Csapdába csalva (Pályamű)
Látogatók száma: 137
Vanessa egy olyan házubuliba tévedt, ahol úgy érezte, semmi keresnivalója nincsen. Minek is engedett barátnője unszolásának?
Szívesebben nézett volna, egy jó filmet odahaza, kényelmes melegítőben, és pattogatott kukoricát eszegetve. Különben is olyan kimerítő napja volt, nem vágyott a nagy társaságra.
Barátnőjén kívül senkit sem ismert a teremben, ezért eléggé feszélyezve érezte magát. Legszívesebben sarkon fordult volna, de nem tehette. Neki kellett vezetnie, és különben is, Valéria már túl sokat ivott ahhoz, hogy egyedül hagyja.
- Nem volt jó ötlet eljönni ebbe a buliba.- mondta kissé szemrehányóan a lánynak.
- Jaj, ne légy már ilyen morcos! Inkább próbáld jól érezni magad!- tanácsolta csupa jóindulattal Valéria. - Mikor érted meg végre, hogy élvezni kell az életet, nem bezárkózni a négy fal közé, ahogy te csinálod... - Folyton csak a munkán jár az eszed, és veled mi lesz? Az évek elszaladnak feletted, te pedig, még mindig azt a gazembert siratod, aki becsapott és megalázott téged. - mondta kissé megrészegülten a lány.
- Már annak vége. - felelte Vanessa. - Ne is emlékeztess rá! Amit velem tett, arra nincs bocsánat, soha többé nem akarom látni.
- Menyasszonya volt, na és? Mással is előfordul. - mentegette váratlanul a férfit. - Gondolj csak bele, nem volt könnyű helyzetben ő sem. Egy kétéves kapcsolatot felrúgni, egy olyan lány miatt, akit alig ismer. Lásd be, hogy nem is olyan egyszerű... - Tudom, hogy sértve érzed magad, és nagyon fáj, de belegondoltál már az ő helyzetébe? - kérdezte aztán.
- Nem, még soha. - ismerte be Vanessa.
- Akkor, kérlek ne ítélkezz felette addig, amíg meg nem hallgattad! Én a barátnőd vagyok, és csak jót akarok neked... - mondta Valéria, amikor a tömegből előlépett Zoltán, a lány korábbi kedvese.
Vanessa dühében azt sem tudta, hogy sírjon vagy nevessen. Nagyon haragudott a lányra, amiért csapdába csalta őt.
- Ezt nem kellett volna. - nézett szúrós pillantásokkal Valériára.
- Érted tettem. - felelte a lány. - Haragudj, ha akarsz.
- Szia Vanessa!- köszönt bizonytalanul a férfi.
- Most elmegyek. - közölte a lány, és elindult a kijárat felé.
- Nem hagyhatsz itt! - kiáltott utána barátnője.
- Majd az új barátod hazavisz. - vágott vissza a sértődötten.
- Vanessa! Ezúttal muszáj meghallgatnod! - szaladt utána a férfi, s erősen megragadta a lány karját, és szinte kényszerítette, hogy ránézzen. - Lezártam a korábbi kapcsolatom, mert rájöttem, hogy téged szeretlek.
- Azt hiszed érdekelsz még? - kérdezte a lány. - Már nem létezel számomra...
- Hazudsz. - mosolygott elnézően a férfi. - Jól ismerlek már, nem tudsz átejteni...
- Ezúttal tévedsz. Nem dőlök be neked. Ne próbálkozz többet, semmi esélyed...- ajánlotta a lány, majd kirántotta magát a férfi szorításából.
Zoltán a parkolóban érte utol Vanessát, és eldöntötte, mindent egy lapra tesz fel.
- Nem engedem, hogy újra eltűnj az életemből. - mondta határozottan, és erőszakkal megragadta a lányt, és váratlanul megcsókolta.
Zoltán roppant szenvedélyes ember volt, aki mindig kimutatta érzéseit. Most sem tudta véka alá rejteni kétségbeesését, vulkánként tört ki belőle.
Vanessa hiába védekezett, nem tudta magát kiszabadítani a férfi öleléséből. Zoltán csókjai felperzselték egész testét, képtelen volt ellenállni neki.
Szívében újra fellobbant a vágy, lábai elgyengültek, és többé nem volt ura cselekedeteinek.
Amikor percek múlva szétváltak, Vanessa olyan zavarban érezte magát, mint még soha életében. Hiszen nem tudott ellenállni az érzéseinek, és viszonozta a férfi szenvedélyes csókjait. Nem volt bátorsága a szemébe nézni...
- Sajnálom, ha durva voltam. - szabadkozott Zoltán. - Egész egyszerűen nem akartalak elveszíteni. - vallotta be szelíden.
- Talán, én is igazságtalan voltam veled. - ismerte be a lány. - Még sohasem fordult elő velem ilyesmi. Nem tudtam, hogyan kezeljem a helyzetet.
- Meg kell értened Vanessa! - kezdett bele mondandójába a férfi. - Ki volt tűzve az esküvőnk, már minden meg volt szervezve. Anita nagyon várta azt a napot, boldog volt és lelkes. Annyit álmodozott kettőnkről, hogy milyen lesz a közös életünk, milyenek lesznek a gyerekeink...- Képtelen voltam fájdalmat okozni neki. Gyáva voltam, és bevallom, féltem. Meg tudod ezt érteni?- kérdezte reményteljesen a férfi.
- Megértem. - bólintott a lány. - Mikor döntötted el, hogy le kell zárnod a kapcsolatot?- kérdezte aztán.
Vanessa fejében száz meg száz gondolat cikázott. Mit tegyen azok után, hogy a férfi lemondott korábbi életéről, csak azért, hogy vele újra kezdhesse?
Lehet jövője kettejük kapcsolatának azok után, hogy egyszer már hazudott neki? Az értelem és az érzelem viaskodott lelkében, nehéz volt eldönteni melyik énjére is hallgasson.
- Amikor szakítottál velem, úgy éreztem, az egész világ összedőlt körülöttem. Hirtelen már nem érdekelt többé az esküvő, semmi sem, ami korábban Anitához kötött. Továbbra is szeretem őt, de már másképp. Szörnyen nehéz volt bevallani neki mindezt. - mondta elcsukló hangon a férfi.
Vanessa hirtelen megértette, hogy a férfi áldozata nem lehet hiábavaló. Nem titkolhatta többé önmaga előtt sem, hogy még mindig szereti őt.
- Szegény lány, biztosan nagyon gyűlölhet minket... - mondta együtt érzően.
- Nem hiszem. - nevetett fel Zoltán. - Sokkal hamarabb túltette magát ezen az egészen, mint mi magunk. - tette hozzá sejtelmesen.
- Hogy hogy? - kérdezte meglepetten Vanessa.
- Bár az esküvő elmaradt, a nászéjszakát azért megtartották a legújabb barátjával, és másnap, elutaztak Rodoszra kettesben. Ez volt nekik az elő- nászajándékom...- magyarázta a férfi.
- Jaj, de megkönnyebbültem. -sóhajtott fel a lány. - Szabad tudni ki volt az a férfi?
- Hát, nem fogod elhinni. - mosolygott Zoltán. - A rendezvényszervezővel jött össze...
- Na még ilyet! - kacagott fel a fiatal nő. - Hát, minden jó, ha a vége jó...
- Most már csak rajtad áll, hogy happy end legyen a vége... - Kapok még egy lehetőséget?- kérdezte reménykedve a férfi.
- Egy utolsó lehetőséget... - helyesbített a lány. - Meg kell ígérned, hogy nagyon fogsz szeretni, akkor is, ha már öreg és ráncos leszek.
- Mindig szeretni foglak. - suttogta szerelmesen a férfi, majd átölelte Vanessa nádszál karcsú derekát. Egyik kezével maga felé fordította a lány kedves, finoman ívelt arcát, és gyengéden szájon csókolta. Megszűnt körülöttük a világ.
Mindketten érezték, hogy sorsuk ezúttal örökre összefonódott, többé már senki sem állhat kettejük közé.
A cikket írta: Zaríta78
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Szia Cikkíró!
Nekem is olyan nem történik semmi fillingem volt, pedig az írás szépen felépített, jó szerkezetű (elbeszélő/párbeszéd jó arány) volt, érdekes ellentmondás. Talán a téma lehetett volna erősebb.
Összességében szépen írsz! Gratulálok!
Üdv,
Pinokkió
"Most sem tudta véka alá rejteni kétségbeesését, vulkánként tört ki belőle." < mintha nem a kétségbeesés lett volna...
"Szívében újra fellobbant a vágy, lábai elgyengültek, és többé nem volt ura cselekedeteinek." < hm, hm
Valóban lehetett volna "erősebb" is a témaválasztás, de amikor írtam, úgy éreztem, hogy ehhez a pályázathoz egy könnyedebb hangvételű művet szeretnék írni...éppen azért, mert ezt a stílust hiányoltam a pályázati művek közül.
Köszönöm az észrevételeket, és a figyelmedet!!!:)))
Sajnos ez nekem most nem...pedig jó lett volna, de valamiért a könnyed, túl könnyű lett....talán.
Sok sikert!
Üdv: Zsizsik
Kedves Pályázó!
Sajnos ez nekem most nem...pedig jó lett volna, de valamiért a könnyed, túl könnyű lett....talán.
Sok sikert!
Üdv: Zsizsik
Nem vagyunk egyformák, mindenkinek más az ízlése, más a véleménye.
Ezt tiszteletben kell tartani...de azért köszönöm, hogy olvastál!!!
Kedves Zsizsik!
Nem vagyunk egyformák, mindenkinek más az ízlése, más a véleménye.
Ezt tiszteletben kell tartani...de azért köszönöm, hogy olvastál!!!
én is így látom, ezért is a sok sikert kívánok :)
Üdv, Zsizsik
Nem:)
Bianka:)
Oh, happy day! Kívánhat ennél többet az ember lánya?:)
Nem:)
Bianka:)
Szerintem sem kell több, csak happy end...:)))
Köszönöm, hogy olvastál!:)))