újabb események régebbi események további események
10:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
22:55
Ilona új cikket töltött fel
21:17
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
19:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:58
Ködmadár új cikket töltött fel
19:05
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
18:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:51
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
09:05
zsoltne.eva módosította a cikkét
16:58
Zet új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:58
Sáriell regisztrált a weboldalra
14:10
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
12:08
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
10:26
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
09:26
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
20:51
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
20:20
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
20:10
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:08
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:04
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez

Erotikus

Harmadik 1

2011. november 28. - Látogatók száma: 4 430

Egy név nélküli cikket olvastam tegnap: Tüzes Projekt címmel és ez eszembe juttatott egy elfeledett emléket.

Előző kapcsolatom tartott néhány évig, de valahogy mindig nehezen boldogultam a párommal. Erős egyéniség volt, ravasz és ízig-vérig férfi. Talán nem a szó jó értelmében, de azóta vége lett. Mindenképp nagy kalandor, aki a nőket a dumájával veszi le a lábáról. Én is bedőltem neki. Augusztusban ismerkedtünk meg és Karácsonykor már együtt laktunk. Aztán közeledett az első együtt töltött születésnapja és én megkérdeztem tőle, mit szeretne erre az alkalomra. Ő pedig huncut kis mosollyal a szája szélén rám villantotta zöldes szemeit. - A barátnődet harmadiknak.- Ez volt a válasz.
Jól emlékszem, úgy éreztem, mint akit gyomron vágtak. Alig vagyunk még együtt fél éve és máris mást akar? Ennyire unalmas lennék? Mitől jobb az a lány, miért vágyik rá? Én miért nem vagyok elég? Ezer kérdés és a keserűség marta szét azonnal savként az álmaimat, a szívemet. Tiltakozni kezdtem, ő pedig ügyesen kivágta magát, hogy csak viccelt. Na nem! Ezt nem! Lehet, hogy oda vagyok érte, de én nem akarom látni, hogy egy másik nőt fogdos! Egyáltalán hogyan is kérhet ilyet? Hetekig nem tértem magamhoz, de közben minden nappal egyre kíváncsibb lettem. Valami, ott legbelül nem hagyott nyugodni. Motoszkált bennem a gondolat, milyen lehet egy lánnyal? Piszkált, mint egy szálka a húsomba ékelődve és a barátnőmre ettől kezdve már nem „barátnőként” néztem, hanem egy aktmodellként. Megfelelő? A teste, az idomai, a viselkedése? Utáltam magam emiatt, de a párom nem szólt többet erről. Megemésztettem a dolgot és végül a születésnapja előtt a fülébe suttogtam, hogy esetleg nem lenne ellenemre. Nem nyugodtam meg. Olyan idiótának éreztem magam. Mint egy kis bogár, aki a nagy fák alatt korzózik és attól fél eltapossák, vagy ráhull valami az égből.
Idegesen hívtam el a lányt magunkhoz és hiába voltunk jóban, én csak makogtam neki, nehezen nyögtem ki, mit is szeretnék. A párom nem volt jelen, talán akkor világgá is szaladok szégyenemben. Remegtem a félelemtől, hogy mit is gondol majd rólam az ötlet miatt, mert ez valahogy olyan irreálisnak tűnt, de nem ellenkezett. Azt mondta, úgy is tetszett neki már a barátom, nem gond. Na ettől sem lettem boldogabb. Egyre csak azt éreztem, hogy sodródok valami felé, amit nem akarok. A zuhanás, amit minden porcikám el akart kerülni már méterekre volt és én hiába kapálóztam.
Aztán felhívtam Karcsit, hogy hazajöhet és addig kimenekültem a konyhába. Marcsi pedig követett. Mindegy volt mit, de valamit tennem kellett! Kávét főztem, inni kínáltam őt és remegő kezekkel raktam elé mindent. Aztán az ablakhoz vonultam és nekidőltem a falnak. Fél szemmel figyeltem őt. Az alkata hasonlított az enyémhez, semmi extra, mellek a helyén, csípő, derék rendben, hosszú göndör szőke haja nekem is tetszett ez tény, csak nem gondoltam, hogy egyszer bele is fogok túrni…
A kávé nem ment le a torkomon. A gyomrom mogyorónyira zsugorodott és abban a pillanatban, hogy Karcsi megérkezett, mintha villám csapott volna belém. Sírni akartam, visszakozni, elrohanni, menekülni, minél messzebb! Ez a félelem velem maradt szinte egész este, nem múlt el. Folyamatos idegfeszültségben tartott a gondolat, hogy mégis csak más nővel lesz a párom. Na jó, én is ott leszek, de azért mégsem olyan egyszerű ez. Őrlődtem és már az agyhalál állapotát vártam, amikor Karcsi odalépett és szájon csókolt. Aztán a fülembe súgta, hogy csodálatosabb ajándékot még soha senkitől nem kapott! A hangja megnyugtatott kissé. Átölelt és én is őt. Aztán Marcsi megkérdezte, hol szeretnénk csinálni a dolgot. Én elbújtam Karcsi mellkasa mögött és hagytam, irányítson ő innentől. Nem éreztem magamban erőt a folytatáshoz. Időt akartam, még nem álltam készen erre. Kínlódott a birtoklási vágyam a kíváncsisággal és az adott szavammal. Értelem és érzelem dúlt bennem nagy harcokat. Karcsi nagyon is tudta szerintem, mert megsimogatott, igaz csak futólag, de nekem mindent jelentett. Kézen fogott engem és Marcsi is felállt. Bevezetett a hálóba, én meg mentem mereven. Olyan érzés volt, mint amikor a kínpadra visznek. Egyetlen porcikám sem akarta, egyetlen sejtem sem kívánt oda bemenni, de zavartan megágyaztam. Mit mondjak? Mit tegyek? Próbáltam erőt meríteni, hogy ne szaladjak ki, s eközben észre sem vettem, hogy Karcsi beszélget Marcsival. A lány leült az ágy szélére s én gondosan püfölgettem a párnát. Az ágy most, valami UFO- nak látszott, el sem tudtam hinni, hogy ott fog megtörténni. Nem akartam! Nem bírtam volna elviselni! Annyira bizonytalan voltam magamban, a kapcsolatomban és a saját érzéseimben, hogy egyszerűen őrültségnek ítéltem, amit épp tenni készültem.

folyt. köv.

kép: internet

A cikket írta: Xaide

4 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. december 3. 15:11

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. november 30. 19:58

Szia Xaide!
Nagyon életszerű írás. Én nem törnék pálcát (majd a végén), megyek is tovább...
Pinokkió

Köszönöm
Xaide
 
2011. december 3. 15:10
Tisztelt Bokor Úr!

Értékelem Öntől ezt a nemes gesztust.

Köszönöm
Xaide
2011. december 3. 12:38
Tisztelt Xaide!
Nem az én értékrendem, de végigolvasom, az Ön írói tehetsége iránti tiszteletből.
Bokor
2011. november 30. 19:58
Szia Xaide!
Nagyon életszerű írás. Én nem törnék pálcát (majd a végén), megyek is tovább...
Pinokkió
2011. november 29. 13:13

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2011. november 28. 17:43

Kedves Xaide!

Rendkívül jól megírtad a lelki tusakodás minden apró rezdülését!
Remek cikk!

Pussz, Tündér

Kedves Tündér!

Köszönöm, hogy olvastad!

Xaide
2011. november 29. 13:11

megtekintés Válasz erre: Virág - 2011. november 28. 12:29

Szia X! Minden jóérzésű porcikám tiltakozik az ellen, h elhitesd magaddal, h te is akarod, ráadásul olyan pasi miatt, aki szerintem meg sem érdemelt. Azt hiszem a kívánsága kimondásakor kellett volna dobni.

Szia Virág!

Hogy elhitettem volna magammal bármit? Vagy mégis inkább belső késztetés volt? Ezt majd a végén döntsük el, ha mindketten okosabbak leszünk. Hogy megérdemeltük e egymást? Ezt sem akarom eldönteni, így alakult. Annyi biztos, nem ő volt a nagy Ő.

Köszönöm
Xaide
2011. november 29. 13:05

megtekintés Válasz erre: Lizelotte - 2011. november 28. 11:39

Szia Xaide!

Egy kis alkohol jól jött volna feszültségoldó gyanánt...
Várom a folytatást!

Üdv,
L.

Szia Lizelotte!

Igazad lehet. Erre nem is gondoltam. Annyira ideges voltam, hogy fel sem merült bennem ez az ötlet akkor.

Köszönöm
Xaide
2011. november 29. 13:03

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2011. november 28. 11:34

Szia X!

A bizonytalanság sajnos romboló hatású. Kíváncsian várom, leküzdötted e. Lehet, hogy Évának van igaza. Egy idegennel kevesebb a majré, bár ez azért mégis csak egy "bizalmi" viszony.
Meglátjuk mi lesz a vége.

Üdv:A

Szia A!

Bizalom... hm. Meglátjuk.

Köszönöm
X
2011. november 29. 13:02

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. november 28. 10:35

Kedves Xaide!

Azért nem semmi idáig eljutni? Jól érzékelteted a dilemmát..., de belementél, valakiért, akiben nem is vagy annyira biztos. A kíváncsiság volt az erősebb? Ki tudja? Talán egy idegen kevesebb majrét jelentett volna, mint egy barátnő.
Nem tudom a folytatást, ezért nem megyek elébe. Ismerek olyan véget egy ilyen elkezdett "játéknak", amivel ennek a játéknak vége. :-)

Éva

Szia Éva!

Ezekre a kérdésekre kerestem én is a választ. Talán benne lesz a történetben. Majd a végén én is újraolvasom és esetleg megtalálom a válaszokat is.

Köszönöm
Xaide
2011. november 28. 17:43
Kedves Xaide!

Rendkívül jól megírtad a lelki tusakodás minden apró rezdülését!
Remek cikk!

Pussz, Tündér
2011. november 28. 12:29
Szia X! Minden jóérzésű porcikám tiltakozik az ellen, h elhitesd magaddal, h te is akarod, ráadásul olyan pasi miatt, aki szerintem meg sem érdemelt. Azt hiszem a kívánsága kimondásakor kellett volna dobni.
2011. november 28. 11:39
Szia Xaide!

Egy kis alkohol jól jött volna feszültségoldó gyanánt...
Várom a folytatást!

Üdv,
L.
2011. november 28. 11:34
Szia X!

A bizonytalanság sajnos romboló hatású. Kíváncsian várom, leküzdötted e. Lehet, hogy Évának van igaza. Egy idegennel kevesebb a majré, bár ez azért mégis csak egy "bizalmi" viszony.
Meglátjuk mi lesz a vége.

Üdv:A
2011. november 28. 10:35
Kedves Xaide!

Azért nem semmi idáig eljutni? Jól érzékelteted a dilemmát..., de belementél, valakiért, akiben nem is vagy annyira biztos. A kíváncsiság volt az erősebb? Ki tudja? Talán egy idegen kevesebb majrét jelentett volna, mint egy barátnő.
Nem tudom a folytatást, ezért nem megyek elébe. Ismerek olyan véget egy ilyen elkezdett "játéknak", amivel ennek a játéknak vége. :-)

Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: