GYERTYA FÉNYE MELLETT … VI. rész
Látogatók száma: 198
Ki mondta, hogy csak ennyi volt! Ki mondta, hogy könnyű az élet?
Összeszorul a gyomrom, amikor elkezdek készülődni. Van még időm bőven, ezért aprólékosan, ráérősen öltözködöm, sorra véve magamra a ruhadarabokat, amelyeket előtte olyan nagy gondosan kiválasztottam csak erre az egy alkalomra.
Nem akarok semmiképp hivalkodó lenni. Rejtse el az a sok ruha a szem elől azt, amit feltétlen, muszáj. Ebben ez az izgalmas. Amit magamra felveszek, egyetlen lényeges ruhadarab, az a bugyi, amit csak erre az egy alkalomra vásároltam nem is oly rég, és felavatásának most jött el az ideje. Sokszor elképzeltem már, amikor a férfi kihámoz majd a sok felesleges kacatból és eljut eddig a helyes kis ruhadarabig, amiben az egyetlen különlegesség én leszek. Vajon melyik az ő színe, nekem a fehér.
Ott fogok előtte állni ebben az egy szál apróságban. Vajon képes leszek-e felkelteni a férfi vágyát? - Ez nem lehet kétséges. Miért akart volna velem találkozni? A két szép szememért?
- Egyetlen célja van minden férfinak, hogy végül lefektesse a nőt, mesélhet itt nekem, amit akar, minden mindig ott végződik.
Mindezt olyan könnyedén gondoltam végig, mint, amikor elhatároztam, nem várok tovább arra, aki csak hiteget nem túl régről ugyan, de számomra ez az idő is elég hosszú ahhoz, hogy ne bírjam tovább és döntsek. Elmegyek erre a találkára.
Aki engem kiválasztott annyi nő közül, ismerve a levélváltások tartalmát, a nyílt és őszintének tűnő bemutatkozó sorait, úgy éreztem már akkor is, kiérdemelte. Adjuk meg egymásnak, amit szeretnénk. Keresett, kutatott és ha már engem kiválasztott…?
- A férfi tudja, vagy nem, mit szeretne az most nagyon is kölcsönös, ezért a kockázat szinte minimálisnak vehető. Ezt a kérdést már rég eldöntöttem magamban, és ha nem jön közbe valami nem várt esemény, akkor ezt a magam felé tett ígéretet be is fogom tartani.
Mire való az éjszaka?
Vajon kiolvassa-e a szememből, hogy rajta kívül a gondolataimban egy másik férfi is helyet foglal, ami még ugyan el sem kezdődött, de valamiért még nem lehetett itt a vége. Én még mindig nem tartok ott. Valamiért, mindegy miért!
Elhatároztam, nem várom meg, hogy magától jöjjön rá erre majd, egyszer, később, egy váratlan helyzet elé nem állítom sem magam, sem őt, mert tiszta lappal akarok indítani.
Igen. Én az a nő vagyok, aki talán kissé bután, de őszintén vág bele egy kapcsolatba, nem számít már, meddig fog tartani, de nem szeretném se hitegetni, se becsapni, becsapatva lenni és visszaélni sem az érzésekkel. A férfi még nem tudja, de ha nekem valami megtetszik, azt meg is szerzem, mindegy milyen áron. De veszíteni is tudok, ha kell.
Több férfi volt az életemben. Ezért van viszonyítási alapom. Amikor meglátom tudni fogom, hogy mit várhatok tőle, mire számíthat ő tőlem, ha lesz ebből egyáltalán valami, és miért is ne lenne, ha egyszer ezt akarom. És ha én valamit nagyon akarok,...!
Még egy utolsó simítás és készen vagyok. Amit látok, a valóságot adta vissza a visszapillantó tükrömből. És én ezt semmivel nem akarom enyhíteni. Ez vagyok én, a magam teljes valójában, az élet által rám nyomott bélyeggel együtt, amit, ha akarnék, sem tudnék hosszabb távon leplezni.
Gyalog teszem meg az utat a Plázáig, hiszen közel van és addig, amíg odaérek, legalább kicsit kiszellőztetem a fejem. A gondolatok eddig sem hagytak nyugtomat, most miért tennék.
De régen léptem át a bejárati ajtót, van annak már legalább tíz éve!
Amit elsőre látok, pedig csak fotón keresztül láttuk egymást, valami azt súgja, ő az, aki rám kattant.
A hosszú csarnok egyik kirakata előtt áll.
A puszta gondolatra, hogy perceken belül találkozni fogok ezzel a férfival, valamiféle izgalom járta át szinte az egész testemet. Már megint azok a vágyak!
Egy pillantással végigmérjük egymást, mindketten érezzük, ugyanazért vagyunk itt. Vizslatjuk egymást. Az első benyomás nekem kellemesre sikeredett.
Az a kis zavartság, amit szinte mind a ketten éreztünk, a következő pillanatban már oldódni látszik, mert tudjuk, hogy ez természetes egy ilyen alkalommal.
A hosszú kivilágított, cifra kirakatok között egyenesen haladunk a cél felé. A férfi a már jó előre kiválasztott helyes, nem kicsi, nyitott „kávézóba” vezet, de a hely kiválasztás lehetőségét nekem engedi át. És én élvezettel nézek körül, szemem szokja a látványt, a félhomály, a zsongás, a jóleső meleg, a halk zene rádöbbent arra, hol is vagyok tulajdonképpen, olyan természetesen mozgok, mintha mindig is ilyen kávézókban múlattam volna az időm.
Amikor végre ráérősen kiválasztottam, közel a tekepályához ismerkedésünk helyszínét, olyan jóleső érzéssel foglaltam helyet és az elkövetkezendő pár órában, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, megismerkedtünk egymással.
Élvezettel kortyolgatom a forró csokoládét, a hozzá rendelt vodkát és koccintottunk a megismerkedésünkre, és közben arra gondolok, nem is lenne olyan távol tőlem ez az eddig ismeretlen, vagy már oly régen volt élvezet.
A kellemes hely, a zsongás, ami körülvesz, a meleg levettette pulóverem egyikét és láttatta nőiességem egy kis részletét, és én tudtam, éreztem, hogy ez a férfinak tetszik.
folyt.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Írd máááán!
Kiváncsi vagy, Pinokkió?
Szia Éva!
Akkor mégis tévedtem, örülök;-)
Várom a folytatást!
Pinokkió
Akkor mégis tévedtem, örülök;-)
Várom a folytatást!
Pinokkió
Pulóvered egyikét? Hányat húztál magadra?
Bocsi, csak érdeklődöm, hogy hány pulóver ideális a bugyi főlé az első randin. Tudod, nem bírom ki, hogy ne kekeckedjek.
:o)
Tudom.
Bocsi, csak érdeklődöm, hogy hány pulóver ideális a bugyi főlé az első randin. Tudod, nem bírom ki, hogy ne kekeckedjek.
:o)