Gyertya fénye mellett … I. rész
Látogatók száma: 187
A gyertyafényes vacsorákról ugyan már lekéstél, de ha ügyes vagy a gyertya fénye mellett - ki tudja - talán még tartogat számodra valamit ez az ÉDES ÉLET!
Nézem az oldalt, keresgetek, nem kell sokáig, kevesen vannak. Valahogy nem jön be ez a módja a párkeresésnek. Talán nem is igazán társat akarok találni, inkább egy partnert, egyéjszakás kalandot, vagy mittudoménkit, de valakit találnom kell.
Na akkor vágjunk bele!
Kedves ismeretlen néz velem farkasszemet. Na melyikünk bírja tovább? Egy kiskockába elfér, erőteljes karakter, kissé elhúzott száj, akár mosoly is lehetne kis jóindulattal, határozott tekintet, hiába próbálom közelebb hozni nem megy, végkövetkeztetés, nem rossz második ránézésre.
Adatlap. Nem éppen hozzám való, de sebaj, a bemutatkozó sorai kedvesek, valami megfogott benne… Rákattanok.
Betűk jönnek az ujjaim alá, szinte maguktól, majd szavakká, mondatokká formálódnak. Az agyam diktál, én meg csak írok… Ismerkedem.
Bemutatkozom, mint illik, és már kérdezem is:
- Mi ez a nagy hallgatás? Már tegnap is késő lett volna, ezért még ma várom válaszát.
- Magázódunk? :-) Nincs semmi különös oka. Veled mizujs? Hogy telnek a napjaid?
- Most, hogy jobban megnézem a térképen, merre is van a kis otthonod, mit mondjak? Örülnénk egymásnak, ha néha-néha találkoznánk, mert olyan messze laksz Pécstől, hogy hiába nagyítottam ki, akkor sem került közelebb. Úgyhogy leegyszerűsítem a kérdést... Mikor jössz?
Bocs, hogy meccs közben zavartalak.
- Annyira gyorsan válaszoltál, kissé meglepődtem. Csak eszembe jutott. Azt sem tudom, hogy is keveredtünk össze. Lehet, hogy társkeresés kapcsán rákattantunk egymásra, aztán valahogy abbamaradt, ami el sem kezdődött? Most megint elővettem a régi alig ismerősöket. Így találtam rád. A lényeg: Van-e barátnőd, társad, párod ….? Késő van már. Jó éjszakát!... (a válasz gyorsan érkezik)
- Nincs barátnőm, nincs semmilyen kapcsolatom jelenleg. Reggel írok édesem! :-)
Oké – gondoltam, akkor van időm és nézelődök még kicsit a profiloldalon. Szembe velem egy mokány férfi alig fotója. Fekete a szemed és a hajad, édesem. Nem. Ilyen névvel te nem lehetsz cigány. Amúgy jó a fizimiskád. Határozott vonások, erőt sugárzó tekintet. Mindez abból a kicsi fotóból? Hogy kerültél az ismerőseim közé? – morfondírozok. Nyilván valamelyik csapatból, vagy klubból…. Profilképe mellett még öt kép a kutyájáról. Megnézem az elsőt. Erős egy állat! Amennyire ismerem a kutyák fajtáját? - de nem ismerem. Nem is találgatok, de nem szeretnék találkozni vele egyedül a sötétben. A neve Lüszi. A másik hasonlóan méretes. Egyik kutya, a másik eb, nagy testben, nagy erő lakozhat. Az egyik még kicsi, de már biztosan tud morogni, és ahogy a következő képen már négy lábon áll, már nem mondom, hogy kicsi. A neve Igor. Szöveg: „Stafford szuka 16 hetes minden oltásával együtt eladó.”
Másnap reggel 07:33… (megvagy!)
- Szép jó reggelt! - Mikor menjek? És meddig maradjak? :-) (Pont, pont, vesszőcske…)
- Szia és jó reggelt! Ha eddig az volt a bajom, hogy nem jelentkeztél, most pedig, hogy túl gyors vagy, akkor már végképp nem értem magamat.
Mielőbb gyere, és addig maradsz, ameddig el nem múlik a varázs. Lehet az egy perc, de nem zárom ki annak lehetőségét, hogy el sem akarsz tőlem válni.
- És, ha tegyük fel, ott akarok maradni, akkor hogy lesz tovább? Mit fogok ott csinálni Édes?
- Édes! Ez tetszik! A fantáziádra bízom. Amilyen passzban vagyok, mindent!! Csak ne várass soká. Szívem minden melegével, testem minden porcikájával. Csak győzd! Velem alszol, és ébredsz. Hogy mindezt hányszor tesszük, vagy egyszer sem, kettőnkön múlik. No és a cicákon, mert azok is vannak, és nagyon kíváncsiak ám, még gyerekek.
- Mindenben benne vagy? Mert én is benne lennék!! És ha azt akarod, hogy maradjak sokáig, akkor, hogy lesz tovább? Szerintem győzném!! Ahányszor és úgy, ahogy szeretnéd!
folyt.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Drága Éva!
Jó olvasni szavaidat. Azt hiszem, Te amolyan ösztönös ember vagy, akinek nem kell hosszú előkészület, hogy véghez vigye amit elhatároz. Igazából meg kell gondolni, mi éri meg jobban, hallgatni az érzelmeinkre (a szívünkre), vagy hosszú mérlegelés, és gyötrődés után kudarcot vallani? Mert az élet ilyen. A leggondosabb tervezés, a legkidolgozottabb számítás is gyakorta semmivé válik. És a pillanat elmúlik, a lehetőség nem tér vissza soha többé. Hogy érhet -e "túl sok meglepetés" azt nem tudhatjuk előre, mert életünk során megszerzett ismereteink végesek, az előttünk álló lehetőségek pedig végtelenek. Nincs olyan kor, amelyben ez ne lenne igaz. Majd meglátod... :)
Szeretettel,
Janó
Kiragadva egy mondatodból annyit: "az előttünk álló lehetőségek pedig végtelenek." Majd meglátod!
Éva
Jó olvasni szavaidat. Azt hiszem, Te amolyan ösztönös ember vagy, akinek nem kell hosszú előkészület, hogy véghez vigye amit elhatároz. Igazából meg kell gondolni, mi éri meg jobban, hallgatni az érzelmeinkre (a szívünkre), vagy hosszú mérlegelés, és gyötrődés után kudarcot vallani? Mert az élet ilyen. A leggondosabb tervezés, a legkidolgozottabb számítás is gyakorta semmivé válik. És a pillanat elmúlik, a lehetőség nem tér vissza soha többé. Hogy érhet -e "túl sok meglepetés" azt nem tudhatjuk előre, mert életünk során megszerzett ismereteink végesek, az előttünk álló lehetőségek pedig végtelenek. Nincs olyan kor, amelyben ez ne lenne igaz. Majd meglátod... :)
Szeretettel,
Janó
Érdekes indítás. Tetszik a stílusod, az a nyers egyszerűség, ahogy a cselekményt görgeted. Szinte riportszerű, olyan, mintha közvetítenéd az eseményeket. Pusztán a tényeket közlöd, és megteremted a várakozás feszültségét, így adva hozzá azt az érzelmi töltést, amely az olvasót megérintheti.
Meg kell mondanom, én soha nem kételkedem az író hitelességében, mert a valóság sokszor csak fikciónak tűnik, a fantázia pedig kiegészíti a töredezett, hiányos elemeket. A helyes arány a fontos. Tanácsot pedig - hogy mit kellett volna, és hogyan -, soha nem adok senkinek, mert ez irodalom, nem tudományos értekezés - igaz, ehhez sem értek jobban -, így szükségtelennek tartom a "kioktatást". A visszajelzés azonban fontos. Elmondom, mit érzek, hogyan hatott rám amit írsz, vagy kérdezek, ha valamilyen részlet nem világos. A szakmai kritikákat azonban érdemes figyelembe venni, mert abból lehet tanulni. Ha valaki elkötelezett az írás iránt, a legfontosabb, hogy az alapokkal tisztában legyen. A szükséges tudás megszerzésében nagyon sokat segíthet az értő kritika, de nagyon hasznos az olvasás. Olvasni, olvasni, olvasni... mondta egy nagy ember, vagy valami ilyesmi...
Üdvözlettel,
Janó
De ahogy ismerem magam, nem riadok vissza az elutasítástól sem. Abban a korban, amelyben vagyok, már nem érhet "túl" sok meglepetés. Vagy mégis. A következő részekből ki fog derülni.
Meg kell mondanom, én soha nem kételkedem az író hitelességében, mert a valóság sokszor csak fikciónak tűnik, a fantázia pedig kiegészíti a töredezett, hiányos elemeket. A helyes arány a fontos. Tanácsot pedig - hogy mit kellett volna, és hogyan -, soha nem adok senkinek, mert ez irodalom, nem tudományos értekezés - igaz, ehhez sem értek jobban -, így szükségtelennek tartom a "kioktatást". A visszajelzés azonban fontos. Elmondom, mit érzek, hogyan hatott rám amit írsz, vagy kérdezek, ha valamilyen részlet nem világos. A szakmai kritikákat azonban érdemes figyelembe venni, mert abból lehet tanulni. Ha valaki elkötelezett az írás iránt, a legfontosabb, hogy az alapokkal tisztában legyen. A szükséges tudás megszerzésében nagyon sokat segíthet az értő kritika, de nagyon hasznos az olvasás. Olvasni, olvasni, olvasni... mondta egy nagy ember, vagy valami ilyesmi...
Üdvözlettel,
Janó
Pinokkió
Szia !
Nagyon jó, kíváncsivá tettél a többi részletre is. Igen a 22-es csapdája.
Egy öreg barátom mondta sokadik házassága alkalmával, amikor rajtam kívül mindenki megbotránkozott, hogy miért nősül vénségére:
Az állatok falkában, az emberek társaságban érzik jól magukat.
Mosolyogtam és bizony szavai idősödésem fele egyre többször eszembe jutnak, ha kicsit magányosnak érzem magam. Igaz. Kell egy társ, aki akkor és addig van ott ameddig kell, s amikor kell. Főleg az ünnepek magánya ami nehéz, mikor a kegyes család látogatók elmennek, és bezárod az ajtót, lefeküdni még korán, de minden csendes körülötted. Az fojtogató tud lenni.
Gratulálok. Várom a folytatást!
Üdv Éva.
Nagyon jó, kíváncsivá tettél a többi részletre is. Igen a 22-es csapdája.
Egy öreg barátom mondta sokadik házassága alkalmával, amikor rajtam kívül mindenki megbotránkozott, hogy miért nősül vénségére:
Az állatok falkában, az emberek társaságban érzik jól magukat.
Mosolyogtam és bizony szavai idősödésem fele egyre többször eszembe jutnak, ha kicsit magányosnak érzem magam. Igaz. Kell egy társ, aki akkor és addig van ott ameddig kell, s amikor kell. Főleg az ünnepek magánya ami nehéz, mikor a kegyes család látogatók elmennek, és bezárod az ajtót, lefeküdni még korán, de minden csendes körülötted. Az fojtogató tud lenni.
Gratulálok. Várom a folytatást!
Üdv Éva.