újabb események régebbi események további események
18:38
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
16:45
Új kérdést került be a Kérdezd a férfit menüpontba
16:06
Új cikk került a "Titkaink egymás között" rovatba
11:04
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:02
Ilpaki új cikket töltött fel
18:32
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
17:26
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:54
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
23:22
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
23:21
Ilpaki új cikket töltött fel
12:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:19
KiralyCsilla1965 új bejegyzést írt a naplójába
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra

Erotikus

A Nő győzelme - Pályamű

2011. június 27. - Látogatók száma: 120

Volt egyszer egy éj, amikor a levegő édes felfedezéseket ígérő vaníliaillattal telt, s a szoba falán gyertyalángok árnyéka vonagló táncot lejtett. Az öröm vele tombolt, mint láncaiból kiszabadított, amint a nő korlátlan szenvedéllyel vette birtokba saját külső és belső nőiességét. Szabad volt...

Ha visszanézett a mögötte levő útra, nem látott mást, csak korlátokat. Külsőket. Belsőket. Szülei mindenre megtanították, amit tudni kellett ahhoz, hogyan kell rosszul szeretni. Aztán jöttek mindenféle önjelölt vallási vezetők, akik csak visszafogottságot, bűntudatot tanítottak és azt, hogyan kell szerencsétlennek lenni. Az élet egy mások által vájt meder volt, amelyben ő egy csendes, jólnevelt folyóként hömpölygött. Amikor beszivárgott a szerelem, valahonnan egészen kintről érkezett. Saját köveket görgetett magával, amelyek szenvedélyt ígértek. Titkon dédelgette az ígéretet, pedig mindent, mit tudott arról, hogyan kell jó feleségnek lenni: férjnek engedelmeskedni, gyerekeket szülni, formákat gondosan elrejtő ruhákban járni, korán kelni s imádkozni. Aztán jöttek a gyerekek és minden, mi ezzel együtt járt. A nőből anya lett, s a szerepben annyira bennrekedt.
Az áldás a férfi volt, aki közben sodorta magával a víz alatti köveket, amelyek a szikracsiholás ígéretét hordozták magukban. Neki köszönhető, hogy végül a folyó kiléphetett medréből, és bátran önmaga lehetett. A nő ebben a biztonságot adó térben megtanulta, hogy nem bűn ha örömét leli önmaga létezésében. Nem bűn úgy tükörbe néznie, hogy közben gyönyörködik. Megtanulta, hogyan kell szeretnie és kényeztetnie önmagát, s megértő lett saját hibáival és tévedéseivel. De legfőképpen megtanulta azt, hogyan kell és érdemes saját belső hangjait meghallania, ösztöneinek életet adnia, szívének törvényei szerint élnie.
Gyerekei apja volt mellette, akivel évek óta szeretkeztek. Mindig jó volt, kellemes, sőt elég sokszor fergeteges, de egyszeribe mégis új lett. Nem azért, mert a férfit vagy az ágyat kicserélték, s nem is azért mert ismét új dolgokat próbáltak ki, hanem inkább, mert a nőben valami megváltozott. Az önmagára ébredés ideje volt. A NŐ akart lenni, aki űzi a gyönyört és áldja a testiséget. Aki élvezi, ahogyan a teste önálló életre kel. A Nő, aki magabiztos és játékos. Csábító és uralkodó. Bájos és bestia. Szenvedélyes és bensőséges. Önző és odaadó. Vad és gyengéd. Érzéki és kegyetlen. Domb és völgy, felszín és mélység. Tűz és víz. Az ősi ösztön és újdonság. A Nő, aki végül önmagáról is megfeledkezve zárja magába a Férfi erejét, annak minden mozdulatát, lélegzetét és akaratát, hogy addig kövesse a vágyak öntörvényű hullámait, amíg bele nem alél. Újra és újra.
Megtanult felszabadultan örülni a puszta létezésnek...

Volt egyszer egy feleség, akinek egy utat kellett bejárnia, önmaga felé haladva. Ez a feleség nem romantikára vágyik. A férfit akarja. Szemérmetlenül. Története boldogan végződik, mert még idejében és könnyen megtanulta, hogy nagyon sokszor nem a romantika és szerelem hiányával vagy a férjekkel van a baj, hanem azzal, ahogyan a nők viszonyulnak önmagukhoz, és azzal, ahogyan megélik nőiességüket. Körülményektől vagy kinézetüktől függetlenül minden feleségben ott van a végzet asszonya. Bizonytalanul, de méltóságteljesen. Szentül és állatian. Ott benn lobog a láng, s ellenállhatatlan illatát érzi a Férfi is, ha a nő hagyja magában azt izzani. Aki megtanulja szeretni önmagát, azt mások is szeretni fogják. Aki megtanulja kényeztetni és tisztelni önmagát, azt mások is tisztelni, sőt kényeztetni fogják. Néha szeretethiányunk van, és arra várunk önsajnálattól lelógó orral, hogy mások meggyőzzenek: mégiscsak szeretnivalóak vagyunk. Mi nők, romantikára vágyódunk és csodáról álmodozunk. Arra, hogy betoppan hirtelen és akkor majd elhisszük, hogy a végzet asszonyai vagyunk. Van akit időnként meggyőznek, van akit nem. De újból és újból megéhesedünk, mert százezer szál romantikusan nyújtott rózsa sem képes maradandóan segíteni rajtunk, hiszen a beteljesedés kulcsa elsősorban a saját kezünkben van. A csodának nem kell betoppannia, mert a csoda bennünk van. Sokan elrejtettük eredeti valónkat mindenféle medrek miatt, és talán vele együtt elrejtettük a Nőt is. A szeretnivalót. Az istenit. Ott van, csak alszik. Elaludt, mert nem hittünk benne...

8 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Cikkíró
2011. szeptember 5. 14:19
Amúgy a romantikát is többféle szempontból meg lehet közelíteni. Van, aki a naplementét bámulja, s van olyan is, aki a szívébe néz. :) Sőt, az, ha valaki nem szereti a romantikát, az is írhat róla, a lényeg, hogy a romantikához köze legyen.
Cikkíró
2011. szeptember 5. 13:59
Köszönöm a hozzászolásaitokat. Nem önismereti akárminek szántam. Talán ha történetbe ágyaztam volna, akkor másabb íze lenne...
Anonymus
2011. szeptember 5. 01:03
Kedves Pályázó!

A történet szép volt, de Biankával egyetértve, ugyanaz jutott eszembe -önismereti tréning-. Amivel egyébként semmi probléma, de most nem olyan keretek között vagyunk.

Sok sikert!
Üdv: Zsizsik
Anonymus
2011. augusztus 30. 09:12
Csodálatos tanmese volt, de engem romantikaügyileg nem hozott lázba.:)

Bianka:)

Egy önismereti tanfolyamra inkább való.
Cikkíró
2011. augusztus 24. 14:14
Köszi szépen, Pinokkió!
Anonymus
2011. augusztus 24. 13:17
Szia Cikkíró!
Egyéni stílusban írtál. Teljesen átjött, amit mondani akartál. De nekem azért volt problémám; sokszor azt éreztem, hogy te tudod, mit akarsz, talán még mi is sejtjük, de a betűk nem mindig követték a gondolatot. Egyszerűbben: túlbonyolítottad a mondataidat és azok kapcsolatát egymáshoz. Összességében mindennek ellenére, az erősséged a mondanivalód volt!
Üdv,
Pinokkió
Cikkíró
2011. augusztus 17. 11:46
Természetesen. :) A tanulás mindent megér nekem. :)
 
2011. augusztus 16. 23:35
Kedves pályázó!

Megengeded, hogy kritikát írjak a művedhez?

Nem Tom
Cikkíró
párbeszéd
2011. augusztus 15. 14:08

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. augusztus 12. 19:21

"A nőből anya lett, s a szerepbe annyira bennrekedt.
Apro hiba, majd javitsd, ha gondolod: szerepben.
Talän azt is erdemes lenne, h. "A nö akart lenni, ki... helyett inkäbb: aki, "melyek" helyett inkäbb: amelyek.
Privätban irtam volna, de sajnos nevtelenül nem müködik.

Köszi!
Anonymus
párbeszéd
2011. augusztus 12. 19:21

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2011. augusztus 12. 19:03

Köszönöm szépen!

"A nőből anya lett, s a szerepbe annyira bennrekedt.
Apro hiba, majd javitsd, ha gondolod: szerepben.
Talän azt is erdemes lenne, h. "A nö akart lenni, ki... helyett inkäbb: aki, "melyek" helyett inkäbb: amelyek.
Privätban irtam volna, de sajnos nevtelenül nem müködik.
Cikkíró
párbeszéd
2011. augusztus 12. 19:03

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. augusztus 12. 10:37

Egy ilyen meggyőző írást csak nagyon mély lelki tapasztalások ihlethetnek. Kétségtelenül igaz a mondanivaló, és ahogy leírtad, az is nagyon élvezetes!
Csak annyit mondanék: Gratulálok!

Köszönöm szépen!
Anonymus
2011. augusztus 12. 10:37
Egy ilyen meggyőző írást csak nagyon mély lelki tapasztalások ihlethetnek. Kétségtelenül igaz a mondanivaló, és ahogy leírtad, az is nagyon élvezetes!
Csak annyit mondanék: Gratulálok!
Anonymus
2011. július 6. 21:28
Pontosan ezt kerestem én is mindig. A nőiségemet. És igazad van. Megtanultam magamat szeretni, mindent ennek alárendelni és most jutottam el odáig, hogy viszont szeretnek. Sohasem késő megtapasztalni milyen az ha szeretnek. Egy dolog, ami esetleg visszatart, a szeretet mellett már ott van a féltés. A féltés pedig könnyen csúszhat féltékenységbe és az már nem kellemes.
Anonymus
2011. július 6. 18:54
Nagy igazságot rjtenek a soraid. Csak sajnos, sokan későn ébrednek erre az igazságra!
Én
Anonymus
2011. július 2. 13:38
Na, hát erre gondoltam én is, mikor "megalkottam" a másik én-em. Igazad van, és a többieknek is, bennünk van! ez a rész tetszik a legjobban: "A Nő, aki magabiztos és csábító".
a cikked épp jókor olvastam, ilyen felismerésre volt ma szükségem! köszönöm!
Tatjana
 
2011. július 1. 17:54
Tanítani kellene!
Anonymus
2011. június 29. 14:24
A boldogtalanság oka legtöbbször az önbizalomhiány, a megfelelés iránti vágy, a belénk nevelt gátlásosság. Én szintén magamra ismertem...:-)

Köszönöm, hogy olvashattam!:)))
Anonymus
2011. június 28. 10:55
Hú , de szépen le írtad ! Kicsit magamra ismertem .... Akár rólam is szólhatna !
Örülök hogy olvashattam ! :-))
Anonymus
2011. június 28. 10:41
Nagyon tetszett, sokunk rejtett gondolatait fogalmaztad meg!! :)
Cikkíró
párbeszéd
2011. június 28. 09:53

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. június 27. 22:56

Szia!
Megsúgom, a nevedet tedd inkognitóssá, mert így kizárod magad a pályázatból.

Sárga kis négyzet a cím magasságában - > Funkciók -> Cikk módosítás -> Szerző neve látható: NEM

Köszönöm, hogy szóltál
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: