Erotikus
Elvarázsolt - pályázat
Látogatók száma: 160
Ez nem egy mese, vagy fantázia. Ez az én történetem, gondoltam megosztom mindenkivel. Remélem a ti történetetek is ilyen boldogan végződik!
Mielőtt belekezdek a történetbe, tudni kell rólam, hogy sosem voltam szerelmes, s bár mindig volt párom, sosem élveztem az együttléteket. Kívántam, hogy legyen végre valakim, tudjátok, a szőke herceg fehér lovon, aki még az ágyban sem rossz.
Mivel ezt nem kaptam meg, megszereztem a férfiúi imádatot másként…
Sötétvörös rúzs, magas sarkú cipő, kihívó göncök. És ráadásként egy új társaság.
Nem vagyok egy különösebben csinos, vagy szép leányzó. Sőt: inkább alacsony, kissé telt. Ennek ellenére, szexinek és gyönyörűnek képzeltem magam. És lám: ha szexinek és gyönyörűnek hiszed magad, más is annak hisz! Hamar "bepasiztam” . A társaság hím tagjai mind bepróbálkoztak nálam, persze én már foglalt voltam, de imádtam, hogy zsongnak körülöttem, és az egómnak is jót tett.
Szerelem helyett, csábítottam, olyan volt, mintha kábítószereznék. Tudtam, hogy ez csak egy ábránd és ámítom magam. De kellett, hogy legyen végre valami, ami elégedettséggel tölt el.
Párom nem szólhatott egy szót sem, egyrészt fogalma sem volt mi zajlik le bennem, másrészt világéletemben fiúkkal barátkoztam, s bár néha súroltam a határt, sosem léptem át rajta, nekem bőven elég volt.
Azonban hiába ringattam magam abba a hitbe, hogy megvagyok én mindenféle élvezet nélkül, kezdtem becsömörleni és eljutottam az undorig, a megvetésig. És, hogy miért voltam vele? Jó kérdés. Csak sajnáltam és sajnáltattam magam.
És akkor jött ő... Semmi különös nem volt benne. Középmagas, középtestalkat, (na jó azért egy csöppnyi izom befigyelt) hétköznapi öltözködés. Sőt, még néha idegesítő is volt a folytonos okoskodásával, meg amilyen peckesen járt! Ráadásul 13 évvel idősebb is volt nálam. Hogy őszinte legyek, megpróbáltam erőteljesen utálni. De amikor elsétált mellettem, olyan volt, mintha egy feromonfelhőt bocsájtott volna ki magából, csak rám specializálva. Néha hülyén is éreztem magam, hogy mélyeket szippantok a levegőből. Mintha hőt árasztott volna magából, amibe kedvem lett volna belehempergőzni. Bevallom néha a puszta gondolattól is begerjedtem, hogy ott van tőlem néhány centire és megérinthetném. Mintha elvarázsolt volna.
Azonban úgy tűnt, ő nem osztja a lelkesedésemet. Mármint persze, foglalt voltam, nem léptem én felé semmit. De néha kifejezetten elutasító volt a viselkedése, már ahhoz képest, hogy hetente többször is egy baráti társaságba jártunk. Valamiért ettől még inkább vonzó volt a számomra.
Aztán egy alkalommal, mikor összeültünk, a párom nem jött. Észveszejtő hideg volt, s persze én meg szokás szerint kiöltöztem. (Valaki elárulhatná, hogy hogyan lehet télen úgy melegen öltözni, hogy az ember szexi is legyen? Nekem még nem sikerült.) A helyen ahol voltunk, szintén hideg volt, a virgácsaim és a kezem majd lefagytak. Dörzsölgettem, leheltem őket, bár kevés eredménnyel.
Ekkor ő elkapta a kezem, melengetni kezdte. Tenyere forró, száraz. Több sem kellett, engem abban a pillanatban kivert a víz. Élveztem az érintését. Mégis arrébb ültem. Úgy éreztem, hogy nem szabad ilyet tennem, mintha bűn lenne. S bár magamnak is tagadtam, vártam a következő alkalmat, hogy ismét megérintsen.
Történt ismét, hogy alig voltunk a csapatban. Pontosabban négyen. A barátnőm, az ő párja, én, és vajon ki volt a negyedik? Hát persze, hogy Ő. Immár egy meleg, otthonos, sokkanapés, zegzugos helyre ültünk be, zeneszó és hangulatos fények öveztek bennünket. Nem mellesleg kellemes volt a hőmérséklet is. Melengetés kizárva! Kár...
Egymás mellett ültünk és csak úgy szikrázott köztünk a levegő. De még mindig nem voltam benne biztos, hogy ő is akar -e valamit tőlem. Lefolytattunk egy burkolt célzásokkal tarkított beszélgetést, ami után már biztos voltam benne: mindkettőnket visszatartott egy harmadik fél: az ő barátja, az én párom.
Egy- két lopott érintés jutott nekünk, s néhány hatalmas sóhaj. Egyszer, mikor a többiek nem figyeltek, beleszagoltam a nyakába, őrjítő volt érezni a bőre illatát, a teste melegét. Észre sem vettem a nagy kéjelgésben, hogy a másik kettő ismét minket figyel. Elpirultam...
Ekkor jött a csajos taktika: irány a wc. Barátnőm elrángatott a mellékhelyiségre, mintha a tipikus csajos sutymorgásra készülnénk. Végül is így volt, nem? Bevágtam magunk után az ajtót és lehervadt a számról a vigyor.
- Jesszus most mit csináljak? -teljesen bizonytalan voltam abban, hogy mit akarok. Reméltem ő segít. Végül a legkézenfekvőbb megoldással jött, mégis megdöbbentett, hogy annak ellenére ezt mondja, hogy ismeri a párom:
- Az ágytorna mindig segít.
Hitetlenkedve néztem rá. Az ő szájából olyan egyszerűen hangzott…
- Figyelj, látszik rajtatok, hogy, ha nem lennének ilyen erkölcsi aggályaitok, minthogy te foglalt vagy, már rég produkáltatok volna egy széttört ágyat.
- De hát…
- Ne dehátozz. Fedezlek.
Ezzel a szóval kisétált az ajtón és indítványozta, hogy induljunk, ugyanis mindketten peches kollégisták voltunk és kifogtuk az egyetlen intézményt, ahol meg volt szabva a kimenő ideje. Neki előnye volt: elintézte magának, hogy a barátjánál aludjon. Én meg, magassarkúzhattam vissza vagy 4 kilométert. A páros elindult mi meg ácsorogtunk a hidegben.
Végül Ő felajánlotta, hogy visszakísér, én meg készségesen elfogadtam. Szándékosan nem vettem róla tudomást, hogy nem abba az irányba megyünk, mint amerre kellene, valahogy kötöttünk magunkban egy titkos egyességet. Zavarban voltam, s izgatott, akár a szűz a nászéjszakán.
A végén útközben mindketten kifogásokat találtunk ki, hogy miért is megyünk arra: hideg van, amúgy is elkéstem volna, fáj a lábam a magassarkú csizmában, meg hasonlók.
És megérkeztünk. Kapu nyit, kutya ugat. Én meg álltam egyhelyben, mintha belém csapott volna a mennykő.
-Gyere, egyél egy forró levest. Teljesen átfagytál. –mondta. Meggyőzött. És ami nem utolsó: tud főzni!
Végül egy fürdő és a leves után, nyakig felöltözve, az ágy két legszélén ülve filmnézéshez készültünk. A film közben egyre közelebb araszoltunk egymáshoz, fogalmunk sem volt, hogy mi is megy a képernyőn, lopva egymást lestük, s vártunk.
Aztán letepert.
A kezemet lenyomta a fejem mellé, a hátamon feküdtem. Végighúzta az ajkát az állam vonalán, lehelete bizsergette a fülemet. Megcsókolta a nyakam, majd finoman harapdálni kezdte. Elöntött a nedvesség, majd' megzavarodtam, úgy akartam, hogy máshol is érintsen. Hozzádörgölőztem, s éreztem, nem csak én vagyok izgatott. Fölé hemperedtem. Végigsimítottam a mellkasán, beszívtam a bőre illatát.
Végül egy vad birkózás alakult ki köztünk. Játszadoztunk egymással. Aki fölül volt, apró csókokat lehelt a másik arcára, nyakára, vagy végigsimított a testén. Azonban azt nem hagytam, hogy szájon csókoljon. Ettől valahogy véglegesnek éreztem volna a megcsalás tényét, így azonban elhitettem magammal, hogy tényleg "csak" játszadozunk.
Aztán csak lekerült rólunk a ruha. Valami isteni látvány volt. Izmos mellkas, kellemesen szőrös. Lapos has, hosszúkás finom köldökkel, alatta egy vékony szőrcsík futott lefelé a bokszeralsó irányába, ami nem titkolta mi van alatta. Csinos kis sátrat alkotott. Végignyaltam a köldökét, egészen lefelé haladtam. Kíváncsi voltam mi lapul az alsó pamutkockái alatt. Finoman lehúztam róla. Ami kitöltötte a látóteremet, olyan volt, mintha nekem teremtették volna. Tökéletes, formás, guszta. Végignyaltam. Ő felsóhajtott, megremegett. Majd ismét alulra kerültem.
Úgy csókolt végig, mintha valami császárnő lennék. Én meg úgy szívtam magamba minden érintését, mint a levegőt. A szája egészen bebarangolt, végül a lábam közé temetkezett. Csillagokat láttam, imádtam, amit csinál, többet akartam, többet és többet. Végül már könyörögtem, hogy hagyja abba.
Lustán vigyorogva nézett rám a lábam közül. Neki is tetszett a dolog, s bár nem érintettem, ő is a csúcsra jutott. Szeretett örömet okozni.
Végül nem csókoltam meg, nem mentünk tovább. Reggel továbbálltam, mintha mi sem történt volna. Nem beszéltünk a történtekről, s egy darabig nem is találkoztunk.
Én azonban nem bírtam tovább a szándékosan magam köré vetett kalickában maradni. De végre őszinte voltam: Valentin nap tájékán szakítottam a párommal.
Nem sokkal ezután, visszatérve a régi kerékvágásba utaztam vissza a kollégiumba. A gondolataim az éjszaka körül jártak, amikor először megrengetett egy férfi bennem valamit.
A pályaudvaron csörtettem át, amikor tömegben beleütköztem valakibe. Mintha szándékosan állt volna elém, de nem foglalkoztam vele. Meredten bámultam a földet és elnézést kértem majd mentem tovább. És megcsapott az illat. Ő volt az. Azzal a sokat sejtető vigyorral fordult utánam. Rámosolyogtam én is. Meg akart csókolni és én végre hagytam.
Azóta nem aludtam a kollégiumban.
A cikket írta: Neathril
Hozzászólások
időrendi sorrend
Sok sikert a pályázathoz!
Pussz, Donna Juanna
Bianka:)
Sok boldog pillanatot!
Bianka:)
Óóóó.....dejóóóó :) Úgy vélem Te, vagy a főhősnő helyesen döntött. És kellenek az ilyen barátok/barátnők :) Az írás jó volt, gördülékeny, a figyelmem egy percig sem lankadt, hogy stílszerű legyek :D
Sok sikert!
Üdv: Zsizsik
Szerintem is jó lett! Nagyon hiteles történetmesélősen írtál! Ezek után már majd arra leszek kíváncsi, hogy valaki ilyen ügyesen tud egy fiatalt utánozni, vagy egy tini++ valóban ilyen ügyesen ír:-)
Üdv,
Pinokkió
Jól megírtad! Szerintem is a pályázatra való!
Örülök, hogy a végén azért megcsókolni is hagytad magad... :-)
Maxoltalak is. Jobb, mint az általam olvasott pályázatok többsége!
Mivel nincs fent a neved, vagyis nem publikus, szerintem talán még beírhatnád a címébe a pályázat szót.
Csak bátran! Sok sikert!
Üdvözlettel: Orsolya
Köszönöm a kedves szavakat mindenkinek!
Először a pályázatra írtam a történetem, azután (mikor elolvastam a többi pályaművet) nem voltam benne biztos, hogy mégis odavaló, inkább levettem.
Eléggé újonc vagyok, de mikor megláttam az oldalt, meg a közösséget, beleszerelmesedtem :)
A sorok mögött érezni a személyiséged varázsát, gratulálok hozzá!!!:)))
Üdv: Zarita
Üdvözlettel Orsolya