A szeretet ünnepe

Látogatók száma: 90

Mint tudjátok, nem vagyok a szavak embere, de mégis méltóképpen akarok megemlékezni ezekről a napokról. Csak, egy cseppnyi ünnepi hangulatot és meghitt érzelmeket szeretnék ide varázsolni.

Néhány ünnepi kulcsszó táviratilag.
Fenyőillat, gyantaillat, szegfűszegillat, csillagszóróillat, valamint vanília, citrom és a sülő szilva illata szálldogál. Nagy pelyhes hó, kis pelyhes hó, nincs hó, fekete karácsony. Sok gyerek, kevés gyerek, egy se gyerek. Nagyszülők magányosan, nagyszülők kettesben, nagyszülők a fa alatt unokákkal. Nem jön senki, sokan vannak. Kis karácsony, nagy karácsony. Meghatódott szülők, néhány párás szem, valamint egy csapat elkényeztetett gyerek. Továbbá alma, narancs, csillogó díszek, mézes kenyér, halvacsora, zsíros kenyér. És rengeteg jó ember, egy kövér tanácselnök, mindenki empatikus. Kipirult arcocskák, néhány hógolyó is elcsattan, hóember kézzel és hóember markolóval. És még akad Mikulás bácsi 10-12 példányban, valamint, az antiklerikálisoknak, szimplán beköszönt a szeretet ünnepe. Gondolom, megvan az alaphangulat a folytatáshoz.
Először is meg kell emlékeznem azokról, a mélységes empátia nevében, akiknek nem igazán vidám ez az ünnep sem. Azokról, akiket senki sem emleget ilyenkor bár szeretik őket. Lássuk csak.
Színhely valahol az északi fertályon, ahol az ég már majdnem a földhöz ér.
Már messziről látni egy barátságos kiskocsma fényeit. Előtte terepjárók, motoros szánok, rénszarvasszánok, gyalogszánok és csizmák. Ki mivel érkezett.
Hangos dévajkodás zsivaja hallatszik ki. A kemény munkával eltöltött hónap után várakozás teli a hangulat. Bárfizetés napja. Az elszámolásé.
Három szakállas férfi hangoskodik egy asztalnál. Előttük kiürült üvegek tengere. Vitézre itták magukat. Claus viszi a szót.
-Srácok valamit tennünk kell, egyre rosszabb itt minden. Évek óta nincs pénz csak a ködös ígérgetés.
-Ezer éves már a munkaruha – tódítja Pukki
-Szar az üzemi konyha is. Mindig csak hal, meg kenyér. Csak ezt tudja a főnök beszerezni? – zúgolódik – Apó No meg a bor! A híres kánai cudarka. Az szőlőt soha nem látott. Valami csinált dolog lehet.
-Hol van ilyenkor a szakszervezet? – így Klausz. Tüntessünk!
Megállapodnak, tüntetés lesz. Sebtében egy transzparenst írnak.
Hírtelen kivágódik az ajtó. Jeges szél keveredik el a kályha füstjével.
Nem lép be senki. Tehát megjött a főnök.
A három renitens felemeli a táblát. Rajta a szöveg
„ISTEN FIZESSE MEG”!
Sztentori hang kinyilatkozik. Santa Claus, Youlopukki, Télapó ki vannak rúgva. Menjenek a pokolba!
Mikuláséknál sem fenékig tejfel az ünnep.
Két férfi bandukol át a hídon a csarnok felé. Vásárolni küldték őket.
Az egyik széles ívben a Dunába pöcköli az égő cigeretta csikkjét.
Barátja megrója.
-Hogy lehetsz ilyen? Nem gondolsz a szegény halakra.
-Miért? – kérdez vissza
Nem is gondolná az ember milyen szörnyű dolgot okoz ezzel.
Öreg halászoktól hallottam, hogy mostanában rengeteg égett szájú halat fognak ki a folyóból. Tudod, amikor a buta sneci ráraból a parázsló csikkre, megégeti a száját, és nem tud enni miatta. Lassu kínhalálra ítéled őket.
-Igazad lehet - mondja bűntudattal – soha többet nem teszek ilyet.
Közben beértek a csarnokba, és megállnak a halas pultnál.
Nagysokára sorra kerülnek.
-Kérnék egy élő pontyot – mondja a dohányos – csak tegye be egy nejlonba, hazáig kicsöpög belőle a víz, aztán majd én agyonverem.
Odafordul a barátjához.
-Ezek a bitang hentesek felvizezik a halakat, hogy nehezebbek legyenek.
Szenteste, halvacsora. Öten vannak együtt a szeretet ünnepén. Apa, Anya, a két gyerek, és a hal. Szeretik egymást.
A halat mindenki. Jó neki.
Kellemes ünnepet kívánok mindenkinek.!
Egy percre mélyedjetek el egymás szemében, úgy, mint akkor…
Talán menni fog majd egyszer karácsonyfa nélkül is.