újabb események régebbi események további események
13:24
emillio új cikket töltött fel
10:00
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
09:16
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
21:42
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:40
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:31
Ilona módosította a naplóbejegyzését
20:37
Yolla válaszolt egy szavazásra
20:36
Yolla új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
20:33
Yolla új cikket töltött fel
11:38
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
11:36
Anyu új hozzászólást írt Yolla naplóbejegyzéséhez
09:53
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
08:23
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
22:25
Cathy új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
21:43
Tündér új hozzászólást írt egy cikkhez
17:17
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
11:10
bakfitty új hozzászólást írt egy cikkhez
09:31
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
09:16
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
20:04
Cathy új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez

GYERTYA FÉNYE MELLETT … IV. rész

2010. november 27. - Látogatók száma: 141

Nesze neked gyertya fénye mellett megtalálni az utat az édes élet felé, csak így kisbetűvel!

Számolom a perceket, mint amikor Szilveszterkor közeledik az éjfél és már csak pár perc választ el attól a felemelő boldog pillanattól, amikor kongatnak és beleállunk az újévbe. Már csak pár perc tízig és felhív. Nem szeretek várni, egyszerre elkap egy megmagyarázhatatlan félsz, vagy mi. - Nem fog megszólalni a telefon. Már megint parázok. Miért?
És akkor mi van?
Mégis nézem az órát, még van idő. Várok. Feszült vagyok, nem értem mi ez. A szemeim már majd leragadnak. Miért is nem mondtam azt, hogy ne hívjon már ilyen későn! De nem mondtam. Kivárok. Megint eszembe jutnak azok az idők, amikor megbeszéltük, hogy találkozunk és vártam a barátomat, és ő nem jött el, de még mindig vártam hátha a következő busszal fog érkezni. De nem jött. Emlékszem milyen dühös voltam.
Most megint egy ilyen rossz érzés kap el, pedig már csak egy-két perc van vissza.
– Hívni fog!
Olyan szenvedélyes volt az a párbeszéd. …Az nem lehet, hogy csak szórakozott a szavakkal. Mondhatta volna azt is, hogy van barátnője, társa, vagy partnere és akkor nem megyek bele ebbe a játékba. Nem adom ki magam annyira. De, amikor azt mondta, nincs, én ezt akartam hallani. És bátorságot adott, hogy folytassam egyre jobban és jobban belemelegedve, az érzéseket könnyű volt leírni, mert azok igaziak voltak. Akartam, hogy tudja, ez most már nem játék, én tényleg be vagyok indulva. …És ha mégsem hív, akkor mi van? Semmi. Elmegyek aludni, mert már leragad a szemem. …Itt ülök és farkasszemet nézek vele, pedig csak egy kép. Jó fej, úgy második ránézésre. De le nem veszem róla a szemem, ha hív, akkor olyan, mintha itt lenne szemben velem….Útálok várni.

Ekkor, – mondhatnám azt, hogy megszólalt a telefon – de nem tette. Hallgatott a szemét! Szóval ennyi volt. Mégsem tudom olyan könnyedén venni, mint gondoltam, mi van akkor, ha nem hív fel. Hazudott volna? Becsapott volna? Ezen már nincs mit filózni. …Ha megint arról van szó, hogy átvágtak, soha többet nem megyek bele ilyen hülyeségbe. Elfelejtem még azt is, hogy valaha képes voltam erre. De hogy felejtsem el? Na mindegy most már tényleg lefekszem. Nehezen bár, de tudomásul veszem és kész.
Az egész napos munka, hogy lekössem magam, kimerített estére. Még jó, hogy csak az éjszakámat tette tönkre.

Hiába próbáltam kiverni a fejemből másnap reggelre sem sikerült. Egy hirtelen elhatározással megnyitom az iwiw-et. Belépek. A fenében! Velem ne szórakozzon. Végülis mi bajom történhet. Kiadom a mérgem, aztán ágyő.
„Új üzenet”. Másik tárgyat adok neki, nem azt, hogy „Annyit nem tudok várni”, csak „Csalódtam benned”, tárgynak elmegy és írom, ahogy jön, válogatás nélkül. Most nem gondolkodom.
Már nincsenek hosszú mondatok, csak szavak!
„Hazudtál! Becsaptál! Nem elég, hogy egyedül feküdtem, keltem, még későn is. Mert vártam a telefonhívást! Ki vagy, mi vagy te?
Egy robot?
Nem egy ember? Miért? Tudod te egyáltalán miért csináltad? Élvezted? Én nem!
Most dühös vagyok! Ilyen vagyok!”
Küldés!

Megkönnyebbülést éreztem. Ezt tedd zsebre. Velem ne packázzon senki! És a következő pillanatban megszólal a telefon.
Még van képe édesemezni. – blabla…., de azért figyelek……Ne haragudjak?... és miért kéne haragudnom? – kérdezem, amúgy fennhéjázón! – Elaludtam – mondja, tizenkétóráztam, és eldőltem mint a zsák. És most, hogy olvasom, amit írtál… blabla. – És hol dolgozol, ha szabad kérdeznem? – Éjjeliőrködöm a kutyával. (jó, elhiszem, végülis hihető, amit mond), dolgozott nyilván, ezért kicsit visszafogok az indulatból. (Aztán elkezdünk beszélgetni mindenféléről és kerülgetjük a lényeget. Jönne, jönne, már holnap, de egyeztetnie kell, persze értem én, nem ő a főnök, így van ez mással is. Aztán bejön a lányom a szombámba, és megszólal: – Én is itt vagyok ám! – Hallom, mondja a vonal másik végén. Igen, ő is itt van! Nagyon itt van! És kérdez és kérdez, felőle, róla. - Én nem fogok hazudni. - Tudom én, értem én!.... Már hétköznapi dolgokról beszélgetünk csupán, közben hangot váltunk, kicsit könnyedebbet. Hová megyek, mit csinálok….Miután tisztáztuk a félreértéseket, végül abba maradtunk, hogy délután felhív.”

Nem tette. Ma sem tette.
Ennyi volt. Ennyi volt?

folyt.

A cikket írta: zsoltne.eva

1 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. december 2. 17:24
Ez lett a legjobb részed a sorozatból (nekem), eddig.
Üdv,
Pinokkió
2010. november 28. 13:08
Szia Éva! Ez teljesen más stílus tőled, érdekes, az ember milyen sokoldalú tud lenni! Üdvözlettel Orsolya
2010. november 28. 07:36

megtekintés Válasz erre:   - 2010. november 28. 07:18

Drága Éva!

Miért akarsz velem folyton alapból vitatkozni? Nem érzed a segítő szándékot, még ha nyers is vagyok?

Meglehet, hogy csak egy "gyors-lövetű", s megijedt, hogy be kell tartani az ígéreteit és felsül.

Vagy egyszerűen sikeresen elriasztottad.

Anyámtól tanultam, hogy nem kell mindig azonnal kimondani, amit gondolunk, pláne haragunkban. Utána rendszerint megbánjuk. Ha az első dühön túl vagy már, akkor érdemes érdeklődő, kedves és szelíd levelet írni, hogy mi a szösz van, hogy nem hívott.

Üdv: D. J.

Te meg nem veszed észre, hogy most az egyszer nem vitatkozok? Érzem a segítő szándékodat először, utána meg pont az ellenkezőjét. Jó lenne persze, mindig csak azt hallani a hsz-ben, amit mi szeretnénk :-) hallani, hát.... Én éppenséggel jobban meg vagyok ilyedve, csak ügyesen leplezni próbálom. Persze a bőrömből nem tudok kibújni. Akarom is, meg nem is. És ez az, tök mindegy, mit akarok. És ez az, ami dühít.
Elriasztottam!!! Ugyan már! Akkor, ha ilyen, már nem is kell, mi lenne ha igazán megismerne! Én mindig mindenkit "elriasztottam", hiába az a vér!
Képzeld már a levélen is túl vagyok, kedves és szelíd, de még nem olvasta. Mi a fenét csinálhat?! Hol lehet? Ezt nem lehet kibírni!!! :-)
2010. november 28. 07:18

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2010. november 28. 07:12

Ezzel sajnos nem tudok vitatkozni, mert én ilyen vagyok. Türelmetlen és a pillanatnyi haragomban, meggondolatlan. Na azért nem fogok ám összeesni, ha ez a kis románc mégsem jön össze! Egy élménnyel kevesebb, ha egyáltalán élmény lett volna. Múlt időben még ne beszéljünk. Mert az éremnek két oldala van. Nem ismerjük még egymást. Majd megismerjük!!! Vagy nem.

Drága Éva!

Miért akarsz velem folyton alapból vitatkozni? Nem érzed a segítő szándékot, még ha nyers is vagyok?

Meglehet, hogy csak egy "gyors-lövetű", s megijedt, hogy be kell tartani az ígéreteit és felsül.

Vagy egyszerűen sikeresen elriasztottad.

Anyámtól tanultam, hogy nem kell mindig azonnal kimondani, amit gondolunk, pláne haragunkban. Utána rendszerint megbánjuk. Ha az első dühön túl vagy már, akkor érdemes érdeklődő, kedves és szelíd levelet írni, hogy mi a szösz van, hogy nem hívott.

Üdv: D. J.
2010. november 28. 07:12

megtekintés Válasz erre:   - 2010. november 28. 07:09

Kedves Éva!

Azt el tudom képzelni, hogy valóban elaludt. Vannak így ezzel a férfiak. Késnek, magyarázkodnak, aztán elhisszük, mert el akarjuk hinni, ha szeretünk. Nincs kizárva, hogy igazat mondanak. Persze az ellenkezője sem. Ám, ha már ott tart az ismeretség tudni fogod, hogy mit gondolj.

Azonban azt még jobban el tudom képzelni, hogy a csalódottságodban és dühödben írt sárkányos, számon kérő, és cseppet sem aggódva érdeklődő leveledtől a hideg is kirázta, és úgy döntött, hogy mégsem jelentkezik többé. Bölcs férfira vallana, ha meghátrálna ebből a románcból. Én is ezt tenném.
Egy kis türelemmel sokkal több mindent el lehet érni a férfiaknál, mint azt képzelnéd.
Persze ki vagyok én, hogy itt párkapcsolati oktatást tartsak, igaz?
:o)

Lesz folytatás?
Azt mondtad még egy rész. Ám ezt nem rovom fel, hogy nem tartottad be a szavad.

Ezzel sajnos nem tudok vitatkozni, mert én ilyen vagyok. Türelmetlen és a pillanatnyi haragomban, meggondolatlan. Na azért nem fogok ám összeesni, ha ez a kis románc mégsem jön össze! Egy élménnyel kevesebb, ha egyáltalán élmény lett volna. Múlt időben még ne beszéljünk. Mert az éremnek két oldala van. Nem ismerjük még egymást. Majd megismerjük!!! Vagy nem.
 
2010. november 28. 07:09
Kedves Éva!

Azt el tudom képzelni, hogy valóban elaludt. Vannak így ezzel a férfiak. Késnek, magyarázkodnak, aztán elhisszük, mert el akarjuk hinni, ha szeretünk. Nincs kizárva, hogy igazat mondanak. Persze az ellenkezője sem. Ám, ha már ott tart az ismeretség tudni fogod, hogy mit gondolj.

Azonban azt még jobban el tudom képzelni, hogy a csalódottságodban és dühödben írt sárkányos, számon kérő, és cseppet sem aggódva érdeklődő leveledtől a hideg is kirázta, és úgy döntött, hogy mégsem jelentkezik többé. Bölcs férfira vallana, ha meghátrálna ebből a románcból. Én is ezt tenném.
Egy kis türelemmel sokkal több mindent el lehet érni a férfiaknál, mint azt képzelnéd.
Persze ki vagyok én, hogy itt párkapcsolati oktatást tartsak, igaz?
:o)

Lesz folytatás?
Azt mondtad még egy rész. Ám ezt nem rovom fel, hogy nem tartottad be a szavad.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: