A zongorista
Látogatók száma: 72
"Egy tisztes őszes halánték, minden Nőnek ajándék", ahogy a dalszöveg is mondja. Ennek valóságtartalmát mindenki döntse el maga.
Eljött a nagy nap, az első zongoraóra, Vele! Ismerősök révén találtunk egymásra. Tapasztalt mester, mondták.
Tikkasztó nyári délután volt, melyben egyedüli enyhülést a hosszú, lenge nyári ruha, a legyező, és a széles karimájú, tört fehér kalap nyújtott. A kaputelefonba, egy maszkulin, érces orgánumú férfi szólt bele. Végigfutott valami megmagyarázhatatlan bizsergés a gerincemen. Bemutatkoztam, s már berregett is a kapu. Belépve, egy régi társasház gangjainak látványa, édes-fűszeres illat, és egyfajta "hazatértem" érzés fogadott.
Felpillantva, megláttam egy idősödő, őszes halántékú, sármos úriembert, aki épp a gangra kiültetett virágokat öntözte, nemes egyszerűséggel, de nagy eleganciával és gondossággal.
Ő lesz az, gondoltam.
Sietve elindultam a lépcsőn felfelé, s mielőtt a gangra léptem volna, egy utolsó simítást végeztem magamon, az ajtó ablakában ellenőriztem a frizurám, a ruhám, s konstatáltam, hogy minden rendben.
Beléptem, s Ő rögtön elindult felém, bár csupán pár méter választott el minket. Nyújtottam a kezem, félig kézfogásra, félig csókra, tétováztam, bár sejtettem, hogy kézcsók lesz. Fenséges volt, és érzéki, selymes kezének, és ajkának finom érintése a kézfejemen, mely már-már kéjes érzést nyújtott. Ez volt az első, de meghatározó pontja a kapcsolatunknak. Mint a vonzás törvénye. Nem tehetsz ellene.
Megjegyezte mennyire elbűvölően mutatok a Napfényben, majd udvariasan a lakásába invitált. Nem volt túl nagy, de tágasnak és fényesnek tűnt. A legelőkelőbb helyen, és fényviszonyokban pedig ott állt A Zongora.
Régi, patinás, éjfekete, polírozott, csodálatos hangszer, mely műremeknek tűnt, és szinte élt. Közelebb léptem, végigsimítottam az ujjbegyemmel, majd ráhajoltam. A zongorának lelke van.
Néhány "udvariassági kör" után, nekiláttunk a munkának. Sokat zongoráztunk. Hol egyedül, hol párban. Én mindig neki játszottam, Ő mindig figyelmesen hallgatott.
Egyik alkalommal, amikor Beethoven: Für Elise c. zongoradarabját gyakoroltam, Ő határozott, lassú léptekkel sétált a szobában, szokása szerint. Majd hirtelen megállt mögöttem, és a vállamra tette a kezét. Libabőrös lettem, megálltam egy fél pillanatra, a szívemmel együtt, majd észrevettem, hogy a másik kezével tovább "vezényel", hát játszottam én is tovább. Kis idő múlva egy fél lépést tett előre, majd a keze átcsúszott lágyan a másik vállamra, végigsimítva a nyakam, s a hátam. Csodálatos és izgató volt. Ennél erotikusabbat addig, aligha tapasztaltam. Aznap egy lenge, nyitott hátú felső volt rajtam, így a meztelen bőrömön érezhettem keze minden mozdulatát. Kívántam, hogy érintsen, s hogy végigcsókolja a nyakam és a lapockám.
Meg sem kellett szólalnom, tudta mit érzek. Feltett egy régi lemezt. Mesés hangulat járta át a lakást. Kezét nyújtotta, felkért táncolni. Kiváló partner volt, erős, határozott vezető. Egyik keze biztosan pihent, s tartotta a hátam, míg másik keze összefonódott az enyémmel. Teste, testemhez simult, körbeölelt minket a vágy, és egyre összébb hozott. Megállt az idő, csak a pillanatnak, a pillanatban éltem.
Ezt a kéjes izgalmat még egy párszor magaménak tudhattam, s viszonoztam apró, meztelen bőrfelületek feltárásával, belső combom combjához simításával, keze véletlen érintésével, négykezes játék során, fedetlen vállam, s karom simulásával.
Sok csodás órát töltöttünk együtt, figyelve egymás apró rezdüléseire, teljes tisztességben.
Táncot jártunk, s velünk mozgott a szoba, a ház, az utca. Egy nap azt mondta nem lenne helyes, ha leszakítana egy bimbózó rózsát, mert annak még nőnie kell, kinyílnia, s virítania. Óvni, és figyelni fogja utam, amíg lehet, de nem szeretné, hogy lássam az Ő elmúlását. Emlékezzek a csodás pillanatokra, a közös játékokra.
Történetünk akkor véget ért, de nem bánkódom, a mai napig tisztán emlékszem rá, a mesterre, s a Férfira, aki oly csodás érzésekben részesített.
Hozzászólások
időrendi sorrend
grat.
:)
Üdv.
Nekem is tetszett:-)
Nagyon ügyes vagy. Finoman vezetted az írásod. Kellő elegancia volt az erotikádban.
Üdv,
Pinokkió
Huu! Ez de jó írás! Gratulálok, felkeltette bennem a vágyat, hogy majd egyszer én is egy ilyen Tisztelettudó, őszes halántékú, idősödő férfi legyek. És gyönyörűen írt a Zongoráról, a legkedveltebb hangszerem...:D
Üdv