Erotikus
Megtalált szerelem - pályázat
Látogatók száma: 174
1812. Anglia, London
"Nem kaphatnak el! Legalábbis azelőtt nem, hogy Josh-sal elérnénk Gretna Greent!" - Ismételgette magában, miközben vastag pelerinjébe burkolózva sietett végig a megbeszélt találkozóhelyre. Már csak két sarkon kellett befordulnia, és ha minden igaz, ott fogja várni a szerelme.
Josh! Ó, drága Joshua! Remélem, ott leszel! A kétség, a célja közeledtével egyre jobban kapott lángra lelkében, és terjedt szét, akár a futótűz.
Kutyaugatás hangzott fel a háta mögött és Sarah Whitcomb ijedten pördült meg. Az nem lehet, hogy máris felfedezték a szökését! Hiszen nagyon óvatosan, mindenre figyelve hagyta el a házat. Olyan időben, mikor már a cselédség is aludt. Apja kutyáit pedig két nagydarab velőscsonttal is lekenyerezte. Futásnak eredt és befordult a megbeszélt utcába.
Egy kivilágítatlan fiáker állt pont ott és úgy, ahogy az utolsó levélben megbeszélték. Szíve, ha lehetséges, még hevesebben kezdett el verni, akár a partra vetett hal, aki azért küzd, hogy visszakerüljön a vízbe.
Sarah úgy látta, a kocsi mindjárt elindul, és itt hagyja őt. Majdnem felkiáltott, hogy megállítsa, de még idejében a szájára tapasztotta a kezét. Csak a szeme káprázott, a fiáker mozdulatlanul várakozott. Kifulladva, levegőt kapkodva ért oda, ám mielőtt feltéphette volna a kocsi ajtaját, az kinyílt. Meleg, erős ujjak kulcsolódtak a csuklójára és behúzták a függönyözött fiákerbe, mely ezt követően zötyögve elindult. Még pislogni sem maradt ideje, máris kedvese mellkasán találta magát. Férfikar fonta körül, orrát friss, citrus illat töltötte meg.
- Végre itt vagy, Sarah! - súgták fülébe a szavakat. A mediterrán szél hang, mely egyszerre volt lágy és oltalmazó, kellemesen borzongatta meg lelkét. Olyan vágyakozást hallott ki belőle, ami egyszerre riasztotta, és remegtette meg tapasztalatlan testét.
A férfi ajka a szájára tapadt. Sarah első megdöbbent reakciójával el akarta lökni magától. Hiszen nem is házasok! Sőt, eddig még nem is találkoztak, csak levelek útján ismerték egymást. Ajkai azonban árulóként nyíltak szét, mit sem törődve az észérvekkel, beljebb invitálva a férfi nyelvét.
A csók elbódította, ugyanakkor minden érzékét fellobbantotta. Érezte az erős ujjak simogatását a hátán, ahogy fürge mozdulattal kapcsolják ki ruháján az apró gombokat. Elméje mélyén felderengett, hogy milyen tapasztalt is lehet Josh, de a mellére vándorló forró érintés elűzte ezt a gondolatot.
Halk, elégedett sóhaj cirógatta a fülét. Ujjai a férfi sűrű hajába túrtak, végigsimították az arcát, nyakát. Bár semmit sem látott, el tudta képzelni Joshuát. Érintése alatt pontosan olyannak érezte, amilyennek mindig is képzelte: jóképűnek és erősnek, aki bármitől és bárkitől megvédi. Akár még az apjától és a jegyesétől, Frederick Ascott bárótól is.
- Köszönöm, hogy nem hagytál cserben. - Hangja még saját maga számára is rekedtnek tűnt.
- Soha, Sarah! - dörmögte két csók között.
Kavicsok csikorogtak a fiáker kereke alatt, miközben megállt. A férfi morogva szakította el magát a nő kulcscsontjától, de nem tudta megállni, hogy még egyszer megízlelje az ajkát, miközben a nő pelerinjének kapucniját annak fejére húzta.
- Így biztonságosabb, nehogy valaki meglásson - súgta.
Sarah csak bólintott. Milyen figyelmes is Josh!
A férfi kinyitotta a kocsiajtót, leemelte a nőt, de nem engedte el. A karjában tartva a mellkasához szorította, így sietett át vele az udvaron, fel a lépcsőn a házba.
Sarah hallotta az ajtó nyitódását, majd újabb lépcsősor következett, aztán már csak azt érezte, ahogy a férfi óvatosan a puha, levendula illatú ágyra helyezi. A csuklya hátracsúszott és végre, a gyér gyertyafényben meglátta Josh-t.
A férfi fekete, rövid haja, átható szürke szemébe lógott. Határozottan metszett, frissen borotvált arcán, a vékony vonalú szája fölött, arisztokratikusan egyenes orr szaladt értetlen ráncokba.
- Ki maga? - Egyenesedett fel a férfi olyan hirtelen, mintha tűzbe tenyerelt volna.
- Én vagyok Sarah, Josh! - felelte mosolyogva.
A férfi egy lépést hátrált és kihúzta magát, amitől Sarah-nak olyan érzése támadt, mintha egy megingathatatlan hegyet látna maga előtt magasodni.
- Keean Grancourt, Redway grófja, szolgálatára - mutatkozott be szertartásos hidegséggel és úgy mérte végig a nőt, mintha egy darab szép, de értéktelen tárgy lenne. - És maga nem Sarah Wennel.
- Maga nem Josh?! - kiáltotta felpattanva az ágyról. - Miért volt ott, egy címer nélküli kocsiban? - kérdezte vádlón, miközben idegesen vonta össze maga előtt kitárulkozó köpönyegét.
Vörösszőke haja göndör tincsekben omlott nyakára, egyszerűen feltűzött frizurájából. Zöld macskaszeme hitetlenkedve meredt a férfira. Ovális arca zavartságot tükrözött, szája dühösen szorult össze. Kényes helyzetét semmiképp sem szerette volna tetőzni azzal, hogy bevallja, sohasem találkozott titokzatos levelező partnerével, kinek írott szavai szerelmet loptak szívébe és megadták a kellő lökést szökéséhez, kényszerházassága elől.
- Ez nem tartozik magára. Most pedig válaszoljon a kérdésemre. Ki maga?
- Sarah Whitcomb - mutatkozott be és a kétségbeesés fehér hulláma borította el. Az elmúlt negyed óra minden pillanata olyan élesen tért vissza, hogy beleremegett. Mit tett?! Egy idegen kocsiba szállt be!
- Örülök a találkozásnak - közölte kimérten a gróf, majd kitárta a szoba ajtaját. - Most pedig jöjjön, hazavitetem. Bizonyára már hiányolják.
- Nem - rázta meg a fejét. - Inkább vigyen oda, ahol találkoztunk. És onnantól mindenki megy tovább a maga útján, mintha mi sem történt volna.
A gróf mély levegőt vett. Hogyan is téveszthette össze ezt a lányt az ő Sarah-jával? Hiszen csak a nevük azonos. Ez egy vékony csöppség, bár bájos, de az orra túl pisze, az álla pedig kicsit szögletesebb, mint ami elvárható lenne. A szája... a szája sarka pedig úgy görbült felfelé, mintha állandóan mosolyogna.
A férfit ez a felfedezés annyira megragadta, hogy pillantása újra és újra visszatért Sarah ajkára.
Dühös dörömbölés rázta meg a házat, melyet egy kis szünet után rögtön haragos követelőzés követett.
Sarah összerezzent az apja hangjától. Lesütötte a szemét és idegesen markolta meg köpenyét. Vége mindennek. Az apja itt van, minden elővigyázatosság dacára mégis a nyomára bukkant. Ráadásul ilyen gyorsan!
- A lányomat akarom! Táguljon innen! - szűrődött fel jól hallhatóan, amihez dulakodás is társult. Puffanás és egy kiáltással kísért csörömpölés után gyors trappolás következett.
A gróf homlokráncolva lépett ki a folyosóra, hogy szembe találkozzon egy tagbaszakadt, jól láthatóan posztóvörös képű, hanyagul öltözött férfival. Az apa megtorpant, ahogy útját elzárta a magas, rendíthetetlen nyugalmat árasztó gróf.
- Willford, mit jelentsen ez? - fordult Keean az apa után loholó komornyik felé.
- Uram, az úr a lányáért jött...
- Igen, a lányomért, te fajankó! - ordította Mr. Whitcomb. - Álljon el az utamból! - dörrent a grófra, aki hűvösen mérte végig a betolakodót.
- A holnapi nap alkalmasabb lenne a látogatására - tanácsolta, ami még jobban feltüzelte Mr. Whitcombot.
A feldühödött férfi keze ökölbe szorult és minden erejét beleadva, a gróf arcát célozva, ütött. Keean, aki Jackson ökölvívó iskolájába járt, rutinos mozdulattal hajolt el a jobbegyenes elől.
Mr. Whitcombot annyira meglepte a kudarca, hogy a lendülettől vezetve előre tántorodott. Csupán az ajtófélfa közelsége mentette meg a szégyenteljes orra bukástól. Fogát szívva lökte el magát, és már fordult volna vissza ellenfeléhez, mikor pillantását megragadta a félhomályba burkolózott hálószobában tartózkodó lánya. Eleinte csak bambán nézte, aztán, mint mikor a derült égre a semmiből felhők gyűlnek, arca ijesztő ráncokba torzult. A düh eluralkodott rajta, és magát türtőztetni képtelenül állt Sarah elé.
- Te szajha! - fröcsögte.
Sarah tudta, mi fog következni. A pofon, melyet már olyan jól ismert eddigi huszonegy éve óta, de megmakacsolta magát, hogy akár egy pillanatnyi félelmet is mutasson. Látta az ütésre emelkedő kezet, az égető érzés ellenben nem követte azt. A gróf ugyanis megragadta apja vaskos karját, mielőtt lecsaphatott volna.
- Én nem tenném.
- Az én lányom! Azt teszek vele, amit akarok!
- A lánya becsületén nem esett csorba - felelte Keean. - Csupán félreértés történt.
Mr. Whitcomb kitépte magát a gróf markából és megragadta a lánya köpenyét és megrántotta. Anyag szakadt, és Sarah hiába kapott kétségbeesetten a ruhadarab után, az élettelenül hullt alá. Jól látta az apja szemében felcsillanó ravasz fényt, ahogy fürkészőn vizslatta testét. Tudta, az öreg esze olyan sebesen forog, akár erős szélben a malomkerék, hogy a helyzetből a legtöbb profitot hozza ki, és ettől, ha lehet még kényelmetlenebbül kezdte magát érezni.
- Akkor ezt mégis, mire véljem? - mutatott lánya zilált ruházatára Mr. Whitcomb. A puffos ujj lecsúszott Sarah válláról, feltárva az alsóruházat alatt zihálva emelkedő és süllyedő keblek halmát.
Keean nem tudta megállni, hogy a lányra ne pillantson és észrevette, hogy a ruha alatt nem viselt fűzőt.
- Szavamat adom, hogy a ruháján kívül minden más érintetlen rajta.
Az apa szkeptikusan horkantott fel.
- És ezt higgyem is el London egyik legnagyobb széptevőjének? Na, azt már nem!
- Félreértés az egész. A kisasszonyt most látom először.
Mr. Whitcomb ellenségesen mérte végig a grófot, miközben Sarah észrevette a válla leereszkedésén, hogy apja most akarja véghezvinni hirtelenjében kifundált tervét, bármi is legyen az. Figyelmeztetnem kell Lord Redwayt! - gondolta, de mire szólhatott volna, megelőzték.
- Édes kislányom - fordult felé Mr. Whitcomb maliciózus mosollyal, amitől ha lehet, Sarah jobban megijedt, mint a lehetséges pofontól. - Véletlen volt a találkozásod a gróffal? Tényleg most látjátok egymást először Redway grófjával?
Sarah összerezzent a nyomatékosan, szinte már fenyegetően kiejtett utolsó szótól. Minden vér kiszaladt az arcából, ahogy rájött, mit akar az apja tőle. Azt kellene hazudnia, hogy már régóta ismerik egymást, mert az apja rá akarja kényszeríteni a grófot, hogy elvegye feleségül. Ascott báró már nem elég neki, most hogy egy gróf került a pénz és nemesi cím iránt áhítozó keze elé. Tekintete Keeanre vándorolt. Igazán jóképű férfi és talán meg tudná vele beszélni, hogy eljegyzés után, miután végre Josh-sal titokban összeházasodnak, bontsák fel az eljegyzést.
- Nos, lányom? Kérdeztem valamit!
- Nem. Nem félreértés - jelentette ki határozottan, miközben elnézést kérő pillantást küldött Keean felé. Csak remélhette, a férfi megérti tettét. - Apám, nagyon is tisztán látod a helyzetet - sütötte le szemét.
- Tudtam én! - húzta ki magát elégedetten Mr. Whitcomb.
- Pár napja találkoztunk, és Mr. Grancourt igazán mestere a szavaknak. Be kell vallanom, teljesen elcsavarta a fejem. Ezért is egyeztem bele, amikor találkozót kért tőlem - suttogta.
- Ez nem igaz - közölte Keean nyomatékosan.
Sarah látta, ahogy az apja szemében megjelenik az általa jól ismert kapzsi csillanás.
- Nos, Lord Redway, remélem, teljesíti a kötelességét - fonta össze kezét Mr. Whitcomb a háta mögött elégedetten -, és elveszi a lányomat.
Keean hidegen tekintett végig a férfin, majd a lányon. Szája gúnyosan rándult meg. Mint London hírhedt széptevője, már így is sok pletyka keringett róla és hódításairól. Mindig is köröltekintően választott magának szeretőt és eddig minden csapdát elkerült. Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy most sétált bele egybe.
- És ha inkább úgy döntök, hogy becsületsértésért kihívom párbajra?
A lehetőség jól láthatóan megijesztette Mr. Whitcombot, azonban gyorsan túl is tette magát rajta.
- Nem sértettem meg, uram. Ön volt az, aki elvette szeretett lányomét. És mivel én vagyok a sértett fél, ezért követelem, hogy tegye őt Redway grófnőjévé.
Keean fogai megcsikordultak, szeme összeszűkült. Ellenségesen mérte végig őket. Milyen körmönfont egy család! Ennél tökéletesebb csapdát már fel sem állíthattak volna. Bármennyire is igyekezett azon, hogy ebből kimásszon, tudta, csak egy út maradt előtte.
- Rendben, elveszem a lányát egy feltétellel - jelentőségteljesen a nőre nézett. Ha már ezt az utat kell járnia, akkor megtalálja benne a lehető legtöbb örömöt. -, ha Miss Whitcomb ma éjszakára itt marad.
Mr. Whitcomb elgondolkodva nézett végig lányán, majd biccentett.
- Látom, gróf úr, biztosra megy. Ez igazán remek! Az ön gondjára bízom a lányom. A holnapi viszontlátásra! - Megemelte a kalapját és távozott.
- Apa! - kiáltotta Sarah és utána akart futni, de Keean még az orra előtt becsukta az ajtót.
Sarah tekintete, akár a fénytől megkergült légy rebbent ide-oda, menekülési utat keresve.
- Ő már nem segíthet rajtad - fordult felé Keean olyan pillantással, amitől egy vödörnyi víz is megfagyott volna a legnagyobb angliai melegben.
Sarah egy lépést hátrált, miközben meredten szuggerálta a férfit.
- Nem értem...
- Ha már fizetnem kell olyasmiért, amit nem is követtem el, akkor legalább meg akarom tenni.
A nő szeme kerekre nyílt, akár az állóóra számlapja, amikor megértette mire célzott a férfi voltaképpen. Szíve zabolátlan vadlóként akart kitörni helyéről.
- Én csak... - kereste a szavakat, amivel magyarázhatná tettét. - Én csak arra gondoltam, hogy eljegyzés... és utána felbontjuk...
Keean megragadta és oly szorosan vonta magához, hogy testük szinte eggyé vált.
- Ó, igen? Erre gondoltál? Hadd közöljem veled, tévedtél. Abban pedig ne is reménykedj, hogy megszöksz az esküvő előtt, mert figyelni foglak. Most pedig ideje igazzá tennünk a hazugságodat.
Sarah megpróbált szabadulni az ölelésből, ám a kezek biztosan tartották.
- Nos, bizonyára te sem ok nélkül várakoztál ott... - próbálkozott Sarah. Arra gondolt, a másik nő említésére a gróf talán jobb belátásra tér és alkut tud vele kötni.
- Eltaláltad. Micsoda éleselméjűség - morogta és lehajolt, hogy megcsókolja. Sarah azonban elkapta a fejét, így az a nyakát érte.
- Engedj el! - követelte zaklatottan és minden erejét beleadva taposott a férfi csizmás lábára.
- Úgy emlékszem, ez a kocsiban még tetszett - és zavartalanul csókolta tovább, egyre feljebb egészen a füléig.
- Akkor azt hittem Josh vagy, a megmentőm - rúgta sípcsonton Keeant.
A férfi elkapta a fejét a nő fülcimpájáról. Arca összerándult és olyan hirtelen engedte el, hogy Sarah megtántorodott és lehuppant a vastag szőnyegre.
- Látom, nem akarod. Nos, legyen. Ma éjjel megszabadulsz tőlem, de figyelmeztetlek, mielőtt még az oltár elé kerülnénk, te magad fogsz könyörögni egy velem töltött éjszakáért.
- Soha! - kiáltotta Sarah.
- Majd meglátjuk - azzal meghajolt és távozott.
***
Az Almack bálterme, mint mindig, most is zsúfolásig telt. Gyertyák százai arany fényükkel hintették tele az állványokat és a korlátokat sűrűn körbefonó virágokat. Három hét telt el azóta a téves éjszaka óta. Ascott, amint meghallotta, hogy menyasszonya elszökött egy másik férfival, felbontotta az eljegyzést. Rá két nappal pedig a Morning Postban már meg is jelent Miss Whitcomb és Mr. Grancourt eljegyzésének híre.
Sarah-t egyáltalán nem érte váratlanul, hogy Lord Redway minden nap eljött hozzá látogatóba. Hol kocsikázni vitte a Hyde Parkba, hol sétára invitálta. Amikor azzal az indokkal próbálta hárítani, hogy ruhát vagy kalapot akar nézni, és az bizonyára untatná a férfit, Keean gálánsan elutasította azzal, hogy az övé lenne a megtiszteltetés, ha elkísérthetné. Ő pedig nem utasíthatta el anyja figyelő tekintetétől övezve. Pedig legszívesebben azt tette volna, hiszen tudta, mire ment ki a játék.
A gróf mindig udvariasan és kedvesen viselkedett vele, érintését és szavait csábítás fűszerezte meg. Aki csak hallotta őket, bizonyos volt abban, hogy a gróf fülig szerelmes jegyesébe, ám Sarah érezte az igazi szenvedély hiányát. Hiányzott Keean viselkedéséből az a tűz, amelyet akkor, ott a kocsiban megtapasztalt. Ennek pedig örülnie kellett volna, hiszen így könnyebben tudta nevetéssel és humorral rendre utasítani a grófot, ha az véletlenül átkarolta a derekát, vagy olyan közel hajolt a füléhez, hogy lehelete kellemes borzongással cirógatta végig. Ugyanakkor ezeket az apró pillanatokat várta minden nap, és akkor, arra az időre megfeledkezett arról, hogy ez valójában egy csapda.
A kiruccanásaik és találkozásai alatt ugyanakkor alig volt pár alakalom, amikor ne futottak volna össze véletlenül Lady Wenellel. Lord Redway pedig olyan melegséggel és hódolattal üdvözölte a fakó szépséget, amit Sarah soha ki nem nézett volna belőle. Ahogy a kézfejére hajolt, és egy pillanatnyival tovább időzött felette, mint az ildomos lett volna. A megnyerő mosoly, amivel hallgatta annak a nőnek a csacsogását. Először természetesen nagyon örült ennek, hiszen rájött a férfi valójában ki iránt táplált olthatatlan vágyat. Később viszont már idegesítette és bosszantotta az összes véletlen találkozójuk Lady Wennellel. A legszörnyűbb pedig az volt, hogy maga sem tudta miért. Hiszen ott volt neki Josh. Ó igen, Josh, aki azóta is szerelmes szavakkal teleírt leveleket küldött neki. Sarah válaszai azonban egyre távolságtartóbbak lettek.
Sarah kedves, de üres mosollyal hallgatta a mellette álló három, vele egyidős lány csacsogását. Pillantása újra és újra jegyese széles vállára, keskeny csípőjére vándorolt, majd a társaságában lévő Lady Wennelre. Az asszony karcsú, magas alakján tökéletesen állt a halványkék báli ruha. Hirtelenszőke haja dús loknikban keretezte előkelően szép arcát. Ha akart volna, akkor sem találhatott volna rajta semmi kivetnivalót, pedig igyekezett.
Érezte, ahogy a féltékenység szőlőtőke módjára indákat növeszt, és lassan a lelkére csavarodik. Mióta kezdett így érezni a férfi iránt? Miért kellett a férfinak ilyen mélyen befészkelnie magát a fejébe? Hiszen csak három hete ismerték egymást. Most pedig tessék, úgy tesz, mint valami bolond. Lesi a férfi minden mozdulatát, szavát és egyetlen apró mosolyára úgy lódult meg a szíve, mint szekér a lejtőn. Példát kellene a férfiról vennie, legalábbis ami a közönyt illeti. Nem engedheti meg magának a vonzódás leghalványabb érzését sem. Mert különben ő lesz a legszerencsétlenebb asszony egész Londonban.
Lord Redway, mintha csak megérezte volna a hátának szegeződő pillantást, megfordult. Tekintetük találkozott, mire a férfi lustán elmosolyodott, mint aki tökéletesen tisztában van azzal, hogy nyert ügye van, és már csak percek kérdése, hogy a lány a karjába, majd utána az ágyába szédüljön.
Sarah elmosolyodott és kihívóan nézett vissza rá, mintha csak azt üzente volna, készen állok a csatára. Gyere, lássuk, ki lesz a győztes! A hatás, legnagyobb örömére, nem maradt el. Keean felé indult, akár egy áldozatát becserkésző ragadozó. Ő pedig megbűvölt vadként nem tudta róla levenni a szemét. Vonzotta a férfi, mint tudósokat a csillagok. Megmagyarázhatatlan vágyat és csodálatot érzett iránta.
- Hölgyeim! - hajolt meg Keean.
Sarah udvariasan, elrejtve izgatottságát, követte társnői viszonzó üdvözlését. Úgy látszik - állapította meg magában -, kettőnk közül én vagyok az egyetlen, aki igazi vonzódást kezdett érezni.
- Megtisztel ezzel a tánccal, Miss Whitcomb?
- Örömmel.
A férfi a karjába vonta a nőt, pont úgy, ahogy az első táncuk alatt. Sarah akkor megijedt, még soha nem táncolt azelőtt walczert és már ott tartott, hogy otthagyja a férfit, de az határozottan tartotta és nem engedte el. Az volt az egyetlen pillanat, amikor azt mondta, bízzon benne. Ő pedig bízott.
Eljött a lehetőség: megpróbálhatja elcsavarni jegyese fejét, elfeledtetve vele legalább egy tánc erejéig Lady Wennelt.
Végigpördültek a táncparketten. A férfi magabiztosan vezette, ügyesen kerülgették ki a többi párt, Sarah pedig úgy érezte, repül. Elszédítette a tánc és a szabadság érzése. halkan felnevetett, magára vonva a gróf tekintetét.
A férfi lustán elmosolyodott, amitől Sarah szíve hevesen megdobbant. lehetséges, hogy talán Keean is érez valamit iránta? A varázslatot a tánc vége söpörte el. Ő azonban nem akarta visszaengedni ahhoz a nőhöz. Semmiképpen sem az előtt, hogy megpróbálná elcsábítani leendő férjét.
- Nem kísérnél el egy sétára? Olyan meleg van.
Keean beleegyezően bólintott és karját nyújtva kikísérte az illatozó kertbe. Szótlanul haladtak egymás mellett egy ideig a fáklyákkal megvilágított, kaviccsal felszórt, kanyargós úton. Miután már jócskán eltávolodtak a háztól és a zene is halk duruzsolássá csitult, Keean váratlanul megállt, és magához vonta. Ujjai Sarah álla alá csúsztak és felemelték a fejét. Lehajolva lágyan megharapta a fülét, majd megcsókolta a nyakát. Lehelete végigcirógatta és a kellemes érintésbe Sarah egész teste megremegett. Közelebb húzódott a férfihoz, kezét a mellkasáról a vállára csúsztatta. Még többet akart. Érezte a férfi mozdulataiban azt a régi vágyat, amit ott, azon az éjszakán a kocsiban.
- Mondd ki! - súgta Keean a fülébe.
- Mit? - kérdezte ártatlan tekintettel, és lágyan végigsimított a férfi állkapcsán.
Válasz helyett Keean lehajolt és végigharapdálta a nő nyakát. Sarah megremegett, de makacsul összeszorította a száját. nem fogja kimondani, hogy vigye az ágyába! Pedig milyen könnyű lenne!
A férfi ujjai, forró tenyere bebarangolta a nő hátát, karját, majd a kézfejen időzött el és apró csókokat adott az ujjbegyekre. Majd Sarah legnagyobb döbbenetére belenyalt a tenyerébe.
- Így ízlelnélek meg - suttogta, amitől a nő úgy érezte magát, mintha egy kitörni készülő, remegő vulkán közelében sétálna. - Csak ki kell mondanod.
Sarah lehunyta a szemét. Ha kimondaná, azzal örökre és végérvényesen behódolna. A férfi forró lehelete a vállát simogatta.
- Tudom, hogy akarod. Miért állsz ellen? Úgyis az enyém vagy. Olyan mindegy, hogy most, vagy az esküvő után tesszük meg.
Sarah felpillantott, szája válaszra nyílt.
- Lord Redway! - hallották a dühös kiáltást.
Szétrebbentek akár a galambok, akik közé követ dobtak. Keean maga mögé húzta a lányt, és szembefordult a középmagas, köpenybe burkolózott férfival, aki az úton jött feléjük két társával egyetemben.
- Lord Redway, elégtételt követelek! - támadt a grófra, egy pillanatot sem vesztegetve Sarah-ra.
- Lord Wennel - biccentett üdvözlésképpen Keean. - Megtudhatnám, miért?
- Még kérdi? - vörösödött el a férfi. - Ezért! - dugta az orra alá a kezében szorongatott leveleket. - Talán tagadja, hogy maga írta?
Keean elvette és kihajtogatta az egyik levelet. Sarah kíváncsian pillantott bele, de rögtön meg is bánta. Már az első mondatból látta, hogy egy szerelmes levél nem másnak, mint S. W.-nek, azaz Sarah Wennelnek.
- Én írtam - felelte Keean.
- Nevezze meg a segédeit!
Sarah elkeseredetten nézett maga elé. Úgy érezte, mindennek vége. Leendő férje semmi mást nem érez iránta, csupán testi vágyat, vagy még azt sem. A szíve egy férjes asszony után sóvárgott és ez ellen nem tehetett semmit. Ő itt csak a szenvedő harmadik lehet.
- Nincs szükségem segédre. Nevezze meg a helyet, az időt és a fegyvernemet.
Sarah-t ez magához térítette. Nem engedheti, hogy bármelyiküknek is baja essen. A megoldás olyan egyszerű volt, hogy megborzongott tőle.
- Uram, az egész félreértés - szólalt meg halkan. - A levelek nekem szólnak.
A férfiak egyszerre néztek rá és mindegyikük szeméből hitetlenkedést olvasott ki.
- Ezt hogy ért? Ezeket a feleségem szobájában találtam!
- Ó, akkor már értem, hogy miért nem érkeztek meg hozzám ezek a levelek! - nevetett fel és csak remélni merte, elég meggyőzően hangzott. Látva a gyanús méregetést, magyarázatba fogott: - Tudja, uram, amikor először találkoztam Lord Redwayjel, azt találtam neki mondani, a romantikus, lányos világomban élve, hogy kezdjünk levelezésbe - elmosolyodott. - És képzelheti, milyen örömmel fogadtam első néhány levelét. Aztán valami ok miatt, soha többet nem kaptam egyet sem. De akkor igazat mondtál és tényleg megírtad őket! - És heves csókot adott a férfi szájára.
- És megmondaná, hogy került a feleségemhez, Miss... - húzta össze szemöldökét ellenségesen.
- Sarah Whitcomb - pukedlizett. - Keean csak a kezdőbetűimet írta rá és a kézbesítő fiú bizonyára elfelejtette vagy rosszul értette a címet.
A férfi dünnyögve mérte végig a kedvesen mosolygó nőt, aki áhítatosan szorította kebléhez a leveleket, mint egy rég elveszett, de most megtalált drága kincset.
- Nos, ha ez igaz... - nézett a grófra. - Tényleg a jegyesének írta?
- Igaz.
- Nos, akkor... sajnálom... - állt egyik lábáról a másikra. - Sajnálom, hogy így önre támadtam, ha kívánja...
Keean nemet intett.
- Örülök, hogy tisztáztuk ezt a félreértést. És ha most megbocsát, a jegyesemmel visszatérnénk a bálba - azzal magához ölelve Sarah-t, otthagyta a két segéddel.
- Miért tetted? - kérdezte súgva, mikor felértek a teraszra.
- Te is megmentettél apámtól. Most viszonoztam - felelte egyszerűen. - Most, ha megbocsátasz, elfáradtam, hazamegyek.
- Elkísérlek.
Sarah szíve nagyot dobbant, de elhessegette az érzést. A férfi csak kötelességből ajánlkozott.
- Köszönöm, de nem. Megkeresem az öcsémet - futtatta végig pillantását a tömegen. - Á, meg is van. Itt vannak a levelei - nyomta a kezébe, majd pukedlizett. - További szép estét, Lord Redway.
Keean utána kapott, de Sarah már el is tűnt a tömegben. Kutatva nézelődött és amikor feltűnt a lány egy pillanatra az ajtóban, utána sietett. Még látta, ahogy beszáll öccsével a hintóba és elhajtatnak.
***
Sarah fáradtan huppant le szobája fésülködőasztala elé és kezébe temette arcát. Nem, nem fog sírni.
- Ó, bárcsak szeretnél, Keean! - suttogta maga elé.
- Ó, Sarah, majd én elfelejtetem veled - hangzott fel mögötte az ismeretlen mély hang.
Sarah ijedten pördült meg. A nyitott erkélyajtónak támaszkodva keménykötésű férfi állt, kabátja alatt domborodtak az izmok, rövid, göndör haja borzasan meredezett.
- Ki maga? - ugrott fel Sarah. A szék megingott és csak a férfi gyorsaságán múlt, hogy nem dőlt fel csattanva.
- Milyen szörnyű, hogy nem ismersz meg. Én vagyok Josh, a szerelmed.
Sarah közönyösen nézett végig a férfin. Nyomát sem látta rajta az elképzelt vonásoknak. A férfi arca csontos és kiugró volt, mintha egy sokszöget próbáltak volna emberi arccá formálni. Mélyen ülő szeme beteges megjelenést kölcsönzött neki.
- Hogyan ismernélek meg? Soha sem találkoztunk - vonta meg a vállát és arrébb lépett. Zavarta a férfiból áradó pacsuli szaga és közelsége. - Nem voltál ott a megbeszélt helyen.
- De igen! - kiáltotta fojtottan. - Kicsit arrébb vártam, láttam, ahogy egy másik fiákerbe szállsz be! Egy ismeretlen férfi mellé! - arca eltorzult, amitől a szögletek még jobban kiugrottak.
Sarah ijedten hátrált. Joshua hajszálpontosan úgy viselkedett, ahogy apja szokott, mielőtt kezet emelt valakire.
- Én... Én nem láttam.
- Persze, nem láttad! Talán ki kellett volna nyitni azokat a réseket, amiket szemnek hívsz!
A félelem hideg, csúszós kígyóként haladt egyre feljebb a gerince mellett. Ez lenne Josh? Hol van az a férfi, akit megismert a levelekből? Vagy minden, amit írt neki hazugság volt? A pánik sűrű, átláthatatlan ködként kezdett ráereszkedni.
- Sajnálom - lehelte.
Joshua megragadta, és könnyedén az ágyra dobta Sarah-t, majd mielőtt legördülhetett volna, ráugrott.
- Na, és milyen volt azzal a kéjenc gróffal?
- Nem történt köztünk semmi!
A férfi humortalanul felnevetett.
- Na persze, higgyem is el, nem? Ennél, drága, gyönyörű Sarah-m jobb hazugságot kell kitalálnod!
- Ez az igazság!
- Nos, ez úgyis mindjárt kiderül - Megragadta a lány hálóingét és megrántotta. Az anyag reccsenve engedett. Sarah rúgott és térdével ágyékon találta, mire Joshua felkiáltott. Elengedte a nő kezét, és kidülledt szemmel kapott lüktető nemiszervéhez.
A hirtelen kapott szabadságot kihasználva Sarah legördült az ágyról. Támadója utána kapott, nyomában recsegve szakadt tovább a szövet, mely végül a férfi kezében maradt.
Sarah sikítva rohant a kandallóhoz. Hallotta, amint szitkozódva lemászott Joshua az ágyról, majd lépteket. Lehajolt, felkapott egy fahasábot, és mikor puffanás remegtette meg a padlót, megpördült, hogy lecsapjon a férfira. Arra, aki kiterülve feküdt a padlón, míg felette legnagyobb döbbenetére Keean magasodott.
- Jól vagy? - sietett Sarah-hoz. Levette kabátját és a nőre terítette.
- Igen - bólintott. - Mit keresel itt? - vonta összébb magán a nehéz anyagot.
- Követtelek - túrt a hajába. - Aztán láttam azt a várakozó fiáker és arra gondoltam...
- Hogy meg akarok szökni?
- Egyszer már megtetted - mentegetőzött zavartan.
- De az más volt...
- Más? Én nem látok olyan nagy különbséget köztem és Ascott között. Csak a rangom előkelőbb az övénél.
Sarah kutatóan nézett a férfi arcába. Tényleg csak ezt a különbséget látja a férfi? Nem tudja, hogy úgy beleszeretett, mint eddig senki másba?
- Örülök, hogy megmentettél.
A férfi halkan felnevetett és a még mindig szorongatott hasábért nyúlt.
- Nem kellett volna ennyire törnöm magam. Ha ezzel fejbe vered, ugyanezt az eredményt érted volna el - mutatott a kiterült testre.
- Hogy jutottál be?
- Ahogy ő, a kötélen. Amikor megláttalak meztelenül és őt, ahogy legördül az ágyról... mindegy. Örülök, hogy nem esett bajod - simított végig Sarah arcán. - Azt hiszem, mennem kell - fordult el.
- Kérlek - karolta át Keeant. Fejét a mellkasához érintette. Nem mert a szemébe nézni, a pír elöntötte az arcát. - ne menj ahhoz a nőhöz. Most ne, nem bírnám ki.
Keeant meglepte a bensőséges mozdulat, nem számított erre. Átkarolta a nőt, és szorosan magához vonta. Érezte a formás domborulatokat, mire vére meglódult. Mennyire vágyott utána, mióta megcsókolta a kocsiban.
- Nem állt szándékomban.
- Hazudsz - hallotta, vagy inkább csak érezte a csendben formált szót, mely forrón simított végig bőrén.
- Soha nem szoktam - felelte komolyan és maga felé fordította Sarah arcát.
A csók, amit adott könnyed volt, akár egy rózsaszirom érintése, ahogy hosszú zuhanását követően találkozik a földdel. Azonban ennyi is elég volt ahhoz, hogy fellobbantsa Sarah-ban az elfojtott vágyat. Karja a férfi nyaka köré fonódott, ajka szétnyílt és visszacsókolta.
Keean szeme meglepetten nyílt tágra. A nőnek már megint sikerült meglepnie, ahogy a találkozásuk óta már oly sokszor. A csók elmélyült és csak álltak ott, ízlelték egymást, végül Keean elszakította magát.
- Tényleg jobb, ha megyek.
- Miért - tört ki Sarah-ból a kérdés. - Miért nem tudsz engem egy kicsit is szeretni?
Keean lassan meghajolt.
- Sarah, hidd el, oly forrón szeretlek és kívánlak, hogy itt és most, ha tovább maradok, félek, rád vetem magam.
A nő arcát látva halkan felnevetett.
- Talán kételkedtél benne?
- Akkor miért?
Keean zavartan a hajába túrt.
- Bár azt ígértem, hogy még esküvő előtt az enyém leszel... azt hiszem, tudok még egy hetet várni a kitűzött időpontig, még ha minden este is jéghideg fürdőt kell vennem - újra az ablak felé tekintett, majd vissza jegyesére, akinek arca kivirult és olyan szerelemmel nézett rá, mint eddig soha senki. Keean felnyögött, ez nem segített elhatározás megtartásában.
- A kabátod - akarta visszaadni a ráterített ruhadarabot, de a férfi felmordult.
- Ha leveszed, garantálom, reggelig nem fogunk kikeveredni az ágyból.
Sarah elpirult.
- Akkor majd elrejtem, ha elmentél. Máskülönben nem tudom kimagyarázni a két kabátot - mosolygott, amitől Keeannek még inkább elment a kedve a távozástól. Végül erőt vett magán.
- Akkor holnap találkozunk - sietett az erkélyhez, azonban Sarah megakadályozta, ahogy átkarolta a derekát.
- Tudnod kell, hogy szeretlek és örülök, hogy akkor ott este találkoztunk. Azt szeretném kérni, mielőtt elmennél, hogy soha többé ne hívj Sarah-nak.
- Akkor hogyan?
- A nagyanyám mindig Dahliának hívott. Állítólag anya is meg ő is ezt a nevet akarták nekem adni, de apám máshogy döntött...
- Jobban illik hozzád. Szeretlek, Dahlia - súgta és egy búcsúcsókot lehelt ajkára.
A cikket írta: julia moonlight
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia!
Tudom, hogy monitoron hosszú, azért raktam bele olvasást könnyítő üres sorokat. :) Kinyomtatva, 12-es betűmérettel, csak tíz A/4-es oldal. 4700 szó különben az egész. Ez még messze van egy könyv mennyiségtől.
Igen, szeretnélek megkérni rá, mert az tényleg nagyon-nagy segítség lenne. Köszi előre is. :)
Puszi:
Cikkíró
10 oldal tényleg nem sok, nekem a két leghosszabbam 18 és 38 oldalas kinyomatva A4-esen. Azok is messze vannak még tőle. :)
Nagyon szívesen, akkor majd visszatérek rá, és nagyon alapos olvasói szemmel nézlek majd. Amúgy nem vagyok igazi kritikus, inkább csak olvasó. Olvasni rajongásig szerető ember. :)
Pussz, Donna
Szia!
Amúgy nem lenne hosszú, csak monitoron hosszú. Könyvben nagyon rövid lenne - nekem. Mert én mindig csalódott vagyok, hogy egy könyv véget ér, lett légyen bármily hosszú is. :)
Ha szeretnéd, a végén még megnézhetem alaposabban, hogy hol merülnek fel bennem ilyen postásfiúhoz hasonló kérdések, ha tényleg nagy segítség. :)
Pussz, Donna Juanna
Tudom, hogy monitoron hosszú, azért raktam bele olvasást könnyítő üres sorokat. :) Kinyomtatva, 12-es betűmérettel, csak tíz A/4-es oldal. 4700 szó különben az egész. Ez még messze van egy könyv mennyiségtől.
Igen, szeretnélek megkérni rá, mert az tényleg nagyon-nagy segítség lenne. Köszi előre is. :)
Puszi:
Cikkíró
Szia!
Köszönöm kedves szavaidat, és annak is örülök, ha elnyerte tetszésedet. :)
Igen, a postásfiún még lehetne morfondírozni és kidolgozni, mit, miért és hogyan. Valóban igazad van, a férj túl könnyen elhitte a magyarázatot.
Köszönöm az észrevételt, nagy segítség ez nekem.
Elhiszem, hogy hosszú ennyi pályázat mellett. :)
Puszi:
Cikkíró
Amúgy nem lenne hosszú, csak monitoron hosszú. Könyvben nagyon rövid lenne - nekem. Mert én mindig csalódott vagyok, hogy egy könyv véget ér, lett légyen bármily hosszú is. :)
Ha szeretnéd, a végén még megnézhetem alaposabban, hogy hol merülnek fel bennem ilyen postásfiúhoz hasonló kérdések, ha tényleg nagy segítség. :)
Pussz, Donna Juanna
Szia!
Én szeretem az ilyen stílusú regényeket a tiéd is tetszett, és talán még jobb lenne tényleg, ha egy rendes regényben lenne, még jobban kidolgozva részleteiben.
De vannak kérdéseim, pl, hogy a "postásfiú" címet nem kapott? - Én ezt kérdeztem volna a felszarvazott férj helyében. Túl hihetetlen lenne, hogy egy szerelmes férfi csak annyit mond a postásának, hogy vigye Sarah W-nek. Biztosan több is volt belőle még. Na, ezen lehetne morfondírozni. Én nem hittem volna el a férj helyében az indoklást.
Ettől függetlenül tetszett a történetet, és hosszú sem lenne, ha nem lenne ennyi pályázat! :)
Szívesen olvasnám papíron.
Pussz, Donna Juanna
Köszönöm kedves szavaidat, és annak is örülök, ha elnyerte tetszésedet. :)
Igen, a postásfiún még lehetne morfondírozni és kidolgozni, mit, miért és hogyan. Valóban igazad van, a férj túl könnyen elhitte a magyarázatot.
Köszönöm az észrevételt, nagy segítség ez nekem.
Elhiszem, hogy hosszú ennyi pályázat mellett. :)
Puszi:
Cikkíró
Én szeretem az ilyen stílusú regényeket a tiéd is tetszett, és talán még jobb lenne tényleg, ha egy rendes regényben lenne, még jobban kidolgozva részleteiben.
De vannak kérdéseim, pl, hogy a "postásfiú" címet nem kapott? - Én ezt kérdeztem volna a felszarvazott férj helyében. Túl hihetetlen lenne, hogy egy szerelmes férfi csak annyit mond a postásának, hogy vigye Sarah W-nek. Biztosan több is volt belőle még. Na, ezen lehetne morfondírozni. Én nem hittem volna el a férj helyében az indoklást.
Ettől függetlenül tetszett a történetet, és hosszú sem lenne, ha nem lenne ennyi pályázat! :)
Szívesen olvasnám papíron.
Pussz, Donna Juanna
Kedves Pályázó!
Jó volt, csak állatiiii hosszú :) -mármint itt és most :)-
Sok sikert!
Üdv: Zsizsik
Örülök, ha tetszett még annak ellenére is, hogy itt és most hosszúnak találtad. :)
Üdv:
Cikkíró
Jó volt, csak állatiiii hosszú :) -mármint itt és most :)-
Sok sikert!
Üdv: Zsizsik
És a pasi ott maradt aléltan Sarah szobájában? :)
Nekem nagyon tetszett a történeted. Persze, vannak nekem is aprókételyszerűségeim, pl. a S.W-levelekben nincs olyan utalás, ami elárulná, h. a levelek a férjes asszonynak szólnak? De persze, mért ne lehetnének szimplán csak szerelmes sorok, vers...
Nekem bejött a történeted.:) Megvettem.:)
Bianka:)
Természetesen nem! A nő fel fogja verni az egész házat, apát, szolgákat, stb. Azok meg majd kidobják a szerencsétlent. :) De erre miért kellene több szót vesztegetni?
Örülök, ha apró kételyeid ellenére is tetszett a történet. :) Miért gondolod, hogy a szerelmes levelek egy férjes asszonynak szólnak? Keean a végén azt mondja, soha sem hazudott. És olyat soha sem állított, hogy Mrs. Wennelnek írta volna. Csupán azt, hogy ő írta azokat a szerelmes leveleket. :) Tehát, mondhatjuk, hogy Miss Whitcomb valójában "telibetrafálta" a történteket. :)
De persze az is lehet, hogy nem. Ki tudhatja a férfiaknál? ;)
Köszönöm, hogy megosztottad velem véleményedet.
A cikkíró :)
Nekem nagyon tetszett a történeted. Persze, vannak nekem is aprókételyszerűségeim, pl. a S.W-levelekben nincs olyan utalás, ami elárulná, h. a levelek a férjes asszonynak szólnak? De persze, mért ne lehetnének szimplán csak szerelmes sorok, vers...
Nekem bejött a történeted.:) Megvettem.:)
Bianka:)
Szia Cikkíró Barát(nőm)om;-)
Nem volt megkötés (tanultunk belőle, ajánlás volt a Tündér naplójában). Ettől még a 89000-es cikk is nyerhet! Sőt elméletileg még vers is (bár erre kicsi esélyt látok a pályaművek elolvasása után; utólag különdíjat írtunk ki a versekre.)
Dramaturgia nem egyenlő a szerkezeti felépítéssel (szerkezetre írtam a jót!). A szerkezet nagyon(!) leegyszerűsítve, a bevezetés-tárgyalás-befejezés-csattanó; ilyenkor a szöveget zárt rendszerként kell értelmezned, és annak elemeit külön-külön meg kell tudod határozni. Szerkezetileg vizsgálhatod az írást hierarchikusan és lineárisan; a tied nyilván lineáris, ezek a részek rendben voltak. Míg a másik (dramaturgia) a történet tartalmi folyása, fordulatossága, a cselekmények váratlansága, logikussága, ahogy te rendezted a "mesét". Nekem azzal volt bajom, amint írtam is, hogy nagyon mesterkélt, nem hihető lett a párcserés rész. Azt hiszem az apa megjelenésénél is voltak még kételyeim, és a másik pasis, kötélfelmászós rész is erőltetettnek éreztem, valamint a párbajra hívóst is. Összességében a fő vonal (szerelmi szál, érzések, vágyakozás, visszafogás) tökéletes volt, -szerintem- a kis mellékszálak nekem nem illeszkedtek szervesen a történethez (valahogy jobban bele kellett volna ágyazni).
Ennyi. Ha kell, jobban elolvasom, hol voltam pontosan elégedetlen.
Üdv,
Pinokkió
Így már értem, mit kifogásolsz, csupán a "dramaturgia" szó először megzavart. :)
Hmm.. azt hiszem, akkor kicsit bonyolult "plot"-ot választottam erre a pályázatra.
Talán hihetőbbnek találtad volna, ha jobban kifejtem, vagy hangsúlyosabbá teszek egy-egy részt, hogy előkészítsem a kifogásolt jeleneteket. Csak az megint plusz szószám lett volna, ráadásul ezt nehezíti még az egynézőpontú E/3-as elbeszélés is.
Na, de ebből is tanultam legalább. :) Köszönöm, hogy válaszoltál kérdéseimre.
Üdv,
Cikkíró
Szia Pinokkió!
A karakterszámhoz egy kis magyarázat. Mikor olvastam a felhívást - és mikor bepötyögtem az írást, direkt újranéztem a kiírást -, akkor sehol sem volt feltüntetve se karakterszám, se szószám. Kicsit furcsálltam ugyan, de megnyugodtam. Sajnálom, ha mégis volt ilyen kikötés, nem láttam. :(
Dramaturgián, a szerkezeti felépítést érted?
A párcserés résznél mire gondoltál pontosan?
A "nyögvenyelős villanásokat részleteznéd", kérlek?
Bocsi, hogy ennyire visszakérdezek, csak ha jobban kifejtenéd, akkor pontosabban tudnám, mire gondolsz és a legközelebbi írásomnál jobban tudok rá figyelni, hogy ezeket ne kövessem el. :)
Biztos meg lehetett volna még jobban húzni az egészet, mikor javítottam, de nem érzem még magamban azt, hogy mi az ami elég, és mi az, ami már felesleges szócséplés, ráadásul, mint "író" fáj minden szóért a szívem. :)
Na de komolyra fordítva a szót. Nagyon örülök, hosszú, terjedelmes kritikádnak, a dicsérő szavaidért éppúgy hálás vagyok, ahogy a negatív visszajelzésekért is.
Köszönöm, hogy elolvastál és szántál rá időt, hogy leírd véleményedet. Igazán hálás vagyok érte.
Üdv,
Cikkíró
Nem volt megkötés (tanultunk belőle, ajánlás volt a Tündér naplójában). Ettől még a 89000-es cikk is nyerhet! Sőt elméletileg még vers is (bár erre kicsi esélyt látok a pályaművek elolvasása után; utólag különdíjat írtunk ki a versekre.)
Dramaturgia nem egyenlő a szerkezeti felépítéssel (szerkezetre írtam a jót!). A szerkezet nagyon(!) leegyszerűsítve, a bevezetés-tárgyalás-befejezés-csattanó; ilyenkor a szöveget zárt rendszerként kell értelmezned, és annak elemeit külön-külön meg kell tudod határozni. Szerkezetileg vizsgálhatod az írást hierarchikusan és lineárisan; a tied nyilván lineáris, ezek a részek rendben voltak. Míg a másik (dramaturgia) a történet tartalmi folyása, fordulatossága, a cselekmények váratlansága, logikussága, ahogy te rendezted a "mesét". Nekem azzal volt bajom, amint írtam is, hogy nagyon mesterkélt, nem hihető lett a párcserés rész. Azt hiszem az apa megjelenésénél is voltak még kételyeim, és a másik pasis, kötélfelmászós rész is erőltetettnek éreztem, valamint a párbajra hívóst is. Összességében a fő vonal (szerelmi szál, érzések, vágyakozás, visszafogás) tökéletes volt, -szerintem- a kis mellékszálak nekem nem illeszkedtek szervesen a történethez (valahogy jobban bele kellett volna ágyazni).
Ennyi. Ha kell, jobban elolvasom, hol voltam pontosan elégedetlen.
Üdv,
Pinokkió
Szia Cikkíró!
Remek stílusos írás. Jó volt olvasni. Bár 31300 karakterben kicsit túllőttél a Tündér ajánlotta max. 10000-en, de e felett nagyvonalúan most elsiklunk (a 89000-es csúcsot meg se közelítetted;-) ).
Az írásod szépen felépítetted, az egyes részek pontosan illeszkedtek egymáshoz és remekül kibontottad a témát. Ami nekem nem tetszett, az a dramaturgiád; érzésem szerint kissé sablonosra sikeredett, persze némi csavarral, de a párcserés részt erőltetettnek éreztem, és még volt egy pár nyögvenyelős villanásod, amit nehezen tudtál lenyomni a torkomon. Ami persze az előbbiek következménye, hogy a történeted mondanivalóját sem éreztem átütőnek. Sajnálom, mert az írás pszichológiája nagyon tetszett, éreztem végig a cselekmény lüktetését, a szereplőid lelkivilágát, nagyon szemléletesen írsz! Tetszettek a metaforáid, romantikus képeid. Remekek az írásodban a leíró és párbeszédes részek, és azok váltakozása is. Elsőrangú a mondatszerkesztésed, és tökéletesen választékosan írsz (2x: férfi lustán elmosolyodott, kivétel). Cím illeszkedik az írásodhoz. Az írás dinamikája egy rövidebb novellában jobban kicsúcsosodhatott volna.
Felemás érzéseim vannak:-(
Üdv,
Pinokkió
Az oldali lájk + 6* jár!!!
A karakterszámhoz egy kis magyarázat. Mikor olvastam a felhívást - és mikor bepötyögtem az írást, direkt újranéztem a kiírást -, akkor sehol sem volt feltüntetve se karakterszám, se szószám. Kicsit furcsálltam ugyan, de megnyugodtam. Sajnálom, ha mégis volt ilyen kikötés, nem láttam. :(
Dramaturgián, a szerkezeti felépítést érted?
A párcserés résznél mire gondoltál pontosan?
A "nyögvenyelős villanásokat részleteznéd", kérlek?
Bocsi, hogy ennyire visszakérdezek, csak ha jobban kifejtenéd, akkor pontosabban tudnám, mire gondolsz és a legközelebbi írásomnál jobban tudok rá figyelni, hogy ezeket ne kövessem el. :)
Biztos meg lehetett volna még jobban húzni az egészet, mikor javítottam, de nem érzem még magamban azt, hogy mi az ami elég, és mi az, ami már felesleges szócséplés, ráadásul, mint "író" fáj minden szóért a szívem. :)
Na de komolyra fordítva a szót. Nagyon örülök, hosszú, terjedelmes kritikádnak, a dicsérő szavaidért éppúgy hálás vagyok, ahogy a negatív visszajelzésekért is.
Köszönöm, hogy elolvastál és szántál rá időt, hogy leírd véleményedet. Igazán hálás vagyok érte.
Üdv,
Cikkíró
Remek stílusos írás. Jó volt olvasni. Bár 31300 karakterben kicsit túllőttél a Tündér ajánlotta max. 10000-en, de e felett nagyvonalúan most elsiklunk (a 89000-es csúcsot meg se közelítetted;-) ).
Az írásod szépen felépítetted, az egyes részek pontosan illeszkedtek egymáshoz és remekül kibontottad a témát. Ami nekem nem tetszett, az a dramaturgiád; érzésem szerint kissé sablonosra sikeredett, persze némi csavarral, de a párcserés részt erőltetettnek éreztem, és még volt egy pár nyögvenyelős villanásod, amit nehezen tudtál lenyomni a torkomon. Ami persze az előbbiek következménye, hogy a történeted mondanivalóját sem éreztem átütőnek. Sajnálom, mert az írás pszichológiája nagyon tetszett, éreztem végig a cselekmény lüktetését, a szereplőid lelkivilágát, nagyon szemléletesen írsz! Tetszettek a metaforáid, romantikus képeid. Remekek az írásodban a leíró és párbeszédes részek, és azok váltakozása is. Elsőrangú a mondatszerkesztésed, és tökéletesen választékosan írsz (2x: férfi lustán elmosolyodott, kivétel). Cím illeszkedik az írásodhoz. Az írás dinamikája egy rövidebb novellában jobban kicsúcsosodhatott volna.
Felemás érzéseim vannak:-(
Üdv,
Pinokkió
Az oldali lájk + 6* jár!!!
Szia!
Köszönöm az észrevételedet, gondolom a rövid hajnak is meg van az x- cm-től y cm-ig tartó intervalluma (pl.: 0,1-től 6-ig). Szerintem erre egyikre sem mondanád, hogy középhosszú, hosszú. Nos, ezért írtam, hogy a szemébe lógott.
Örülök, ha csupán ennyi kifogásod volt a történettel kapcsolatban.
:)
,,A férfi fekete, rövid haja, átható szürke szemébe lógott."
Hogy a zivatarosba tud valakinek a szemébe lógni a rövid haj?
:-)
Köszönöm az észrevételedet, gondolom a rövid hajnak is meg van az x- cm-től y cm-ig tartó intervalluma (pl.: 0,1-től 6-ig). Szerintem erre egyikre sem mondanád, hogy középhosszú, hosszú. Nos, ezért írtam, hogy a szemébe lógott.
Örülök, ha csupán ennyi kifogásod volt a történettel kapcsolatban.
:)
Hogy a zivatarosba tud valakinek a szemébe lógni a rövid haj?
:-)
Kedves Cikkíró!
Most értem ide, hozzád, és nekem is nagyon tetszett! Hiába, a Tündérek szeretik a romantikát.
Jól kidolgozott, szép ívű történet, csatlakoznék az előttem szólókhoz: legyen folytatás!
Pussz,
Tündér
Örülök, ha tetszett és köszönöm kedves szavaidat. A történet folytatására / regénnyé átírására nem ígérek semmit, de mindenképpen megfontolás alá veszem, ha ennyire szeretnétek. :)
Puszi: Cikkíró
Most értem ide, hozzád, és nekem is nagyon tetszett! Hiába, a Tündérek szeretik a romantikát.
Jól kidolgozott, szép ívű történet, csatlakoznék az előttem szólókhoz: legyen folytatás!
Pussz,
Tündér
ebből regényt kell, hogy írjál! Elolvasnám.
Köszi még egyszer a hozzászólást és a pontozást. :)