54

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. április 22. 15:34

Kedves Zsötem!
Te már párszor abba a hibába estél, hogy amikor valakinek nem tetszik az írásod (zsűri, Ktr), csak úgy mellékesen (lehet észre se veszed) odacsapsz az oldalnak. Az ilyen alkalmakkor Tündérnek kötelessége nyíltan kiállni az oldal mellett. Ezen ne lepődj meg, megtenné mással is;-)
Amit írt szerintem világos és te rosszul értelmezed. Nem ellened szólt, hanem egy elvi állásfoglalás volt, amiből csak egy rész volt, amit te a személyeskedés eltűrésének felszólításának vélsz; megjegyzem, (szerintem) helytelenül, és az összes többi mellet frankón elsiklasz amit mond.
A cikkről folyt köv. priviben (amúgy nekem 3*)
Puszi, barátod:
Pinokkió

Kedves Barátom, Pinokkió!

Kérlek, ne hozd már fel a múltbéli eseményeket, maradjunk meg ennél a történetnél.

A 7 pontban felsorolt minősítésből annyi a helytálló, hogy igen, szeretnék igényesen írni. De az élő beszédem is hasonló az írotthoz, tehát ez nem nehéz.
Nekem az jön le, hogy baromira nem ismer egy embert, és ráaggat olyan címkéket, amelyek hamisak.
Mintha egy tök egyszerű szabású Gucci ruhára megkérdezné a szomszédasszony: melyik kínai piacról való?

Köszönöm a 3-ast. :)
Puszil Zsötem
2011. április 22. 18:53

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2011. április 22. 14:08

Szia Zsötem!

Nem helyes egy beszélgetést így lezárni, hogy többet ne szólj kedves Tündér;-)
Nekem nem volt inkorrekt Ktr, a véleményét fogalmazta meg, és most őt kell megvédenem, de akkor majd priviben!

Pussz,
Tündér

Kedves Tündér!

Mint az imént írtam, a privát területet a naplóírásnál javasoltad. Szó sincs arról, hogy itt ne szólalj meg, max. magamnak mondhatom, hogy ne szólj szám, nem fáj fejem. :)
Hogy kit védesz meg, az szíved joga. A külsős, nem regisztrált olvasói vélemények viszont egészen mások.
Puszillak, Zsötem
2011. április 22. 15:50
Aki cikket tesz fel, az kiteszi magát annak, hogy esetleg lesz akinek nem fog tetszeni az írás, és ezt szóvá is teszi, hacsak le nem tiltod a hozzászólásokat, mint azt Black Ice is tette.
Nem arról van szó, hogy ha nem értesz egyet a kritikával, akkor azt szó nélkül le kellene nyelni, a kritikának is lehet kritikája:-) De ezért az oldal elhagyásának fontolgatásával reagálni, és erre lázítani a többieket elég gyerekesnek tűnik:
"Kérdés, megéri-e az oldalnak az írói táborát hagyni elmenni, azért, hogy neked játszóteret adjon?"
Aki pedig próbálja elsimítani a viszályokat, azt hasba vágni, majd azzal lezárni a párbeszédet, hogy én még itt szólhattam, de te a továbbiakban már csak priviben, nem túl korrekt szerintem.
A cikkről:
A cím sokat sejtető, ígéretes. Ezek után hiányoltam a pornográf jelölést.
A cselekmény nem elég feszített tempójú, túlságosan a mellékes részletekben elvesző, és ezért hamar kiderült nekem, hogy "mellé"beszélésről van szó.
Az alapötlet jó, de mivel engem nem tudtál megvezetni, ezért a kidolgozás számomra lehetett volna tökéletesebb is.
2011. április 22. 15:34
Kedves Zsötem!
Te már párszor abba a hibába estél, hogy amikor valakinek nem tetszik az írásod (zsűri, Ktr), csak úgy mellékesen (lehet észre se veszed) odacsapsz az oldalnak. Az ilyen alkalmakkor Tündérnek kötelessége nyíltan kiállni az oldal mellett. Ezen ne lepődj meg, megtenné mással is;-)
Amit írt szerintem világos és te rosszul értelmezed. Nem ellened szólt, hanem egy elvi állásfoglalás volt, amiből csak egy rész volt, amit te a személyeskedés eltűrésének felszólításának vélsz; megjegyzem, (szerintem) helytelenül, és az összes többi mellet frankón elsiklasz amit mond.
A cikkről folyt köv. priviben (amúgy nekem 3*)
Puszi, barátod:
Pinokkió
2011. április 22. 14:08

megtekintés Válasz erre: Je t'aime - 2011. április 22. 12:44

Szia Kedves Tündér!

Egy percig sem kértem, hogy kiűzetés történjen.
Nem érzem magam megsértve. A hozzászólást érzem felszínesen értelmezett, személyeskedő kritikának.
Minősítőnek és megalázónak. Rosszindulatúnak, igaztalannak.
Sosem tiltok le senkit, had mutatkozzon be minden hsz-elő a maga teljes fényében.

Nem voltál meggyőző, mert arról írsz, hogy fogadjam el a személyeskedést, hogy a semmiről írok közönségesen és ízléstelenül, vagyis saját magamról, mivel állítólag ez is rólam szól, a senkiről, mint minden, amiben szex van.

A többit privát megbeszéljük.
Puszillak, Zsötem

Szia Zsötem!

Nem helyes egy beszélgetést így lezárni, hogy többet ne szólj kedves Tündér;-)
Nekem nem volt inkorrekt Ktr, a véleményét fogalmazta meg, és most őt kell megvédenem, de akkor majd priviben!

Pussz,
Tündér
2011. április 22. 12:47

megtekintés Válasz erre: - 2011. április 22. 09:33

Szia Zsöti!

Könyvtündérrel ellentétben, nekem nagyon tetszett az írásod. Főként azért, mert az utolsó bekezdésig izgalomban tudtad tartani az olvasót, hogy végül is mi lesz a végkifejlet. Attól jó szerintem egy írás, hogy az olvasót hajtja a kíváncsiság...és tovább olvassa. A végén a csattanó, zseniális!

pusz
Juli

Szia Juli!

Köszönöm szépen. :)
Ez egy tipikusan íráskényszer (1,5 óra) alatt született cikk.
Parittyába rakja az olvasó fantáziáját. Had lője ki magát, szárnyaljon.
Hatása egy citromé, mikor koordinálatlanul beindul a nyálelválasztás. Mire asszociál rögtön az elme? Itt csak szex történhet.
Hát, persze.
A végére viszont kell egy lezárás, a landolás előtt meg kell húzni az irányítózsinórt, hogy a vízszintes sebességet függőlegesbe vigyük át. Kellemes legyen a földet érés, és maradandó az élmény. :)

Puszillak, Zsöti
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: