Égből jövő szikra!... (2)

Látogatók száma: 247

Könnyű a Katát táncba hívni, ha ő is akarja!? Honnan is tudhatták volna, hogy már nem ugyanazt fogja jelenteni számukra az a tánc, mint korábban..., mert oda simultak egymáshoz! Milyen csalóka, ármány is egyben, amihez egyetlen pillanat elég volt...

Éretlen tacskók voltak. Így utólag már ki merem jelenteni. Egyikük sem tudta, hogy a pillanatnyi érzékeik uralják a józan gondolataikat. Mindkettőjüknek volt egy párja, udvarlója. Hol voltak ők akkor, abban a pillanatban, amikor megállt a józan ész.

Ekkor már mindketten tudták, hogy amit tesznek, nem várt következmények elé állítják mindkettőjüket. A testiség vonzását, amit az adott körülmények tettek lehetővé. Megállítva szinte a józan észt is, mégsem állíthatta meg őket semmi. Egy és oszthatatlan érezték azt a napot. Mindegy, mi lesz az után - gondolták talán. Az kinek-kinek a maga gondja, baja legyen. Ebben nem osztoztak egymással. Mindketten tudták. Az átadás, a feledés pillanataiban csak az érzékek uralták egymás gondolatait. Milyen, miféle csodálatos élményben ringatták magukat, ami mindent keresztül húzott egy pillanat alatt? Két olyan ember, akik a múltban semmit sem várhattak egymástól, semmit nem jelenthettek volna egymás számára, mégis felejthetetlen és egyben borzalmas jövőt indítottak el ezzel a tettükkel, egyetlen alkalommal. Utólag mindketten tudták, hogy az érzékeik csalfa játékot űztek velük. De akkor, abban a pillanatban semmi nem számított. Csak ők, ketten... És ez tartósnak bizonyult.

Mindennek meg lehetett a magyarázata, még ha ők ketten nem is érezték, tudták. A lány viszont nagyon is jól tudta, hogy az addig hitt szerelme (udvarlója) félti, óvja őt. Azért nem kezdeményezett. Nem akarta belevinni a csábítás útgörbéibe. Ami vele járhatott volna, megkímélte. Vigyázott rá. Abban a tudatban hagyva, ringatva saját magát, hogy nem volt más előtte a lány életében. Pedig mekkorát tévedett! Miközben ő élte - esetleg - a megtartóztatás minden buktatóját, a fiatal nőt egy mindent magába foglaló, elsöprő, tudatos életet nem ismerő embernek tartotta, naivnak képzelve, aki azt sem tudja, mi a szerelem?... Melléfogott. Nagyon is jól tudta. Csak elnyomta magában. Vele kapcsolatban nem érezte csak át. Már rég érezte azt az érzést, ami szunnyadt. Bár ne tudta volna meg mit is jelent az?... vagy legalább nem olyan intenzitással élte volna meg, amikor végre megismerte, mit is jelent számára az a férfi, a még mindig szerelem.

....

A cikket írta: zsoltne.eva

támogatóink