Élet a pszichén
Látogatók száma: 387
Csodaszempilla Urasággal barátkozom immáron harmadik napja aktívan, épp a legizgalmasabb résznél tartottunk, amikor elszállt a cset. De sebaj... majd holnap bepótoljuk, remélem jó lesz a gépe.
Mesélte, hogy mikor bent feküdt az osztályon hülyült a szobatársaival, hogy reggel férfi orvos jön ellenőrizni.
- Ki jön? - kérdezték tőle a bérletesek.
- Vizit Elek.
Egész nap röhögés volt, azt hitték az ápolók, hogy túllőtték a Rivotrillt.
- Van egy nő, akinek kiesett húsz év az emlékezetéből, Bobo. Egyszer megkért a folyosón, - meséli Csodaszempilla Uraság - hogy menjek le, és hozzak neki sorsjegyet. Ha nyerünk, - mondta - kapok egy ötven filléres fagyit.
Na, amikor ezt elhintettem a szobába, nagy volt a röhögés. Szóval a nevetés már fel egészség :)
- Bobo második sztorija, - folytatja tovább - amikor élettársa bejött hozzá látogatni, és hozott neki egy játékkutyát. Szobatársam meg pont látta, amikor hempereg az ágyon a játékkutyával...
Itt már éreztük a kiesett húsz évet, ami talán volt negyven is.
- Bobo harmadik sztorija, ezzel tette fel a "tejszínhabot" a jéghegy csúcsára... - mesél még Csodaszempilla Uraság - Szobatársam lement egyik reggel cigizni, és látta, amint Bobo beszélget a csikkeket kukába helyező takarítóval...
"- Jó napot doktor úr, látom hozott új betegeket."
- Sajnálom azért, mert állítólag hat gyermeket felnevelt. Ebből az egyik lányát megöltek. Na, ez volt, amitől aztán sajnálta az ember. De abban a pillanatban, ahogy csinálta ezeket a dolgokat, nem tudtál nem nevetni. Annyira irreális mondatai voltak - emlékszik vissza Csodaszempilla Uraság, majd folytatja:
- Azt mondta, hogy ő állítólag apólónő volt ott a pszichén, később kiderült, hogy csak takarítónő... vagyis PADLÓÁPÓLÓNŐ :)
Csak az nem derült ki hogy miért hívtak Bobonak - fejezi be Csodaszempilla Uraság.
- Néha azt gondolom be kéne feküdnöm egy hétre az írói élmények miatt - mondom én. - Mi volt a csoportfoglalkozáson?
- Ma szó volt a diktátorról is. Ez a doktornő kedvenc témája... Szerintem a férjét minden nap kikötözi, és úgy szexelnek... És anonim neveket suttog közben a fülébe - meséli, mire már én is fetrengek a röhögéstől.
- Korbács van? Vagy lovaglóostor? Vagy jéghideg sztetoszkóp? - kérdem.
- Következő foglalkozásra egy ostort tesz a műanyagtálcára meg egy bilincset.
- Rózsaszín bilincset? - érdeklődöm széles mosollyal.
- Nem, vérvöröset , mert ő diktátor...
Aztán megszakadt a cset...
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kikerekedtek a szemei, hogy nekem mi bajom van má :)))
Egészen Piroskás vagy akkor? :)))
A férjed mit szólt hozzá? :)))
Hehe, ha már itt tartunk. Én mostanában kifejezetten megszerettem a vöröset :)) Most is szép friss piros vérszínű a körmöm, és a felsőm is :))))
Tegnap a harisnyám volt piros :)
És most vettem egy piros komódot :))))
Igazából, én vagyok a piros dokinéni, pont most fenyítettem be a férjem egy korbácsolással :))
A férjed mit szólt hozzá? :)))
Az Organza függöny, ami a szobám ablakán van ha nem is vörös, de bordó színű, kis arany átszövésekkel. Szeretem. :-)
A vörös színt kifejezetten utálom. Nálam a föld színei mennek. A natúr, a moha, a rozsdabarna... bizony :-)
Tegnap a harisnyám volt piros :)
És most vettem egy piros komódot :))))
Igazából, én vagyok a piros dokinéni, pont most fenyítettem be a férjem egy korbácsolással :))
Fogadunk, hogy neked is a vörös a színed? :))))
A vörös színt kifejezetten utálom. Nálam a föld színei mennek. A natúr, a moha, a rozsdabarna... bizony :-)
Mondhatni lekötöztél a történethez:-)
Üdv,
Pinokkió
Csók! D. J.
Lebilincselő történet. :-)
Üdv,
Pinokkió
Én dolgoztam , ilyen helyen, a beteg a legkiszolgáltatottabb, aki csak akar valamit, az nem bírja 1-2 napnál tovább, kivéve, ha fakír. Az ilyen jellegü dolgokkal való viccelődést, valahogy nem tudom értékelni.
Bocsi Maresz
Tudod a betegek egymást közt nevetnek ezen, hiszen Csodaszempilla Uraság legalább három hétig feküdt bent, és szintén visszaeső. Pont az a jó, amikor már tudnak nevetni egymáson, együtt. A humorérzék minden helyzetben létfontosságú. Ott talán még inkább, mint idekint.
Puszi! Miss. Páciens
:)
Bocsi Maresz
Én meg attól félek, hogy túl együttérző lennék. Mármint, hogy lelkileg kicsinálna, mások sorsa, a másokkal történt dolgok. A többszörös szembesülés azzal, hogy igazságtalan az élet :)
Igen. Komolyan. Nem lehet önkénteskedni ilyen helyen. Bár kicsit félek, hogy nagyon megviselne, de a kíváncsiság erősebb bennem :)
A tegnapi megszakadt cset miatt a befejezés itt olvasható. :)
:)))))))))))
Esküszöm, nekem már eszembejutott, hogy be kéne feküdni :)))
Esküszöm, nekem már eszembejutott, hogy be kéne feküdni :)))