újabb események régebbi események további események
11:19
Tündér módosította a naplóbejegyzését
11:17
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Erotikus

Pályázat -Láncreakció-

2011. június 29. - Látogatók száma: 131

Vannak dolgok az életben, amik természetüknél fogva követik egymást mint egyfajta: Láncreakció

A tükör előtt állt. Még egy kicsit igazított a rúzson, nem akarta túl kihívóra húzni. A szemeit nézegette, elmosolyodott, aztán az ujjaival belőtte a haját. Érezte, hogy a melltartó kissé szorítja. Egy kinőtt darab volt, de feszesen tartotta melleit, és első randin ez nem tűnt hátránynak. Újra megnézte az arcát, a sminkes táskához nyúlt, de meggondolta magát. Minden jó, így ahogy van. Végül is ez csak egy randi. Semmi több.
Felvette a kulcsait, még beköszönt a nappaliban TV-t néző családnak és becsukta az ajtót maga mögött.

...hogy eközben én?

Megközelítőleg az ajtócsapás pont akkor lehetett amikor a számítógép elé huppantam. Kissé másnaposan, fáradtan és szétcsúszott fejjel nyúltam a kapcsolóhoz. Erős fintor ült az arcomra amikor felzúgtak a gép hűtői. Még egy pillanatig újra lehunytam a szemem amíg a betöltésre vártam. Az operációs rendszer indulásának jól ismert csengésére figyeltem csak fel újra. Az elszundítástól kissé féloldalra dőlt fejemmel rögtön az órát kaptam el "16:00"... bólintottam, majd egy tört másodperc villanásnyi-pillanata alatt megcsörrent a memóriám vekkere.
- Bazzz!!! ...csak ennyit kiáltottam magam elé.
Fél 5-re beszéltem meg randit Judittal, akit előző héten az egyik clubban ismertem meg. Bár nagyon egymásra mozdultunk, a legnagyobb meglepetésemre sem ő, sem én nem akartuk egy éjszakával letudni egymást. Régimódiasan telefonszámot cseréltünk, aztán egy hosszú és édes búcsúcsókot követően elköszöntünk. Másnap egy kissé bánni kezdtem, hogy nem döntöttem meg és adtam volna túl rajta, de aztán nem sokkal dél után már kaptam is tőle egy aggódó sms-t, hogy épségben hazaértem-e... és ez a végtelenül bájosnak tűnő lány, most valószínű, hogy már az első randi előtt ki is ábrándul belőlem. Mert esélytelen, hogy időben-, vagy akár kis csúszással is, de oda érjek. Az előző este folyamán a haverokkal elfogyasztott alkohol mennyiség teljesen kimosta a fejemből, hogy mit beszéltünk meg. Egyszerűen elfelejtettem.
Mire az előbbi felkiáltásom elhagyta a számat és a levegőben terjedni kezdett, addigra már pattantam is a fürdőszobába. Nem szórakoztam sokat. Megmostam az arcom, aztán megnéztem a tükörben és hideg vízzel még háromszor átmostam. A látványom szinte kézzelfoghatóan javult. A hajamba száradt előző napi zselét csak egy újabb réteggel frissítettem, a borostás arcomról keringő gondolataimat pedig inkább messzire elkergettem: "Nem az számít. Inkább siess"

16:07:
Erősen megcsúszott a kocsi amikor a kapun kiállva, tövig tapostam a féket. Gyorsan kiugrottam, becsuktam magam mögött a kaput és tűztem is. A szüleimmel csak menetben közöltem telefonon, hogy elrohantam egy randira, majd jövök.
Székesfehérvár 30 perc volt autóval, de én 22 perc alatt megoldottam az ügyet. Mindössze azért imádkoztam, hogy nem ijesztettem senkit sem halálra.

Alig 9 perc késéssel értem a randi helyszínére. Reszkető kézzel állítottam le a motort. Kipattantam, a szívem olyan hevesen vert, hogy már a fejem is kezdett szétrobbanni tőle, egészen addig amíg körül nem néztem. Akkor elmúlt minden aggodalmam, csak a lábaim gyökereztek a földbe menthetetlenül. Megláttam Juditot és gyönyörűbb volt, mint az emlékeimben. Persze mindig szoktam ilyet mondani, de ez más volt. Most valóban valami többet éreztem. Nem tudtam volna körülírni mit láttam benne, de menthetetlenül magával ragadt. Pedig nem öltözött kihívóan, talán még sminket sem használt. Persze természetességből felülmúltam. Borostás arcommal és kétszer zselézett hajammal esélyesként indultam az év legigénytelenebb fószere címre. Igyekeztem higgadt maradni, semmiképpen sem szerettem volna felfedni, hogy alig élek. Ahogy megpillantott, elmosolyodott, és lépdelni kezdett felém. Minden egyes lépést egy örökkévalóságnak éltem meg. Mintha lassított felvételen közeledett volna felém. Csillogó szemei és mosolya tovább mélyítette a varázs érzetét.
Beleszerettem.
- Szia! -köszönt rám még mielőtt odaért volna hozzám.
Én megigézve álltam, és csak némám megcsókoltam.
- Szia neked is! - követtem meg aztán.
Közel egy órán át sétáltunk kéz a kézben. Csak beszélgettünk folyamatosan, mint akik évek óta ismerik-, és legalább hónapok óta nem látták egymást, és annyi- meg annyi mondanivalójuk van...
Be nem állt a szánk.

Erősen sötétedni kezdett, így egy padra ültünk. Rögvest hozzám bújt, és úgy néztük együtt az égbolt lilába hajló alkony képét. Biztosan néztük is volna sokáig, de én inkább arra vágytam hogy a számmal morzsolhassam az ő édes ajkait. Hosszan csókoltuk egymást, miközben a kezem a derekát masszírozta és irányíthatatlanul kúszott felfelé, míg nem a hüvelykujjam hegyével a melltartó alsó élét kezdtem cirógatni, amitől Ő csak erősebben szorított magához. Egy pillanatra abbahagytam, hogy újra a szemébe nézhessek, és mondjak valami szépet, de ő tovább szorított és csak annyit suttogott érzékien:
- Ne engedj el! Ma ne!
Elmosolyodtam.
- Jó, de akkor ezt máshol folytassuk.
Megcsókolt, mielőtt bármit mondott volna, és bólogatva engedte el a számat.
- Rendben. Hol?
- Gyere. Mutatok egy helyet...

Visszasétáltunk a kocsimhoz, és bepattantunk. Az akkori munkahelyemre vittem. Az irodába, ahol mindennap szerződések, kiadványok és grafikai munkák papírsercegésétől, és nyomdagépek zúgásától visszhangzott a fejem éjjelente, viszont senki sem gondolta volna, hogy éjszaka mennyire csendes és nyugodt hely. Szinte idilli.

Behúztam magunk mögött az ajtót, és visszazártam. Pár gombnyomással kiiktattam a riasztót, és a kezét fogva az íróasztalomhoz vittem. Érzékien csókolt, miközben belemarkoltam a derekába, és feltettem a kissé megviselt bútorra. Itt már nem zavart a lámpák fénye, és óvatlan esti kocogók sem mászkáltak mellettünk. Csak mi voltunk ketten, és ennek az érzésnek át is adtuk magunkat. Nem érdekelt a másnap, sem az erkölcs, sem, hogy mi lesz ezután. Csak érezni akartam őt. Minden mozdulatát, minden egyes izmának, a legapróbb rándulását is. Vadul csókoltuk egymást, miközben a kezeim már a ruhája alatt jártak. Kissé még simogattam a derekát, de aztán gyorsan lekaptam róla felsőjét, és a melleinek estem. Magához szorítva, érzékien felszisszentett. Egyik kezemmel őt fogtam, a számmal a két végtelenül gyönyörű domb között úszkáltam, míg a másik karommal megpróbáltam egyetlen mozdulattal kikapcsolni a melltartóját...
...aztán egy második mozdulattal...egy harmadikkal, míg végül felemeltem a fejem, és értetlenül ránéztem, ő pedig szinte kacagva, a hajamba túrva megcsókolt, és a másik szabad kezével, egyetlen könnyed kattanás kíséretében megoldotta a dolgot.
Egy pillanatra az életkedvem is elment, de éreztem, hogy őt nem érdeklik-, sőt talán még izgatják is kicsit az ilyen malőrök.
A dolgok innentől a saját medrükben folytak, gondolatoktól, és logikától érintetlenül. Az agyam teljesen kikapcsolt és csupán az ösztöneim vezettek. Két válláról finoman lehúztam a pántokat, és a forgószékembe dobtam ezt a fölösleges ruhadarabot. A magam ruházatával nem törődtem, minden érzékem csak rá figyelt, de ő nem hagyta ennyiben, és gyors mozdulatokkal felhúzta a pulóverem a pólómmal együtt, mintha csak össze lettek volna varrva. Átemeltem a fejemen, de addigra már az övcsatomat nyitotta. A nadrágom, mintha 4 számmal nagyobb lenne, egy pillanat alatt a földre rogyott. Meglehetősen élveztem a kialakult helyzetet, így hagytam, hadd dolgozzon kedvére, de hamar visszavettem az irányítást, és szorosan megragadva, hanyatt döntöttem az asztalon. Egy rövid csók után, rögvest elindultam a számmal új utakat keresni, eleinte végig a nyak mentén, majd fokozatosan haladtam egyre lejjebb. A két kezem valahogy sosem volt képes együtt dolgozni. Még ebben a pillanatban is az egyik a jobb mellét masszírozta, míg a másikkal egyre lejjebb haladtam, és a szűk farmerén keresztül simogattam ott, ahol úgy láttam erre a legérzékenyebb. A számmal ütemesen haladtam lefelé, kissé elidőztem a két dús keblén, amiket azonnal-, első látásra megszerettem, majd tovább haladtam. Köldök mentén csiklandósnak tűnt, de nem is álltam meg ott. Kigomboltam a farmerét és nagy szenvedés árán, de sikerült végül lehúznom. Hiába. A szűk- tapadós ruhák széppé teszik a nőket, viszont vannak pillanatok, amikor megkeserítik a férfiak életét. Azonnal a maradék, még rajta lévő fehérnemű után nyúltam, és miközben húztam lefelé, a kezemmel és ajkaim érintésével kényeztettem őt. Meg- megrándult, majd felült, a fejemet mindkét kezével kiragadta combjai közül, és vadul csókolt miközben azt hajtogatta "gyere!"
Nem szerettem volna ellenállást tanúsítani, így követtem ezt a heves kérést.
Az első szeretkezésünk, legelső pillanatától úgy öleltük egymást, mintha bőrünkön át forrtunk volna eggyé. Minden mozdulatunkban együtt haladtunk a másikkal. Egymás ajkát harapva élveztük minden mozzanatát, ennek a földön túli extázisnak.
Nem tudom meddig tartott ez az állapot, mikor ért véget, de mikor újra felnyitottam a szemem, ő ott feküdt alattam és csak nézett, kerek és csillogó szemekkel. Láttam hogy olyan érzés keríthette hatalmába, amit talán ő sem ért, és ezt én is csak azért láttam, mert magam sem tudtam megmagyarázni mit érzek, de nem bírtam kérdés nélkül. Még kissé kifulladva elmosolyodtam:
- Mit látsz kedves?
- Nem tudom... - válaszolta, miközben megsimogatta arcomat. - vagyis -folytatta- csak egy kérdés van a nyelvemen: hol voltál eddig?!
Elnevettem magam egyetlen levegővétel erejéig, aztán mielőtt bármit tudtam volna mondani, éreztem hogy a feltörő érzelmektől könnyek gyűlnek a szemembe, de nem vártam meg, hogy észre vegye. Inkább megcsókoltam.

Egy délután alatt megvolt minden csók, amit csak ismerek. Az "üdvözlő", amit találkozáskor kaptam, és eszembe juttatta az első csókot, amit előtte hétvégén kaptam búcsúzáskor. A "vágyakozó", amit a padon ülve kezdtem átélni és az íróasztal, élvezettel teli csendes együttlétéig éreztem, minden csókon át, minden testrész mentén. Végül megállíthatatlanul az utolsó is megtalált. A "szerelmes". Ami nem foglalkozik sem múlttal, sem jövővel. Nincs benne sem tudatosság, sem ösztön. Csak a hit, hogy a nőt akit a kezemben tartok a sors küldte hozzám, és nekem nincs más dolgom, csak megtartani...
... hogy boldog legyek.

A cikket írta: NereusViki

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Cikkíró
2011. szeptember 5. 22:47
Köszönöm az értékes hozzászólásokat.
(A kimoderáltakra is kiváncsi lennék majd)
Anonymus
2011. szeptember 5. 00:59
Kedves Pályázó!

Nagyon tetszett. Grat.

Sok sikert!
Üdv: Zsizsik
Anonymus
párbeszéd
2011. szeptember 3. 15:41

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. szeptember 3. 15:04

Ezt a hozzászólást törölte a moderátor

Ezt a hozzászólást törölte a moderátor.
Anonymus
párbeszéd
2011. szeptember 3. 15:04

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. szeptember 3. 14:14

Ezt a hozzászólást törölte a moderátor

Ezt a hozzászólást törölte a moderátor.
Anonymus
párbeszéd
2011. szeptember 3. 14:14

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. szeptember 3. 13:41

Szerintem a pályaművek nem arra valóak, hogy itt éld ki a kisstílű bosszúvágyadat.

Ezt a hozzászólást törölte a moderátor.
2011. szeptember 3. 13:41

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. szeptember 3. 13:08

Ezt a hozzászólást törölte a moderátor

Szerintem a pályaművek nem arra valóak, hogy itt éld ki a kisstílű bosszúvágyadat.
Anonymus
párbeszéd
2011. szeptember 3. 13:08

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. szeptember 3. 13:01

Nekem nagyon bejött.
Megnevettetett az a mondat, hogy: "Borostás arcommal és kétszer zselézett hajammal esélyesként indultam az év legigénytelenebb fószere címre."
Irigykedtem a romantikus sétára és nagyon bele lehetett élnie magát az ember lányának az asztalos szeretkezésbe is.
Amit egészen picit hiányoltam az az, hogy a lány verzióját nem láthattam már a találkozás pillanatától. Egyszer megírhatnád majd úgy is.
Mindentől függetlenül nagyon élvezetes és humoros cikk.

Pussz, Donna Juanna

Ezt a hozzászólást törölte a moderátor.
 
2011. szeptember 3. 13:01
Nekem nagyon bejött.
Megnevettetett az a mondat, hogy: "Borostás arcommal és kétszer zselézett hajammal esélyesként indultam az év legigénytelenebb fószere címre."
Irigykedtem a romantikus sétára és nagyon bele lehetett élnie magát az ember lányának az asztalos szeretkezésbe is.
Amit egészen picit hiányoltam az az, hogy a lány verzióját nem láthattam már a találkozás pillanatától. Egyszer megírhatnád majd úgy is.
Mindentől függetlenül nagyon élvezetes és humoros cikk.

Pussz, Donna Juanna
Anonymus
2011. augusztus 31. 11:42
...csak vesszőhibák ne lennének benne!
F.
Anonymus
2011. augusztus 30. 08:54
Jó írás!

Bianka:)
Anonymus
2011. augusztus 24. 19:51
Szia Cikkíró!
Jé, egy jó stílusban megírt duma;-) Nekem is bejött. Szépen felépítetted, kibontottad és végigvitted a sztorit. Az írásodon átjön a szereplőid vágyakozása... Nyelvezeted külön tetszik, a belerakott humor pedig szuper, amikor már egy-egy rész unalmas lett volna, mindig feldobtál egy csöpp poént. A mondanivaló és tanulság... Ne az első randin döntsd meg a csajt, és a szerelem beindítja a láncreakciót;-)
Üdv,
Pinokkió

Lájk! + 6*
Anonymus
2011. július 6. 19:30
Nagyon szép, érzelmes szerelmi történet, remek módon összefoglalva
Gratulálok!

Üdv.
Anonymus
2011. június 30. 19:04
Azta! ez eddig a legjobb amit itt olvastam! Nagyon jó, bár lehet hogy azért írom mert a stílusunk kb. egy és ugyan az:D (írásilag). Nagyon kevés az olyan "hosszabb" szöveg, amiben a sorokat kellemes követni, de ez olyan, és az is ritka, hogy valami úgy felkelti az érdeklődésem hogy végigolvasom. Látom benned is lappang a kritikus humor amit nem bírtál kivételezni ( "Régimódiasan telefonszámot cseréltünk"- milyen igaz!:D-----"Persze természetességből felülmúltam"), de ez nem is baj. Az is nagyon jó, hogy az intimebb részeket körülírtad és nem tárgyilagosan közölted ("és a szűk farmerén keresztül simogattam ott, ahol úgy láttam erre a legérzékenyebb"). Valamelyik írásban olvastam olyasmit hogy: "és bámultam merev férfiasságát". Ez már nem erotika... Személyem szerint (hogy egy kevés kritikát is kapj), a töltelékesebb mondatokat írd át, kicsit "költőibben" vagy rövidítsd le. Ha gondolod majd kifejtem mikre gondolok. Ja! és én is ugyan úgy hiszek a szabad akarat által alakított sorsban, amiben ha hiszel, a szerelmet is vonzza. És remélem hogy még együtt vagytok!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: