Csak chat van, volt, és lesz (párbeszéd)
Látogatók száma: 226
A férfi fekete szeme csak úgy sütött a nőre a monitorról. Miközben írta a sorokat egyre közelebb érezve magához a férfit. Lassan a távolság megszűnni látszott kettőjük hosszúra nyúlt párbeszéde alatt. (Szereted a veszélyeket? Gyere, és éld át velem.)
(E virtuális világot kedves olvasóm, nem én találtam ki. Ami valljuk be, nem minden buktatótól mentes, mint az ábra mutatja. Én csak tudom?!)
Az idő, a hely, az alkalom a legtöbbet hozta ki a nőből – soha vissza nem térőn, egy lehetőséget, ami pillanatnyilag adott volt számára, mióta társkeresésre adta a fejét.
Ki akarta, ki szerette volna fejezni gondolatait, érzéseit őszintén a még számára ismeretlen, de már nem teljesen idegen férfi előtt.
Felfedve még a legrejtettebb titkait is, amit még magának sem mert bevallani. Nem is tudta idáig. Vagy ki tudja? Lehet, hátha, talán több is lesz ebből - a most még - virtuális kapcsolatból? – gondolta, és folytatta a megkezdett párbeszédet:
*
- Hát gyújtóst tudsz-e vágni? – kérdezte a fekete szeműtől,… mert mire ideérsz, lehet, hogy nem lesz elég a kettőnk testhőmérséklete, kell egy kis rásegítés, mert leesik közben a hó… - jókat kuncogva magán, honnan vesz ennyi badarságot?…
- Persze, hogy tudok vágni! – felelte a fekete szemű, de hidd el, nagyon fel tudlak melegíteni! … és ettől kezdve ilyen stílusban folytatták tovább a csevegést.
- Hú, ez nagyon jó! – írta a nő, miközben arra gondolt, úgy is mindegy mit ír?… Valamit máris érzett. Olyan volt ez, mint, ki már-már feladta, és egyszer csak, mint derült égből a villámcsapás!? Valami hirtelen….. - Na mindegy.… Valami bizsergés-félét érzett ilyenkor, deréktól lefelé. Biztos az lehet az oka, hogy már régen, nagyon régen, kb. fél éve hozzá senki úgy igazán nem ért. A fantáziája határtalan. Az játszott vele, a képzelete, esetleg az a fekete szemű? Lehet, hogy ő lesz – gondolta akkor, aki végül mindezt kielégíti? Remélte, ez kölcsönös lesz. Akkor nagyon kívánta! Pedig nem is ismerte. Talán csak a szexet? Mindegy is, minek nevezzük. De az jó volt!... A tegnap is késő lett volna, annyira be volt indulva… Remélte, át tudja adni, amit érez…
- Érzed-e már te is? – kérdezte. - Vajon milyen egy férfi, ha már rég volt kapcsolata? - Szerintem ugyanolyan, mint egy nő. Abban nincs semmi különös, ha mindketten ugyanazt akarják. Vagy nem így van? – kérdezte akkor régen a fekete szeműtől.
- Az a jó, ha a fantáziád határtalan. – felelte. - Jó lenne, ha kielégíthetnélek! Ahányszor csak szeretnéd és úgy, ahogy szeretnéd!! Neked a szexben vannak tabuk? Mit szeretsz a legjobban? Persze nincs ebben semmi különös, ha mindketten ugyanazt akarjuk!? (Az általam mondottakat éreztem a szavaiban megismételve, csak másként… vagy van esetleg saját gondolata is?... – gondoltam) majd folytattam tovább:
- Ez minden vágyam! Jó lenne, ha így lenne! A kifelé vezető út hosszú. Naponta megteszem. Muszáj, mert egy cica családot telepítettem ki a kertbe. Hiába, az a nagy szívem! Nem tudok tőlük megválni. Lehet, hogy tőled sem fogok, ha egyszer olyan szépen fogsz nekem dorombolni… Ha kedves vagy, finom, figyelmes,… sok-sok puszit kapok tőled bizonyos érzékeny testrészeimre, a viszonzás nem marad el. Legalább annyira tudok szeretni egy férfit is, mint a cicáimat! Ha ez te leszel, az számodra különösen jó lesz. Ígérem! – írtam egykoron, és egyre jobban tetszett akkor ez a játék. - Mi lesz ebből? – gondoltam akkor.
- Nagyon sok puszit adnék neked mindenhová!! És pár helyen sokáig el is időznék!! És ha nem akarsz tőlem megválni, akkor ott maradok nálad? – írta a fekete szemű. (Igen? Máris itt tartunk? Mindezt persze csak gondoltam.)
- Egy most olvasott idézeteddel válaszolok a kérdéseidre, amit a bemutatkozó soraidban olvastam, ami nagyon tetszett: „Azt kívánom, hogy minden férfi megérthesse az asszonyokat. Tudni szeretném, hogy mire gondolnak, mit éreznek legbelül, amikor csak némán néznek rám, vagy mikor sírnak, nevetnek, vagy mikor rosszat mondok. És hogy hogyan tudnám a nőket boldoggá, kiegyensúlyozottá tenni.”
(Hát ez aranyos! Lehetett rá haragudni? Nem hinném. Aki ennyi sok szép dolgot kívánt a nőkkel kapcsolatban?…)
- Ha közelebbről megismersz, már nem leszek többé számodra titok. – feleltem akkor röviden és tömören, korábbi sok-sok kérdésére, ami még mindig nem elégítette ki. Egyre türelmetlenebbé vált és sürgetett. Így hát, folytattam tovább gondolataim fejtegetését, mintegy magam felé is válaszolva egyben saját kérdéseimre, amire a választ még magam sem tudtam.
- Tudod e? Ez egy olyan érzés, amit még magam sem tudok igazán megfogalmazni. – feleltem. Az ember - ugye - nem lehet egy érzésbe szerelmes, legfeljebb szeretheti azt a „személytelen” dolgot. És mégis, magam sem értem igazán, hogy van ez? Szerelmes vagyok egy „érzésbe”? A vágykeltés - egy másik ismeretlen ember által felém mondottak - izgalomba tudnak hozni. Ez tény. Nem ilyen voltam én! Ez nálam tabu volt, egészen mostanáig. Az érzéseket először gondolatban fogalmaztam meg, aztán szükségem volt valakire, ha nem volt, akkor leírtam. Most éppen neked. Mert rád van szükségem. Ezért hívtalak. Ez a tűz, ami bennem él egy idő óta, ég…, egyre ég. Nem tudom semmivel sem csillapítani. Tudok sírni, nevetni, szomorkodni, örülni… Azt hiszem egyetlen valami, ami hiányzik,… az érintés! – írtam és magam sem értettem, hogy miért vagyok ennyire őszinte és nyílt ez előtt a fekete szemű krapek előtt?… Máris megadtam rá a választ magamnak:
Pontosan azért, mert csak egyedül így van értelme az egésznek. És ezt már négy év távlatában komolyan el is hiszem… Mi értelme lenne kertelni, hazudozni, mellébeszélni? Ő is csak egy valaki, vagy nem az, esetleg a másik? Egyik sem biztos, hogy értené miről is zagyválok én itt össze-vissza? Nem ismerem őt. Ő sem engem, csak érezzük egymást, a távolból, a szavakból és ez itt a lényeg. És ez most van, volt és lesz, - ki tudja meddig - a chaten!
Én magamtól sokszor megkérdeztem már, mi a jó ebben? Most rajtad a sor. Valóban szükségünk van erre?
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend